Rész

 1  II|               Nem emlékezel reám? Én Elemér vagyok. Arcom változott-e,
 2  II|                Emlékezem, emlékezem.~Elemér gyöngéden közelíte hozzá.~–
 3  II|                 Beszélj a múltakról, Elemér. Utolsó időm pillanatjai
 4  II|            haljak meg bennetek élve.~Elemér rajongó tekintettel fordult
 5  II|                Értelek, jól értelek.~Elemér elcsüggedt fővel fogadta
 6  II|           Napnyugat előtt megindulj.~Elemér még mindig ott állt a sátor
 7  II|        dobogott, ajkai úgy remegtek. Elemér szívéhez és ajkaihoz szorítá
 8  II|         vevén szívén. – Isten veled.~Elemér meghajtá térdét Oldamúr
 9  II|               Isten hozzátok – szólt Elemér könnyes szemekkel széjjeltekintve,
10 III|         akihez kiáltál.~E dalia volt Elemér.~Halila égből szállt magas
11 III|            könny és elfogódás miatt.~Elemér bátran körültekinte. Mindenki
12 III|             félj, megvédelek – szólt Elemér.~– Hát tégedet ki véd meg? –
13 III|               mögötted Astaroth áll?~Elemér büszke erőtudattal mondá:~–
14 III|              haragot Disabul – szólt Elemér. – Jól tudva azt, hogy te
15 III|             utána jövő apródnak inte Elemér, ki szironyos szarvasbőr-vánkoson
16 III|          tudnám, melyiket válasszam?~Elemér elvevé az apródtól a vánkost,
17 III|           csikorgatta, míg elvevé. – Elemér büszkébb volt, mint hogy
18 III|           gondol e percben Dalmáról.~Elemér arca kigyulladt, midőn e
19 III|             Kívánom egyúttal – szólt Elemér – hogy a régi szövetséget
20 III|        Halila még mindig ott térdelt Elemér lábainál. Az ifjú észrevette
21 III|             alig hallhatóan a leány, Elemér kezét ajkához szorítva.~–
22 III|       szomszéd mondá búcsúüdvözletét Elemér – ha netalán szükséged lenne
23 III|                 Szép hajadon – szólt Elemér, fölemelve a lábainál ülő
24  IV|               melyet mint nő viselt. Elemér távolléte által biztosítva
25  IV|          khagán trónja felé. Ez ifjú Elemér volt.~Dalma összerendült
26  IV|          haragos tekintettel fordult Elemér felé, s indulattól csengő
27  IV|              jólesett őt újra látni.~Elemér elfogódottan járult a khagán
28  IV|         karod.~– Szidj, uram – szólt Elemér, felemelve szégyenpiros
29  IV|              megválnod rosszul esik. Elemér nagy, búskomoly szemeit
30  IV|          kínosan vonaglott e szóra. „Elemér valakit szeret!” – gondolá
31  IV|     beleegyezem. Most távozz előlem.~Elemér tétovázva, elszorult kebellel
32  IV|             hangon volt mondva, hogy Elemér felrezzenve állt föl féltérdeltéből,
33  IV|           hogy hozzák elé paripáját.~Elemér szótlanul vonult vissza.~
34  IV|           kebellel a kedves nevet:~– Elemér…~Mint ki véletlenül kígyóra
35  IV|         kezde keresztültörni. „Hátha Elemér valóban nem szereti őt?” –
36  IV|          lángja ellen.~– Most jöhet.~Elemér csüggedten lépett Dalma
37  IV| tündértüneménynek testi képmását is? Elemér kétkedve felelt a kérdésre:~–
38  IV|             bámulattá nőtt. – Kihez?~Elemér odahajolt hozzá, megfogá
39  IV|     visszarántá. – Mi bajod? – kérdé Elemér.~– Semmi… Gyűrűd megszúrta
40  IV|            Gyűrűd megszúrta kezemet.~Elemér folytatá szavait, nem gondolva,
41  IV|            nem lehet enyém örökre.~– Elemér! Mit akarsz? – kiálta Dalma
42  IV|        arccal.~– Mit akarok? – szólt Elemér vadul lángoló szemeivel
43  IV|        pillanat iszonyú világot önte Elemér lelkébe, világot, mely elvakítá,
44  IV|            kezde, s halkan rebegé:~– Elemér.~– Uram.~A leány felemelkedék,
45  IV|         suttogá: – Miről beszéltünk?~Elemér nem bírt felelni.~– Arról
46  IV|             arról beszéltünk – szólt Elemér félelmes elfogultsággal.~–
47  IV|              mind beszéltünk – szólt Elemér mindinkább összeroskadva
48  IV|              se többet erről – szólt Elemér nyugtalanul. Felejtsd el
49  IV|             szavaimat.~Dalma megfogá Elemér kezét, s szilárd hangon
50  IV|                Értelek! – kiálta fel Elemér.~– Akkor megöltél, hogyha
51  IV|            szét szívemben! – sóhajta Elemér fájdalmasan.~– Ah! Azt hiszed,
52  IV|           lenned, mert erősebb vagy. Elemér fájdalomteljes lemondással
53  IV|             ott nekem? – szólt búsan Elemér.~– Jutalmadat… – susogá
54  IV|         legbájolóbb színe az arcnak. Elemér! Vedd e gyöngéd kezet.~Az
55  IV|             hajolt Dalma kezére, míg Elemér az őrültséghez volt közel.~–
56  IV|              aggódtasson benneteket. Elemér, jusson eszedbe, hogy akit
57  IV|             viszontlátásig! – rebegé Elemér bánatosan. – Soha! – sóhajta
58  IV|            azon kis csendlak, melybe Elemér Halilát vivé.~A sziget mellett
59  IV|               Még az éjjel – sóhajta Elemér és gondolá, hogy akkor azután
60  IV|         halál sejtelme csalhatatlan.~Elemér szomorúan tekinte Halilára,
61  IV|          Élve temettek el” – gondolá Elemér búsan. – No, jól van. –
62  IV|           Halila odanyújtá a kardot. Elemér lázas örömmel szorítá ezt
63  IV|            azzal együtt temették el. Elemér előre gondoskodott magáról.
64  IV|             jön föl énreám – sóhajta Elemér. – Légy boldog örökre! –
65  IV|            lombok közül a padozatra. Elemér ábrándozva, álmodozva maradt
66  IV|           nem válunk egymástól soha.~Elemér teljes gyönyörrel emelé
67  IV|        halkan odavivé jéghideg kezét Elemér arcához, s végigsimítá rajta.~
68  IV|             Az én nevem Kubláj emír.~Elemér meg sem indult e szóra,
69  IV|            Új nap gyulladt egyszerre Elemér szívében. Örvendetesbet
70  IV|       kardját. – Hajtsd meg fejedet.~Elemér egyszerre büszkén egyenesedett
71  IV|           hogy én nem mehetek – hívá Elemér, félkezével széke karjára
72  IV|        hánytak a holdsugárban, végre Elemér egy utolsó csapást mért
73  IV|          Pihenj meg – szólt gúnyosan Elemér. – Várd el, míg a halál
74  IV|        lélegzete lehetett még hátra. Elemér ezt visszafojtá. Úgy akart
75  IV|            még a küszöbben susogá:~– Elemér! Jó férjem… Alszol-e? –
76   V|            is eszében, hogy e szókat Elemér szájából kellett volna hallania.~
77   V|              a szemfedőt, mely alatt Elemér holtteste feküdt, hidegen,
78   V|       szívszaggató hangon kiáltva:~– Elemér! Kedvesem.~– Hah! Fájdalmad