Rész

 1   I|      háborút.~Valami tatár faj volt ez, fényűzésre, kényelemre
 2   I|              s szoptatni kezdé azt. Ez időtől fogva kezdenek a
 3   I|         kardot kovácsoljunk belőle. Ez terhes munka nekünk; de
 4   I|        legyen mindegyik húszfontos. Ez egyre megy, minden kard
 5   I|             hadd beszéljek veled!~– Ez itt vezérünk, első emberünk,
 6   I|         hiszed, hogy lehet harcolni ez idomtalan vassal?~– Azt
 7  II|    megdicsőült arccal beszélte el.~(Ez egy sajátságos jóslat neme
 8  II|        nemes tettek, oh, király, és ez új alak te vagy.~Oldamúr
 9  II|           mint karom; de nem szokás ez: nem látom sehol, hogy nő
10  II|              az idő végihez közelg: ez élet be lesz fejezve, hogy
11  II|         khagán!”, midőn tudom, hogy ez nem nekem szól többé.~A
12  II|        aranybetűkkel. Apád jelszava ez volt: „Többet ésszel, mint
13  II|             fejedelmi állat berkét. Ez nem futott el, miként a
14  II|         lesz játszótársnak. Vigyázz ez érzelemre! Ma hálának nevezed
15  II|        addig vissza ne jöjj – szólt ez, erőt vevén szívén. – Isten
16  II|             csak a hazát nem sehol. Ez az élőknek marad. Az ég
17  II|      ellepve suttogák maguk közt:~– Ez valóban keményszívű férfi
18 III|    leánygyermeket a vízbe fojtatál. Ez a te dolgod, Disabul. Saját
19 III|       népeddel magad parancsolsz, s ez ellen senkinek sincsen kifogása.~–
20 III|     meguntam ezt. Nekem munka kell. Ez a sok apró nép, aki körös-körül
21 III|         békéteket megháboríthassam. Ez az Omér, ez az elűzött pásztor
22 III|       megháboríthassam. Ez az Omér, ez az elűzött pásztor királyfiú,
23 III|            amíg élek, elbújjanak!~– Ez azt teszi, hogy készüljünk
24 III|         nektek van fejetek, s nekem ez a fej kell, ha nincs egyéb!~–
25 III|           együtt elhagyá a királyt.~Ez kidühöngött kedéllyel fordult
26 III|       akiket te hirdetsz halottnak. Ez kemény csapás. Húszezer
27 III|           sírok. Még van egy hadam. Ez a kettő úgyis csak szedett-vedett
28 III|      elveszett… mindenem, mindenem. Ez a szép hadsereg; a válogatott
29 III|            mik a halmokat ellepték. Ez mind, mind csak álom? Tegnap
30 III|             ad neki enni, miként én ez idomtalan alaknak itt.~A
31 III|              Mi kell neki? – kiálta ez dühvel. – Ha éhes, tömjétek
32 III|             s mondá:~– Uram király, ez Halila, a te leányod.~Disabul
33 III|           miattad, hát ne gyűlöljön ez ország? Ha megfordítva állana
34 III|    tekintethez nem férhet gyávaság, ez arc félelmet parancsolna
35 III|      rettenj, légy erős!~– Ne félj. Ez olajág megoltalmaz téged –
36 III|        elsápadál.~– Igazán? – szólt ez tántorogva. – Észrevehetni
37 III|         királyhoz. – Ne vegye észre ez idegen megaláztatásodat.~
38 III|           nem messze lesznek tőled.~Ez egyúttal figyelmeztetés
39 III|       miután a nép eloszlott. – Hát ez kinek kell még? Ah! Amott
40 III|       bántalmakat mondanak nekik.~– Ez arra mutat, hogy napod még
41 III|          fiatal khagán, e félisten, ez angyal, ez egész ember –
42 III|              e félisten, ez angyal, ez egész ember – sem félisten,
43 III|     sóvárgás, arcán semmi melegség. Ez árulá el előttem! Ez nem
44 III|      melegség. Ez árulá el előttem! Ez nem lehet férfi szíve, így
45 III|       között? Amaz még leányé volt, ez már asszonyé. Amaz félig
46 III|            csukott, rejtett világú, ez már nyílt és felragyogó.
47 III|          nem lehet bebizonyítani?~– Ez csak ok a gyanúra, más azonban
48 III|            Szegény leány, úgy örült ez édes szavaknak! Örömének
49 III|              és én valósítani fogom ez álmodat.~– Oh, én most is
50  IV|             vették útjokat, s midőn ez idő szerint a kerek világ
51  IV|           építsétek fel házát újra.~Ez volt a gyávák büntetése
52  IV|      dárdával várt ellenfelére, míg ez hosszú léptekkel ácsorgá
53  IV|       lóhátról beszélni – válaszolt ez –, de majd leszállsz te
54  IV| mindannyiszor félrecsapta, de midőn ez ismét vissza akart szúrni,
55  IV|       lóháton a khagán trónja felé. Ez ifjú Elemér volt.~Dalma
56  IV|          mentül messzebbre halassza ez időt, s félve attól, amit
57  IV|           leány fejéről a fátyolt. „Ez árulás!” – gondolá Dalma,
58  IV|            Az ajánlat becsületes.~– Ez ajánlat kárhozatos – suttogá
59  IV|          kezeden. Te félsz tőlem.~– Ez az egy az, mire tanítottak
60  IV|     kedvesedről akartál szólani, és ez kellemes tárgy, kivált barátok
61  IV|      csillagra szeretne szállani.~– Ez gyermekkori betegséged volt,~–
62  IV|         túláradott a gyönyör miatt. Ez álom boldoggá tett, és boldogtalanná.~–
63  IV|           rázta fejét:~– Nem tudod? Ez zavart felelet. Tán ismerőseid
64  IV|            el Dalma szívét.~– Azóta ez alakot nem bírom elfeledni:
65  IV|           hogy meghaljak – viszonza ez lovagi ábránddal –, s bebizonyítom,
66  IV|         midőn új ágat oltanak bele. Ez a leány téged szeret.~–
67  IV|             hogy akit kezedbe adok, ez üldözött angyal, kit csak
68  IV|          kell, védeni fogom – szólt ez keserű nyugalommal.~– Most
69  IV|        lássalak.~– Szegény asszony. Ez minden boldogságod. Könnyem,
70  IV|       álmodom, és nem tudom magamat ez álom ellen védni. Azt hiszem,
71  IV|        mozdulatlan. Jól tudom, hogy ez álom, és nem tudok belőle
72  IV|        tudok belőle fölébredni! oh, ez érzés öl meg engem! Látod,
73  IV|       meghalni… Te is vágyódol oda? Ez örök álomországba, ott leszünk.
74  IV|     Dalmának kelle nőül venni, s ha ez úgy történik, akkor tudva
75  IV|   Üdvözöllek, mint megszabadítómat. Ez ember erővel rabolt el engem.~–
76   V|            Azon napok emlékére volt ez ünnep szentelve, mikor még
77   V|      baljóslatú hang szólalt meg:~– Ez a zomotor hangja.~A khagán
78   V|       khagán és egybegyűlt férfiak! Ez előttetek álló gyásznő nevében
79   V|            s újra inte Kubláj felé.~Ez düh- és félelemtől reszketve
80   V|          reszketve húzódék hátra.~– Ez asszony őrjöng! – hebegé. –
81 Uto|       átlapozza.~És igaza lesz. Biz ez már mind bombaszt mai napság.
82 Uto|          van. Nem regénynek készült ez, hanem drámának.~1853-at
83 Uto|        akaró tetszhalott nemzettől.~Ez a mű, így regényalakban,
84 Uto|    láthatott napvilágot: eredetiben ez drámának született. S ide
85 Uto|        kontúrvonás.~Két cenzor volt ez években a magyar irodalom
86 Uto|          hírlap jelent meg Pesten.) Ez egy maliciózus, rosszindulatú,