Rész

 1   I|        nejeiknek, azok felnevelék őt ember módra, s Bertezena
 2   I|    elvenni.~A varchoniták engedék őt hegyeik közé jönni, s mikor
 3  II| észrevehető hamv.~Oldamúr odainté őt magához.~– Jer közelebb,
 4  II|           másikat? Ha én élem túl őt, népem szabad marad, ha
 5  II|          hogy fiad lett, s neveld őt annak. Ha majdan erős lesz
 6 III|    elbujdosott istenségnek tartva őt, ki elűzetett ősi trónjárói,
 7 III|        megbünteti mindazokat, kik őt egykor szidalmazák, s fölemeli
 8 III|      trónusomba, mikor kedvem van őt letaszítani a magáéról?~–
 9 III|          hogy ott megálljak, ahol őt levertem, amíg világ van
10 III|          meg? Midőn elég erőm van őt még gyermekkorában összezúzni.~–
11 III|           válni belőle. Ki akarja őt nőül venni? Szóljon, lépjen
12 III|     leányra a főmágusz, félrántva őt térdeiről, s elborzadva
13 III|            A máguszok felkarolták őt, s rohantak vele a bálvány
14 III|          leány kezét, visszatartá őt közülük, s biztatva szóla
15 III|           jól tudták ők, hogy aki őt meg akarná menteni, magát
16 III|        ismét visszalép. Átkarolta őt kétségbeesése teljes erejével.~–
17 III|           mintha ijeszteni akarná őt tekintetével. De látszott,
18 III|        tanácskozásban. – Ha látod őt, szíved megáll a bámulat
19 III|           trónján. Senki sem meré őt háborítani.~Egyszer azonban
20 III|         kardcsapás nélkül ledönti őt trónjáról, s téged ültet
21 III|           társaságában láttam meg őt. Az ország legszebb hölgyei
22 III|         előtt, de a nő elárulná-e őt mi előttünk?~– Két kérdésedre
23 III|       adni.~– Bölcsen beszélsz.~– Őt nőül ajánlva neki, ezt nem
24 III|           szülött. Semmi ok sincs őt el nem fogadnia. De van
25 III|        Saját országnagyjai fogják őt erőszakolni e házasságra.~–
26  IV|           s erős határozata volt, őt sohasem hívni maga elé.
27  IV|          nép tódulása nem engedte őt előre haladni. Aki egyszer
28  IV|          adni róla, miért szereti őt oly nagyon? Végre levették
29  IV|        oly nagyon? Végre levették őt lováról, s palotája kapujától
30  IV|          hosszú léptekkel ácsorgá őt körül, megforgatva orra
31  IV|  imádkozám Istenhez, hogy engedje őt elfelednem. Már győztesnek
32  IV|          volt.~Dalma összerendült őt meglátva, kit oly messze
33  IV|       Pedig szívének oly jólesett őt újra látni.~Elemér elfogódottan
34  IV|          magában, s bár meg kelle őt nyugtatni a gondolatnak,
35  IV|         boldogítand.~– Tehát vidd őt magaddal – szólt, félrefordítva
36  IV|        ifjú jelenléte felháborítá őt, de nem haraggal, hanem
37  IV|           térdepelni. – Oh, hagyd őt ott – szólt Kubláj végtelen
38  IV|        tanult imádni. Én neveltem őt, kedvencem, szemem fénye
39  IV|       megkoszorúzva hozzák vissza őt férjének. Így lesz rajta
40  IV|           ki midőn azt hívé, hogy őt halálosan megsértette, nem
41  IV|      fogadom, hogy tieddé teendem őt, bárki legyen; elrejtelek
42  IV|         akit szeretsz. Nevezd meg őt.~Dalma szíve repesett azon
43  IV|     akarod megtudni e nevet, hogy őt ölethesd meg. Nem fogom
44  IV|           ölethesd meg. Nem fogom őt elárulni.~– Te nagyon szereted,
45  IV|      nagyon szereted, mert félted őt. Nem kényszeríthetlek, hogy
46  IV|           légy nő, és hódítsd meg őt. Ki ő?~Halila tétovázva
47  IV|         meg nem ismernie benne.~– Őt szereti – suttogá magában. –
48  IV|    magában. – Milyen boldog, hogy őt szeretheti, hogy ezt megvallhatja
49  IV|           meg, bizonyosan szereti őt.~Halila percről percre fenyegetőbb
50  IV|         neked. Én soha sem láttam őt, oh, hagyd őt élni.~– Mennyire
51  IV|          sem láttam őt, oh, hagyd őt élni.~– Mennyire szereti
52  IV|          élni.~– Mennyire szereti őt! – gondolá Dalma. – Kész
53  IV|        Elemér valóban nem szereti őt?” – E gondolat édes nyugalmat
54  IV|       erőszakolt magára, csakhogy őt ily szomorúnak ne lássa.~–
55  IV|         aki téged szeret. Ismerem őt.~– Egy szót se többet erről –
56  IV|  bezáródjék. Csupán álmok szokták őt háborítni, te tedd őt boldoggá,
57  IV|     szokták őt háborítni, te tedd őt boldoggá, hogy ne álmodhasson.
58  IV|      nekem, hogy boldoggá teended őt.~A leány zokogva hajolt
59  IV|       keservesen~– Soha nem látom őt többet!~A könnyek elolták
60  IV|  bosszúval tekinte az emberre, ki őt legszentebb fájdalmai közepett
61  IV|          az egy gyilok volt, mely őt szíven üté, s melytől örökre
62  IV|      másvilágra!~Kubláj nem merte őt megtámadni többé. A hős
63  IV|          erősebb lett, hogy Dalma őt szerette, és szeretteték
64  IV|              Kezeim között tartom őt – suttogá Halila.~– Kit?~–
65   V|    megfogva Dalma kezét. Ne hagyd őt kezeid súlyát kikerülni.