Rész

 1  II|              a haldokló ágya felé.~– Ne zúgolódjál, Oldamúr. Még
 2  II|           adja az ég, hogy soha vége ne legyen annak.~– Igaz. Fiam,
 3  II|          ajkain a fájdalom.~– Dalma, ne sírj – szólt intve a khagán. –
 4  II|             egy pálma vihar előtt.~– Ne esküdjél korán.~– Mindenki
 5  II|           gondolat, mely mellette el ne vesszen: s ha megmentésére
 6  II|          megmentésére kell, hogy meg ne tudja senki női létemet,
 7  II|        kezdődjék a másik. A haldokló ne gondolkozzék sírhalmáról,
 8  II|          boldog emlékeiteket hallom. Ne sírjon, aki engem meghalni
 9  II|           heved elragadt, hogy észre ne vedd, miként az utánad jövők
10  II|  halálcsapásokat, ki biztatott, hogy ne csüggedj, s ahova gyönge
11  II|          lennék árnyad, hogy soha el ne hagyhass, örömest lennék
12  II|           nem hívatlak, addig vissza ne jöjj – szólt ez, erőt vevén
13  II|               melyben nyugszanak. El ne feledjétek, hogy apáitok
14  II|        ellensége van: saját maga… Ki ne húzzátok a kardot hüvelyéből
15  II|      hüvelyéből ok nélkül, és vissza ne dugjátok dicsőség nélkül…
16  II|               a balsors elcsüggedtté ne tegyen benneteket… Ne legyetek
17  II|   elcsüggedtté ne tegyen benneteket… Ne legyetek zsarnokai a kisebbeknek,
18  II|         kisebbeknek, hogy rabszolgái ne legyetek a nagyobbaknak…
19 III|          akarniok, amit én akarok.~– Ne feledd, hogy e szövetségre
20 III|        Vakulj meg velök együtt, hogy ne nézhessetek rá! Le fogjátok-e
21 III|             menekül tőlem. Azt pedig ne gondold, hogy ott megálljak,
22 III|         vigyáztatok, hogy hadsereget ne gyűjtsek, mellyel álmos
23 III|            világ végeig, és soha meg ne pihenj! Oh, átkozott tenger,
24 III|         szemekkel, rebegő ajakkal.~– Ne szólj! – Hörgé Disabul,
25 III|              befesteni arcodat, hogy ne lenne ily fehér?~– Omér
26 III|             meg szavaiddal, Disabul; ne haragítsd Astarothot még
27 III|           mennyországba jutsz.~– Oh, ne ölj meg rémítő szavaiddal,
28 III|              csak e rettenetes tűzbe ne vessetek, oh, én irtózom
29 III|              veszett el miattad, hát ne gyűlöljön ez ország? Ha
30 III|          Mondjátok Astarothnak, hogy ne bőgjön, mikor én beszélek.
31 III|           Jól van – monda Disabul. – Ne vádolj azzal, hogy kegyetlen
32 III|              a földre vetve magát. – Ne hagyj el engem!~A máguszok
33 III|              biztatva szóla hozzá:~– Ne félj. Nem hagy el soha,
34 III| kétségbeesése teljes erejével.~– Oh, ne hagyj elveszni engem! Ne
35 III|             ne hagyj elveszni engem! Ne taszíts el lábaidtól; végy
36 III|            csókolja, ha elgázolod.~– Ne félj, megvédelek – szólt
37 III|           megzördítve kardját.~– Oh, ne hagyd magadat elrettenteni –
38 III|        puszták vadjainak is. Oh, meg ne rettenj, légy erős!~– Ne
39 III|             ne rettenj, légy erős!~– Ne félj. Ez olajág megoltalmaz
40 III|       suttogva Kubláj a királyhoz. – Ne vegye észre ez idegen megaláztatásodat.~
41 III|           hogy kell valami. Mi kell? Ne vigyorogj, gondolj ki valamit.~
42 III|               Menjünk félre. E leány ne hallja, amit mondok. Halila
43 III|             az emír –, hogy ellenünk ne szegüljön. Hadsereged nincs.
44 III|              Te jó, te szelíd leány. Ne térdelj lábaimnál. Jer keblemre,
45  IV|        tegyétek a földdel egyenlővé, ne lakjék fedél alatt, míg
46  IV|            megrontójának magadat, de ne adj példát e bűnre, mely
47  IV|              végre hátrálni kezde.~– Ne menj oly messze, mert nem
48  IV|             nagyon vigyázz, hogy rád ne hágjak. Azt nem venném lelkemre.
49  IV|           oly suttogva, hogy más meg ne hallja, rebegé:~– Oh, Dalma.
50  IV| kihallgatásnak. Ma kedvetlen vagyok. Ne jöjjön elém senki semmi
51  IV|             Inkább te, mint atyám.~– Ne félj – szólt Dalma ragyogó
52  IV|        hozzám. Suttogjunk csendesen. Ne félj, kedvencem vagy. Hisz
53  IV|              magát annak lábaihoz. – Ne higgy szavaimnak. Felejtsd
54  IV|            fenyegetőnek látod, attól ne félj. Te engem érteni ne
55  IV|             ne félj. Te engem érteni ne akarj, csak bízni tudj.~–
56  IV|          Majd hívni foglak. Senkinek ne szólj.~Halila engedelmesen
57  IV|            el nem árulom magam, hogy ne lássak mást, mint azt, s
58  IV|           rögtön találkozzék vele.~– Ne még, ne még – inte apródainak –,
59  IV|          találkozzék vele.~– Ne még, ne még – inte apródainak –,
60  IV|           csakhogy őt ily szomorúnak ne lássa.~– Arcom hazug, ha
61  IV|             megfér.~– Kérlek, Dalma, ne nevess ki, s ne viseld magad
62  IV|               Dalma, ne nevess ki, s ne viseld magad úgy, mint király,
63  IV|              hogy uralkodója asszony ne legyen.~– Valóban: arról
64  IV|             csak neked van szíved?~– Ne lett volna soha! Oh, így
65  IV|            te tedd őt boldoggá, hogy ne álmodhasson. Ígérd meg nekem,
66  IV|    boldogságtok első havait. Disabul ne aggódtasson benneteket.
67  IV|            Jobb sorsot érdemelnél.~– Ne csüggedj. Még leszünk boldogok –
68  IV|            nőt, és azt gondolá, hogy ne legyen ott, midőn meg fog
69  IV|              aztán megjöjj hamar. El ne feledkezzél, ha a szent
70  IV|        megcsókolnom kezedet. Arcodat ne! Elhervadna lehelletemtől. –
71  IV|             engem. Add ide kardomat. Ne kérdd: minek? Jól esik,
72  IV|         keresztülütném, hogy soha el ne válhatnánk egymástól! Mit
73  IV|             ízem mozdulni tud, addig ne közelíts, mert vezetőnek
74  IV|         állva, karddal kezében, hogy ne vegye észre e gyáva, midőn
75  IV|             csukva legyen, szíve meg ne mozduljon, midőn kebelébe
76   V|        Halila, megfogva Dalma kezét. Ne hagyd őt kezeid súlyát kikerülni.