Rész

 1   I|            Egyszer egy varchonita nő geoug vadászoktól üldöztetve,
 2   I|    mindnyájan egyenlők vagytok? – No, tehát lépj elő, te első
 3  II|         ez: nem látom sehol, hogy nő férfi alakját viselné. Én
 4  II|          szívedbe, s szenvedéllyé nő fel.~– Már azzá nőtt – rebegé
 5 III|      esküvés miatt elnézném, mint nő mellettem óriássá egy poronty,
 6 III|         és a szeplőtlen szüzet.~– No, hát adjatok neki.~– Astarothnak
 7 III|          te volnál férfi és Dalma nő, most nem siratnám elveszett
 8 III|         azé. Astarothnak nem kell nő, akit már férjhez adtak.~
 9 III|       kétannyi! Jertek; kérjetek! No, csak bátran, állj elő,
10 III|           hogy ő elárulná magát a nő előtt, de a nő elárulná-e
11 III|   elárulná magát a nő előtt, de a nő elárulná-e őt mi előttünk?~–
12  IV|          a fájdalmat, melyet mint nő viselt. Elemér távolléte
13  IV|       lefátyolozva.~– Miért van e nő lefátyolozva? – kérdé Dalma.~–
14  IV|      khagán – szólt a tisztes agg nő –: az ogur népnél az asszony
15  IV|         férj királya nejének, s a nő férjének rabszolgája! Takarodjatok!~
16  IV|          e szavakra.~– Nem volnék nő, ha nem értenélek. Megmentesz
17  IV|           választottodat. Te légy nő, és hódítsd meg őt. Ki ő?~
18  IV|      minőt csak egy szerelemféltő nő szemei képesek kifejezni.~–
19  IV|         gondolat: „Te nem lehetsz nő. Te nem lehetsz boldog.”~
20  IV|       harc nem emberi, és én csak nő vagyok. Vakmerő voltam a
21  IV|         tudni, hogy létezik-e ily nő az ég alatt? Nő, ki hozzád
22  IV|     létezik-e ily nő az ég alatt? Nő, ki hozzád vonásról vonásra
23  IV|       asszonyi alakban? Van-e ily nő, van-e ily nő, Dalma?~A
24  IV|           Van-e ily nő, van-e ily nő, Dalma?~A leány keble majd
25  IV|     erejével halkan rebegé:~– Ily nő – nem létezik sehol. S azzal
26  IV|  átültetni.~– Neked tudni kell: e nő ama királyleány, kit nekem
27  IV|     rejtve.~– Ilyenkor legszebb a nő. A szemérempír legbájolóbb
28  IV|   felvidítsd. Szíve nem nyílt meg nő előtt soha, te azt tedd,
29  IV|       férfi alak járt, egy gyönge nő karjára támaszkodva, sápadtan,
30  IV|        forró, mint a tűz. Szegény nő!~– Miért sajnálsz engem?
31  IV|        leszünk boldogok – szólt a nő, de ajkai rebegése tanúsítá,
32  IV|         midőn meg fog halni.~– Jó nő. Tehát a vén jós azt ígérte,
33  IV|           gondolá Elemér búsan. – No, jól van. – Nemsokára megszolgáltuk
34  IV|          menj a vén jóshoz, derék nő, s aztán megjöjj hamar.
35  IV|        mondod „örökre”? – kérdé a nő keserű előérzettel.~Utolsó
36  IV|      egyszer megszorítva kezét. A nő megcsókolá hideg homlokát.~–
37  IV|          a hajnal új napot hoz.~A nő eltávozott, csókot és könnyes
38  IV|           Halila visszaérkezik.~A nő gyorsan járt, imádkozott
39  IV|       Kubláj megütközve tekinte a nő szemébe.~– Te engem üdvözölni
40  IV|         magában elismerni, hogy e nő igazat beszél, mert azt
41  IV|       kiálta fel:~– Astarothra! E nő nagyobb ördög, mint maga
42  IV|      szólt elgondolkozva tervén a nő.~– Kezet reá – szólt Kubláj
43  IV|           akarok állani – szólt a nő, megrázva Kubláj kezét,
44  IV|           Apja vére lángolt fel a nő szívében.~
45   V|        vezérek után jött hét ogur nő, tisztes, komoly arcú hölgyek.~–
46   V|     mellette földig lefátyolozott nő haladt.~A kikiáltó kürtjébe
47   V|           tudtotokra adom, hogy e nő „tetemre hív” benneteket
48   V|           khagán volna is, akit e nő hívni fog, az tartozik kezét
49   V| különbséget – szólt Dalma. – Ha e nő gyanúja alaptalan, s te
50   V|           itt lakolsz meg.~– De e nő engem félreismer.~– Ismerlek
51   V|          Kubláj diadalmában. – Te nő vagy, és e férfi szerelmesed.
52 Uto|          exaltált poéta keblében.~No, azokról meg gondoskodva