Rész

 1   I|    között, melynek még csak joga sem volt az élethez, nem hogy
 2   I|           épület kényelme hírben sem létezett náluk, bornak és
 3   I|    bornak és kenyérnek még nevét sem hallák; ölhette őket, aki
 4   I|        akármi vadat, kiket senki sem vesz számba.~És mégis a
 5   I|        náluk még csak öregségnek sem volt nevezhető, s ha nem
 6   I|       túl, hol Rómának még nevét sem hallák, egy vad, elnyomott,
 7   I|         harcot viselt vele, soha sem bírta azt többé legyőzni.~
 8  II| ellenséggel a csatamezőn, szívem sem gyöngébb, mint karom; de
 9  II|    irigylem a többi hajadonoktól sem mulatságaikat, sem öltözetüket,
10  II|  hajadonoktól sem mulatságaikat, sem öltözetüket, sem guzsalyaikat,
11  II|  mulatságaikat, sem öltözetüket, sem guzsalyaikat, de szeretném
12  II|       hazatérő Fejedelmek egyike sem talált saját országában
13  II|        nem született gyermekünk, sem neki, sem nekem, s az volt
14  II|  született gyermekünk, sem neki, sem nekem, s az volt a kérdés,
15  II|          s íme, amidőn még senki sem tudott létedről, egyedül
16  II|          képest.~– Semmi áldozat sem nagy, ha a hon élte van
17  II|            Első a haza”! – Semmi sem elég nagy, hogy e névvel
18  II|          A hazáért semmi áldozat sem nagy.”~A rhabonbán vevé
19  II|    virraszt. Én nem ismerék soha sem anyát, sem testvért, sem
20  II|          ismerék soha sem anyát, sem testvért, sem szerető leányt;
21  II|         sem anyát, sem testvért, sem szerető leányt; minden érzelmem
22  II|     terhét viselni, mely egy főn sem volt oly nehéz, mint a tiéden
23  II|       üdvöd még a mennyországban sem leled fel többé.~Dalma arcáról
24 III|           kiket a mahomedanizmus sem tudott kiirtani.~Az éjfél
25 III|         a békét meg nem zavarja, sem velök harcot nem kezd, sem
26 III|       sem velök harcot nem kezd, sem az ogurokkali kötését meg
27 III|          ebből rátok nem jut egy sem?~– Szavaid fenyegetésképp
28 III|       hadizenetünket; vele semmi sem békít ki engem, sem ígéret,
29 III|        semmi sem békít ki engem, sem ígéret, sem meghódolás.
30 III|      békít ki engem, sem ígéret, sem meghódolás. Egyetlen bűne
31 III|          még két seregem. Semmit sem tesz. Elég erős maradtam
32 III|         sebesen jövél?~– Semmije sem hiányzik, uram, csupán az
33 III|        volna érte kölcsön… Azért sem sírok. Még van egy hadam.
34 III|     hányatok reád, hogy szarvaid sem látszanak ki belőle.~A máguszok
35 III|     Életemnek egyetlen örömnapja sem volt. Ha csecsemő koromban
36 III|    elsőnek adom, aki szól. Senki sem szólt. Halila szégyen és
37 III|    kezeibe rejté.~– Látod: senki sem akar nejévé fogadni – szólt
38 III|         szereted azt, akit senki sem szeret már! Egyetlen, soha
39 III|       maradt ülve trónján. Senki sem meré őt háborítani.~Egyszer
40 III|   keringelő barátnak. Még szóval sem akarok harcolni ellenetek.
41 III|     Tiétek vagyok!~A téren senki sem volt már, a népség sátoraiba
42 III|         angyal, ez egész ember – sem félisten, sem egész ember,
43 III|      egész ember – sem félisten, sem egész ember, még csak nem
44 III|         a legutolsó rabszolgának sem volt kedve kezedet elfogadni,
45  IV|      bűvölve tekintetétől, senki sem tudott számot adni róla,
46  IV|             Szeretem, hogy nevét sem mondod ki. Szólj, rhabonbán;
47  IV|     zavarodottan hebegé:~– Látni sem akarod arcomat?~– Jelenléted
48  IV|   összeköthetni. Még név szerint sem ismer férfit kívüled, hogy
49  IV|   szemeid elárulnak.~– Én semmit sem mondék.~– Szívedbe látok.~–
50  IV| iszonyodol tőlem, ugyebár? Magad sem tudod miért: valami titkos
51  IV|     haragja elől, hol a gondolat sem találand reád; hadat kezdek
52  IV|       másért epedsz, oh, mert én sem szeretlek téged, én is mást
53  IV|          engem.~– Oh, én remélni sem merem, amit ígértél, őrültség
54  IV|      elvégzem én.~– Ah, hisz azt sem tudom még, hogy szerelmem
55  IV|     nevet mondtam neked. Én soha sem láttam őt, oh, hagyd őt
56  IV|          szóval, egy tekintettel sem biztatott soha.~Dalma lelkén
57  IV|       megdöbbenték Dalmát. Semmi sem oly csábító a nőnek, mint
58  IV|         az imént?~– Egy hangodat sem hallám.~– Hát azelőtt mi
59  IV|        titokban élünk itt. Senki sem izent, senki sem keresett,
60  IV|           Senki sem izent, senki sem keresett, mióta itt vagyunk?~–
61  IV| takargatsz. Perzsia minden préme sem melegít fel engem. Add ide
62  IV|          Kubláj emír.~Elemér meg sem indult e szóra, keserű mosollyal
63  IV|           s arcán egy torzvonása sem volt a fájdalomnak utána.~
64  IV|       vérehagyott tetem senkinek sem leend árulója, a holt arcát
65   V|   legifjabb, nem volt ott. Senki sem tudta, hová lett.~Pedig
66   V|      hogy menjenek tovább. Egyet sem hívott a hullához.~– Kire
67   V|        úgy elveszett, hogy senki sem talált rá többé.~Dalma halála