Rész

 1   I|   részeiben lakók azt tarták, hogy ott a világ vége.~E hegyek fehér
 2   I|        kártékony vadat, a csecsemő ott maradt a bokrok között.~
 3   I|   diadalmak meséit regélték nekik.~Ott körülfogták Bertenezát,
 4   I|        hegyeik közé jönni, s mikor ott saját sokaságától nem bírt
 5  II|          szép lett volna meghalnom ott! Ott! A kardok csattogása
 6  II|          lett volna meghalnom ott! Ott! A kardok csattogása között,
 7  II|       hazákból? – kérdé Oldamúr.~– Ott járt, hova őseid felszálltanak,
 8  II|        kiket a csatákban megöltek. Ott ültek őseid a szivárványok
 9  II|            hogy te gyönge leendesz ott, hol a harc bizonyos, és
10  II|         fűzted azt a sírhalomra, s ott sírtunk mind a ketten, és
11  II|    csatánkba vittek mindkettőnket: ott álltunk egymás mellett,
12  II|        hogy ahol én nem vagyok, te ott lehess. Ha én keleten, te
13  II|            azt kívánod tőlem, hogy ott legyek mindig, ahol te nem
14  II|       megindulj.~Elemér még mindig ott állt a sátor közepén, rajongó
15  II|      rokonimat, kiket nem ismerek, ott fenn üdvözöld.~– Ifjú vezér,
16  II|         egy vezér eltávozik.~Dalma ott térdelt atyja előtt. Arca
17  II|       sírhalmait rejti e föld, kik ott pihennek a négyszögű kövek
18  II|          mégis visszafojtja.~Dalma ott állt merően, összefont karokkal,
19 III|    egyszerre harcolni.~Kíséretében ott lehete látni Jagárt, a fehér
20 III|         Azt pedig ne gondold, hogy ott megálljak, ahol őt levertem,
21 III|          jó lett volna, ha magadat ott künn hagyod! Beszélj hát
22 III|          vagyok.~Halila még mindig ott térdelt Elemér lábainál.
23 III|            éj, s most feketén állt ott a fényes napvilágban.~Disabul
24 III|       Állítsd fel palotám udvarán, ott jó helyen lesz. Elő, ti
25 III|       harcsíkra szólított, s amint ott paripáinkkal egymásnak rohantunk,
26  IV|         térdepelni. – Oh, hagyd őt ott – szólt Kubláj végtelen
27  IV|   Halilának:~– Te itt maradsz. – S ott hagyta a leányt.~A férfiak
28  IV| felmutatott az égre.~– Mit mutatsz ott nekem? – szólt búsan Elemér.~–
29  IV|          attól, aki szeret. Atyám! Ott a magas égben. Elégült vagy-e
30  IV|        tartózkodás tilta mindenkit ott kikötni. A hagyomány szerint
31  IV|       kikötni. A hagyomány szerint ott voltak eltemetve Bertezena
32  IV|      eltemetve Bertezena hamvai, s ott szoktak a fejedelmek összejönni
33  IV|         mint az enyim?~– A vén jós ott a sziget alatt azt mondá
34  IV|            gondolá, hogy ne legyen ott, midőn meg fog halni.~–
35  IV|    Nemsokára megszolgáltuk a sírt. Ott is jó lesz feküdni. – Tehát
36  IV|       ábrándozva, álmodozva maradt ott magában, s beszélgetett,
37  IV|       Miért mosolyogsz rám? Itt és ott, és amott és mindenütt,
38  IV|         oda? Ez örök álomországba, ott leszünk. Harmadnap este,
39  IV|   éjszakfényből, fellegborulásból… Ott fogunk lakni örökké… Ott
40  IV|           Ott fogunk lakni örökké… Ott fogunk örökké álmodozni,
41  IV|           fogunk örökké álmodozni, ott megmondod nekem, ki voltál
42  IV|            ki voltál itt e földön? Ott el nem válunk egymástól
43  IV|            el engem.~– Könnyű volt ott a győzelem, ahol nincs ellenállás.
44  IV|             viszonza –, hogy az is ott leend, akit gyűlölök.~–
45   V|     hetedik, a legifjabb, nem volt ott. Senki sem tudta, hová lett.~