Rész

 1   I|       Így szól a pars mitológia.~De nem arany és nem smaragd
 2   I|        vallás és világi törvény, de volt erkölcstisztaság.~Egyszer
 3   I|      Bertezena nevet adtak neki.~De benne volt már a fiúban
 4   I|          Ez terhes munka nekünk; de én tanácsot mondok, miként
 5   I|       Készítsünk csak tízezeret, de legyen mindegyik húszfontos.
 6   I|        mind kardnak kovácsoltuk; de hogy mesterségünket megjavítsuk,
 7   I|         az nehéz az ő kezeiknek, de nehéz volt a tatárok fejének;
 8  II|        sem gyöngébb, mint karom; de nem szokás ez: nem látom
 9  II|   öltözetüket, sem guzsalyaikat, de szeretném tudni mégis: miért
10  II|  növelték bár fejedelmeik hírét, de fogyaszták népeit. Egyszer
11  II|         tudom, mi az.~– Még nem. De eljön az hívatlanul. Egynek
12  II|   fogadás csak egy elvetett mag, de majdan óriási pálmatörzzsé
13  II|         szólt az agg meglassult, de meg nem törött hangon –,
14  II|        ég a megdicsőült lelkeké, de a hamvaknak is van joguk
15 III|         szenved sötét fogságban, de egykor ki fog törni börtönéből,
16 III|         tudhatod, nagy király.~– De megtehetem.~– Vétenél a
17 III|     senkinek sincsen kifogása.~– De már meguntam ezt. Nekem
18 III|         prófétája a bolondoknak. De fogadom, hogy én megnövelem
19 III|         osztozzanak meg az égen, de amíg élek, elbújjanak!~–
20 III|      Inkább volna egyik kezem… – De mit – szólt újra visszatérő
21 III|  asszonyt.~– Szűz csak egy kell, de tizenhét éves.~– Mit említed
22 III|          tudá, mi történik vele, de midőn a főmágusz intésére
23 III|      veszett el egyszerre.~– Oh, de én nem bántottalak soha,
24 III|         én irtózom e haláltól!~– De hát ki vállalja el helyetted
25 III|       vagy? Lennél inkább ördög, de férfi…~A bálvány megunta
26 III|          akarná őt tekintetével. De látszott, hogy nem az fél,
27 III|         azt – suttogá a leány –, de te ismét elvivéd magaddal! –
28 III|        Uram! Egy szélmalmom van, de igen rossz helyen.~– Rossz
29 III|       vagy, s ösztönnek engedsz. De hogy te is itt maradtál
30 III|       elárulná magát a nő előtt, de a nő elárulná-e őt mi előttünk?~–
31 III|        sincs őt el nem fogadnia. De van az ellenkezőre. A két
32  IV|          halványabbra festé azt, de az öröm, mely lépteit fogadta,
33  IV|     vallomásod megmenti éltedet, de bűnöd megtorlásra vár. Bontsátok
34  IV| gyermekek megrontójának magadat, de ne adj példát e bűnre, mely
35  IV|          törpe volt, kurta keze, de hosszú dárdája; az emberek
36  IV|       beszélni – válaszolt ez –, de majd leszállsz te onnan.~–
37  IV|       mindannyiszor félrecsapta, de midőn ez ismét vissza akart
38  IV|         okom tőled távol lenni.~„De van nekem”, gondolá Dalma,
39  IV|        jelenléte felháborítá őt, de nem haraggal, hanem szerelemmel.
40  IV|       szerelmet nem érezél soha. De lásd: e szűz alázatosan
41  IV|          hogy van ok szeretni.~– De a nősülésre elég ok az,
42  IV|            Tiltva van ajkaidnak, de szemeid elárulnak.~– Én
43  IV|        félni tanultam életemben, de azt megtanultam jól, megbocsáss,
44  IV|           hogy higgy szavaimnak, de okot adhatok rá. Látod arcomon,
45  IV|   tekinte Dalmára, szólni akart, de arca egyszerre kigyulladt,
46  IV|         segélyemre?~– Tevém azt, de nem vetted észre.~– Beszéltem
47  IV|       tudja tépni a szerelmet.~– De nem volt soha, ki azt idegen
48  IV|  tenyerét nyújtá az ajándék elé, de az egy gyilok volt, mely
49  IV|   leszünk boldogok – szólt a nő, de ajkai rebegése tanúsítá,
50  IV|    nagyon: oh, jól tudom én azt. De egyre nem gondoltál. Hátha
51  IV|         elejt, akkor jöjj nekem. De míg egy ízem mozdulni tud,
52  IV|          közé… – suttogá Halila, de meg is állt, hogy magában
53  IV|      halt volna meg vele együtt; de most apja vére lángolt fel
54   V|           nincs miért rettegned; de ha bűnös vagy, itt vétettél,
55   V|     vétettél, itt lakolsz meg.~– De e nő engem félreismer.~–
56   V|      súgá Halilának:~– Elárulál, de el fogsz veszni te is. Gondolj
57 Uto|        mind bombaszt mai napság. De hát ennek az elbeszélésnek
58 Uto| királyoknak és királyleányoknak; de megértve, átgondolva egy