Rész

 1  II|              emeltem azt a csatákon, most emeljen engem az utolsó
 2  II|              túlvilág felől?~– Éppen most beszélte el álmát. Hét nap,
 3  II|          megszorítá barátai kezét.~– Most menjetek, küldjétek hozzám
 4  II|            szemeid előtt lássad. Még most e fogadás csak egy elvetett
 5  II|                Akkor nekem szólt az, most teneked. A te lépcsőid a
 6  II|  felhallatszott a völgyek aljából.~– Most járuljatok a vérszövetséghez,
 7  II|             lehetett látni pirosnak.~Most is éppen a perzsa határokról
 8  II|             téged egy pillanatban.~– Most menj, az idő becses. Készülj
 9  II|       vonultak a sátor oldalaihoz, s most közelebb léptek.~– Egy pillanat
10 III|           elűzetett ősi trónjárói, s most szenved sötét fogságban,
11 III|         áldoztak:~E sötét hitnek még most is vannak követői Perzsia
12 III|        tálaidra, akik felszolgáltak; most tizenhét esztendeje minden
13 III|       szövetségeseim vannak hátra, s most arra várjak, ugye, hogy
14 III|            előtt tevepásztor volt, s most fél Ázsia réme, s másik
15 III|            pokollal viselős fenevad, most fiaddz meg, s szülj nekem
16 III|           annyiszor? Hozass egyet.~– Most tizenhét éve uram minden
17 III|          viskójában születtem volna, most tán egy tevehajcsár boldog
18 III|  tevehajcsárnak, ki kezedet megkéri. Most nem fájna rád Astaroth foga,
19 III|            volnál férfi és Dalma nő, most nem siratnám elveszett seregeim.
20 III|         vagyunk. Kérj tőlem valamit. Most jó kedvemben vagyok.~Halila
21 III|         kezét ajkához szorítva.~– És most a magas ég legyen oltalmazód,
22 III|              míg sötét volt az éj, s most feketén állt ott a fényes
23 III|        hajdan a Bajkál-tóig terjedt, most e darab részt te bírod,
24 III|           kezedet elfogadni, örüljön most a legnagyobb király, ha
25 III|           fogom ez álmodat.~– Oh, én most is álmodom, álmodom és boldog
26  IV|          köztetek oly vétek, melynek most nincs neve, bízzátok annak
27  IV| félrefordítva arcát. Én beleegyezem. Most távozz előlem.~Elemér tétovázva,
28  IV|             Dalmának szinte jólesett most e közbejövetel.~Felült trónjára,
29  IV|           benneteket, férjeiteket is most küldtem el. Mi dolga asszonynak
30  IV|              elfeledkezve magáról. – Most másképpen lesz. A férj királya
31  IV|             védeni foglak. Szeretlek most, mert nem szeretsz. Halila
32  IV|             csupa női volt rajta. Ha most vigyázott volna rá gyanakodó
33  IV|            indulatai lángja ellen.~– Most jöhet.~Elemér csüggedten
34  IV|             barátom. Gondold, mintha most volna az, midőn egymásnak
35  IV|          voltam mindig.~– Jól tudom, most is az vagy.~– Szívem mindenha
36  IV|            őrültséghez volt közel.~– Most menjetek. A Tula-szigeten
37  IV|             ez keserű nyugalommal.~– Most távozzatok a palota rejtekajtaján.
38  IV|         Megfizettél, hogy beszéljek, most már fizess meg, hogy hallgassak.~–
39  IV|          hogy hallgassak.~– Valóban. Most juttatod eszembe. Fogadd
40  IV|         szorítá ezt szívéhez.~– Így, most már nem reszketek.~A varchonitáknál
41  IV|              Hm, tudod, mit gondolok most? Ha e percben, ahogy így
42  IV|       boldogok lehetnénk együtt, míg most meg kell ölnöd, hogy olyan
43  IV|               Világ derül agyamban!… Most látlak utolérhetlen nagyságodban,
44  IV|      nagyságodban, oh, én bálványom. Most már százszor kedves előttem
45  IV|            volna meg vele együtt; de most apja vére lángolt fel szívében,
46  IV|            rázá fejét.~– Ím, lássad, most is bürköt hoztam a parti
47   V|           jobbra-balra hullott.~– És most – kardom mutassa meg: férfi
48 Uto|             finnugor idiómát.~Amiket most Te, boldog idők szülte olvasóm,