Fejezet

  1 2 |              jelenség volt az, hogy most ime nyilvános és egyenes
  2 3 |             nem e szalonban ülsz te most Godfrey! Te jársz, messze...
  3 3 |            tengeren is túl jársz te most. Ugy-e bár?~És keze gépileg
  4 3 |          külön lap a leány részére; most hát nem volt más hátra,
  5 3 |       szavakkal:~- Nem! Te nem vagy most az én közelemben... Te a
  6 3 |               Nos tehát, - mondá, - most nincs egyéb hátra, mint
  7 4 |  tanitványaihoz szólt, nem mondta: «most önökön a sor vad urfiak,
  8 4 |            önökön a sor vad urfiak, most meg önökön vad kisasszonykák»,
  9 4 |             helye kerületét sem. És most azt ajánlják neki, vagy
 10 4 |            Tartelett egész életében most érzett elõször harminczöt
 11 4 |         rendesen kifejteni szokott, most igen sok kivánni valót hagyott.
 12 5 |      megállapodottan tér haza; ifju most, visszatérése után férfiú
 13 5 |         bizalmas együttlétük alatt. Most csak annyit lehetett e felõl
 14 6 |     bölcselet azon idõszakát élte õ most, a melyben jó egészség,
 15 7 |           hullámverés ellen kellett most már küzdenie, a mely elölrõl
 16 7 |            tanárát, hogyan tartotta most a testét; s a hires tánczmestert,
 17 7 |       viharra fog fordulni.~- Pedig most a szél irányában haladunk! -
 18 7 |             a szél mentén haladunk. Most nem dobál ugy a hajó!~Godfrey
 19 7 |   kellemesen fodros» lett. Ott volt most is, félig fekvõ helyzetben,
 20 7 |           ur, - felelé a hadnagy, - most már csöndes a vizünk.~-
 21 7 |             a vizünk.~- S az «Álom» most már helyes irányban neki
 22 7 |         határoznunk poziczióját. De most tiszta a napunk, a látó
 23 7 |             az irányt.~- És hol van most a kapitány?~- Eltávozott
 24 7 |         mely szemleutját befejezve, most már visszafelé indult a
 25 7 |         eltölthetni, mert az «Álom» most alig szenvedett a hullámveréstõl.~
 26 8 |            elgondolta magában, hogy most itt hagyja a nyugalmat és
 27 8 |        elkerülheti! De mit használt most mindezen elmélkedés a mult
 28 8 |            hajó pusztulása, és hogy most már az is a tenger fenekén
 29 8 |           szürkület homályán át még most sem lehetett semmit kivenni.
 30 8 |     mértföldnyi tér lehetett, a mit most beláthatott. A szirtek mögött
 31 8 |        alacsony part alakjában tünt most szemébe, szeszélyes kanyarulatokkal,
 32 8 |       fényben ragyogó nap világánál most mindent tisztán áttekinthetett.~
 33 8 |      viszontagságai között. No hát, most megtudhatja! Irigyelte Robinson
 34 8 |            Robinson sorsát. No hát, most módjában van meggyõzõdni,
 35 8 |            ur frivol egyéniségét: - most ugy tetszett neki, hogy
 36 8 |       szilárd talaj van lába alatt. Most már tudta, hogy nem egy
 37 9 |         látott orra elõtt.~Godfreyt most fõleg egy kérdés foglalkoztatta.~-
 38 9 |              érteni kell.~- Mi lesz most már ezekkel a tojásokkal?~-
 39 9 |           érnie a csiga-reggelivel.~Most még az kellett, hogy barlangot,
 40 9 |           vallani, hogy a hagyomány most az egyszer nem bizonyult
 41 9 |          Godfrey és Tartelett - kik most szótlanul haladtak egymás
 42 10|        határozni kellett. S Godfrey most ugyancsak érzé a felelõsség
 43 10|     kimagasodó dombláncz felé, mely most még, mint valami függöny,
 44 10|           De Godfrey nem is gondolt most arra, hogy visszafelé tekintsen.
 45 10|         délnyugatnak haladt. Ha már most naponkint huszonnégy óra
 46 11|            hogy õ elmenekült; arról most már, harminczhat órával
 47 11|     magassága, a mig fennállt, mert most már csak a földre fektetve
 48 11|             vagy szél behatolhatna. Most már hát tudni lehetett,
 49 12|          álmában.~No máskép fordult most a sorsa. Ezen az ismeretlen
 50 12|    megnyugtatást.~Ennélfogva, ámbár most már annyira-mennyire elfogadható
 51 12|       megvallva, - szólt magában, - most már nem kell attól tartani,
 52 12|         felhõvé kavarodott.~A talaj most kemény volt, szilárd, és
 53 12|           vendégei szoritva voltak, most nem is kellett több. A patak
 54 12|         kõbõl, kése hátával, melyet most aczélnak használt, kiugratott
 55 12|            részletei gyanánt tüntek most fel.~Egyszerre, az általános
 56 13|          bocsátott rendelkezésükre. Most már csak gondozni kellett,
 57 13|        biztatta õket, mint az, hogy most már véget vethetnek azoknak
 58 14|        helyek, gyanánt. Evés közben most már nem kellett letérdepelniök,
 59 14|        elfedte. De hogy boldoguljon most ezzel a zárral?~Ez volt
 60 14| ruhaszekrény lett belõle.~Tartelett most már, kedélye egész változékonyságával,
 61 14|             növendéke elé, s mintha most is a Kolderup-palota szalonjában
 62 15|       szokott történni.~A jövõ képe most már kevésbbé komor szinben
 63 15|         szigetérõl. Hátha sikerülne most már neki, valami elég szolid
 64 15|   arra-valóságukhoz képest. A tûzre most már nem kellett éjjel-nappal
 65 15|             derékaljuk nem is volt, most már legalább a takaró nem
 66 15|           ablakokat; nappal azonban most már nem kellett folyton
 67 15|         lóbálgatni kezdé zászlaját. Most is siker nélkül. Nem feleltek
 68 16|            tüzet, mely a parton még most is lobog, s hátha most ágyúlövéssel
 69 16|          még most is lobog, s hátha most ágyúlövéssel akarják tudtul
 70 16|           dúsgazdag nagybácsi. Ha õ most a föld e zugában tánczleczkét
 71 16|         õket látni. Bezzeg sajnálta most Godfrey, minek is tûzte
 72 16|             bizonyosan megláttak. S most már késõ lett volna eltávolítani.
 73 16|             Álom» hajótörése elõtt: most ott lebegett a zászló, s
 74 16|       túloztak semmiben. Tessék már most, ezek után, Robinsonnak
 75 17|         kellett következtetni, hogy most azzal a part mentén, a sziklák
 76 17|   elbujtatja valahol az erdõben. De most már késõ volt.~Egy órával
 77 17|         gyanúsat.~A tájon, a melyre most érkeztek, mintegy száz ölnyi
 78 17|        beszélt.~A helyrõl, a melyen most mind a ketten voltak, nem
 79 17|          tüzhely nyomát, se kormot. Most azonban nem tudom, mit gondoljak
 80 17|         lobogónak készitett, s mely most e vad öltözékében szerepelt.~
 81 17|       Tagadhatatlanul, Godfrey és õ most ugyanabban a helyzetben
 82 17|            ez a szerencsétlen, a ki most utolsó óráját elérkezettnek
 83 18|            Fina szigetének fekvését most már egészen határozottan
 84 18|   lövöldözzön, rászánta magát, hogy most az egyszer zsákmány nélkül
 85 19|             a következtetésig, hogy most már erdõk, rétek zsibongnak
 86 19|          kellett állani. Támadástól most már nemcsak a tengerpart
 87 19|       lehetek, tanitványa leszek!~S most már abban mesterkedett,
 88 19|       Godfrey itt hirtelen megállt.~Most õ volt az, a ki Karéfinotunak
 89 19|       tenger felé.~Elõbb egy medve! most meg egy tigris! nem lehetett
 90 20|       kesergése ujból megkezdõdött. Most már ki sem mer menni az
 91 20|         közé a Fina-sziget vendégei most jutottak, csakugyan egész
 92 20|           sem láttunk a szigeten, s most tizenöt nap alatt egy medve
 93 20|       szemben egyre növekedett, még most sem csüggedt el. Miután
 94 20|             sem csüggedt el. Miután most félelmes állatok fenyegették
 95 20|             az, a tánczmester, a ki most már visszanyerhetni remélte
 96 20|    csakhamar megbizonyosodott, hogy most minden csalódás lehetetlen,
 97 20|             kötöttek volna ki.~- De most már igazán utána kell járnom
 98 20|         mégis, - ismétlé Godfrey, - most egész bizonyos, hogy a füst,
 99 20|       akarta magát vetni.~- Kigyók! most meg már kigyók is vannak
100 20|       Fina-sziget lakosaira, kiknek most ellenük fordult a szerencse.~
101 21|       deszkakerítés is elkészült, s most már erõs ajtó védte az elkerített
102 21|        vették.~A Vilmos-fa vendégei most már oly melegen öltözködtek,
103 21|        álmai egész ideált alkottak! Most a valóság egész kiábránditó
104 21|  elvégeztével mosolyogva Godfrey, - most megvan már a téli szállásunk
105 21|    gyermekkori emlék tapadt, s mely most ködös, esõs, havas, hideg,
106 21|         közeledik a Vilmosfához.~Ez most már semmi kétséget nem türõ
107 21|             nyelvén beszéljen, hogy most megértse, mit akar.~Az ajtót
108 21|             voltak. Megmenteni õket most már lehetetlen volt. Hanem
109 21|           kis gyarmatot; de Godfrey most nem ért rá, hogy a jövõn
110 21|          környékén eltölté a léget, most sietett csatlakozni a falkához,
111 21|             is lõhettek támadóikra.~Most a Vilmos-tanya ajtajára
112 21|         Vakitó fény világította meg most már nem csupán az óriási
113 22|        mulva San-Franciskóban volt. Most, az elõre megállapitott
114 22|            persze!... Egy ládát!... Most már értem... Hanem akkor
115 22|         volt sértve az által, a mit most hallott. Hogy õ, a tekintélyes
116 22|       haladhatott czélja felé. Hisz most nem kellett rászednie senkit.
117 22|            fog adni még ez a nép.~- Most már értem a füstöt, - mondá
118 22|            óriási kaczajba tört ki. Most már értett mindent.~Taskinar
119 22|      mosolyogva a fiatal asszony, - most már teljesen lakhatatlan.~-