Fejezet

 1 1 |         koczkáztatni merte.~Kolderup W. Vilmos volt, San-Franciskóból.~ ~
 2 2 |               sanfranciskói Kolderup W. Vilmos és a stocktoni Taskinar
 3 2 |                 Ez az ember Kolderup W. Vilmos volt.~Gazdagabbnak mondták
 4 2 |    milliomosokról, a kiknek Kolderup W. Vilmos urnak módjában lett volna
 5 2 |                 bemutatjuk, Kolderup W. Vilmos urnak a földgömb legkülönbözõbb
 6 2 |          Friskónak nevezik.~Kolderup W. Vilmos árverelési ajánlata tehát
 7 2 |               korcsmáros, - Kolderup W. Vilmos nem fog tágitani.~- Különben
 8 2 |               mely válaszol Kolderup W. Vilmos hangjára. Õ, a szemre-fõre
 9 2 |                 viseltetett Kolderup W. Vilmos iránt. Irigykedett rá vagyonáért,
10 2 |              rossz üzletet. Kolderup W. Vilmos lelkemélyéig ismerte õt
11 2 |            hiába pazarolt - Kolderup W. Vilmos ült õ helyette a sacramentói
12 2 |                    értesült Kolderup W. Vilmos abbeli szándékáról, hogy
13 2 |                 az.~Végtére Kolderup W. Vilmos csakugyan megtette a kikiáltási
14 2 |      pillanatban, a melyben Kolderup W. Vilmos már végleg azt hitte, hogy
15 2 |                mozzanatait.~Kolderup W. Vilmos Taskinar J. R. felé fordult.
16 2 |             dollár, - szólt Kolderup W. Vilmos.~- Egy millió ötszázezer! -
17 2 |             dollár - felelé Kolderup W. Vilmos.~- Egy millió kilenczszázezer, -
18 2 |               vágott vissza Kolderup W. Vilmos azonnal, ez uttal nem várva
19 2 |                   válaszolá Kolderup W. Vilmos.~- Két millió kilenczszázezer!~-
20 2 |                Ugy van ugy! Kolderup W. Vilmos San-Franciskóból három millió
21 2 |            dollár! - felelé Kolderup W. Vilmos.~Ez volt az utolsó csapás.
22 2 |                 és «a hipp» Kolderup W. Vilmos fülébe; a jó amerikaiak
23 3 |     zongorakiséret mellett.~Kolderup W. Vilmos visszatért Montgomery-utczai
24 3 |                oldva. Aztán Kolderup W. Vilmos ur más «kombináczióval»
25 3 |               Hollaney Fina Kolderup W. Vilmos keresztlánya volt. Õ volt
26 3 |                  s a melyet Kolderup W. Vilmos unokaöcscse valószinüleg
27 3 |           tanácsolta. Aztán Kolderup W. Vilmos is ugy akarta. Hisz igy
28 3 |           sokszor olvasott.~Kolderup W. Vilmos tulajdon s legsajátabb unokaöcscse
29 3 |              szalon ajtaja.~Kolderup W. Vilmos lépett be rajta, egy kissé
30 3 |                   válaszolá Kolderup W. Vilmos. - Magatoktól is tudhattátok
31 3 |              számadásokat, ugy-e bár?~- Vilmos bátyám, - válaszolá a fiatal
32 3 |                te? - kiáltá Kolderup W. Vilmos, oda sietvén a fiatal emberhez,
33 3 |             megszökik elõle.~- Ugy van, Vilmos bátyám, - felelé bátran
34 3 |                kiáltott fel Kolderup W. Vilmos.~- El kell ereszteni Godfreyt, -
35 3 |                kiáltott fel Kolderup W. Vilmos. - És te szárnyára bocsátod
36 3 |                És várni fogsz reá?...~- Vilmos bátyám, ha várni nem tudnék
37 3 |                 a szobában. Kolderup W. Vilmos végre egy fordulót tevén
38 3 |             right! - felelé Kolderup W. Vilmos, különös tekintetet vetvén
39 3 |           indulni?~- A mikor ön akarja, Vilmos bátyám.~- Ugy hát csak mentül
40 3 |        rendithetetlen volt.~Kolderup W. Vilmos erre, reá sem nézvén Godfreyre,
41 4 |            magának bejárást Kolderup W. Vilmos palotájába; a hol, idõmultával,
42 4 |                olvasó, hogy Kolderup W. Vilmos ép ezt az urat, Tartelett
43 4 |            világ bejárását. Kolderup W. Vilmos tehát elhatározta, hogy
44 4 |                 ur, - szólt Kolderup W. Vilmos, - azért hivattam önt, hogy
45 4 |        tánczmester, ámbátor Kolderup W. Vilmos még semmit sem mondott.~-
46 4 |                 e mondásért Kolderup W. Vilmos urat.~- Én azt gondoltam, -
47 4 |          meglenni, - felelé Kolderup W. Vilmos, sürü szemöldeit összébb
48 4 |                 szólt ujból Kolderup W. Vilmos, - nem csak öcsém tehetségeit
49 4 |              való! - felelé Kolderup W. Vilmos, a ki nem volt az az ember,
50 4 |             lábát, - felelé Kolderup W. Vilmos. - Azt tapasztaltam, hogy
51 5 |        jelentõségével birt. Kolderup W. Vilmos sokkal praktikusabb ember
52 5 |                 meg, melyek Kolderup W. Vilmos és Turcotte kapitány közt
53 5 |                 tárgya volt Kolderup W. Vilmos és kapitánya közt bizalmas
54 5 |                 szólt ujból Kolderup W. Vilmos, - a jeligét, melyet az «
55 5 |                    Soha sem feledem el, Vilmos bátyám! Isten veled Fina!~-
56 6 |                krajczárjába Kolderup W. Vilmos pénztárának.~A hajón léte
57 7 |                olvasó, hogy Kolderup W. Vilmos ~aligha fizette hiába a
58 8 |                eszébe jutott nagybátyja Vilmos, és jegyese Fina, meg barátai,
59 10|                 ne feledkezzék el, hogy Vilmos bátyjához táviratozni kell
60 11|         Kolderup W. Vilmosra gondolva, «Vilmos fájának» nevezte el azt
61 18|              nap, hogy ne gondolt volna Vilmos bátyjára s jegyesére. Mély
62 21|                vélt viszontláthatni, és Vilmos bátyját, a kitõl örökre
63 21|              mai nap az, a melyen az ön Vilmos bátyjának meg kell érkeznie,
64 22|              Godfrey! kedves Godfrey!~- Vilmos bátyám!... Fina!... Ti vagytok? -
65 22|           magyarázatok egymást érték.~- Vilmos bátyám! ön az?~- Mi vagyunk,
66 22|            mondani - felelé Kolderup W. Vilmos. - Nem volt nehéz ide találnom.
67 22|              tanulni.~- Oh bátyám, édes Vilmos bátyám, mit mond ön? - kiáltá
68 22|                érdemeltem meg. De akkor Vilmos bátyám, hogyan történhetett
69 22|         hajótörés! - felelé Kolderup W. Vilmos, ki soha nem volt még ily
70 22|          válaszolá kaczagva Kolderup W. Vilmos. - Ki volt tömve mind a
71 22|                 ha igy gondolkozott ön, Vilmos bátyám, miért küldött ide
72 22|               ládát? felelé Kolderup W. Vilmos. Micsoda ládát? Nem küldtem
73 22|               pirulva az.~S Kolderup W. Vilmos ur, nagy fejét rázva, hiába
74 22|             lépve igy szólt:~- Kolderup Vilmos ur, remélem, azt nem fogja
75 22|                 a szigeten.~Kolderup W. Vilmos, meglepetve az által, a
76 22|           füstgomoly kérdését. Ezek még Vilmos urat is komoly zavarba hozták.
77 22|          maradsz velem; a második, hogy Vilmos bátyánk is hozzánk csatlakozik,
78 22|             lelkésze, Godfrey! - felelé Vilmos nagybátyja, - hanem van
79 22|               holnap indulunk hazafelé.~Vilmos ur és Fina erre azt akarták,
80 22|                  Bizony, ha Kolderup W. Vilmos meg nem érkezik, télviz
81 22|           szomoru lett volna a sorsa.~- Vilmos bátyám, - mondá Godfrey, -
82 22|                 szóla végre Kolderup W. Vilmos, - csak nem voltál hat hónapon
83 22|             khinaiak! - kiáltá Kolderup Vilmos. - Nézz reá Godfrey, s lásd,
84 22| türelmetlenkedék Tartelett.~Kolderup W. Vilmos, érezvén, hogy e részben
85 22|         pompával ünnepelték Kolderup W. Vilmos öcscsének s gyámleányának
86 22|          Stocktonba.~A mint Kolderup W. Vilmos e szavakat elolvasta, óriási
87 22|             dolog! - kiáltá Kolderup W. Vilmos. - Magam sem tudtam volna
88 22|                    Ejh! - szólt az öreg Vilmos. - Hát mielõtt oda menénk