Fejezet

 1 1 |           vad, se ártalmas rovar.~- Hát madár? - kérdé egy kiváncsi.~-
 2 1 |               kérdé egy kiváncsi.~- Hát féreg? - toldta hozzá egy
 3 1 |             megtudható. Nem árultak hát zsákban macskát s az olvasó
 4 1 |           meg kell adni az árát.~De hát miért akarták az Egyesült-Államok
 5 1 |          akad is ilyen társaság; de hát, ismételjük, biz ez a sziget
 6 2 |             a ki többet igért. Lesz hát küzdelem.~De ki volt az
 7 3 |         Helyes! - szólt Kolderup. - Hát itt vannak mindketten! Csak
 8 3 |           te mostan?~- Hol járok?.. Hát itt ülök... melletted...
 9 3 |      egyátalán nem értett meg.~Mert hát e fiatal ember, kit rokonsági
10 3 |           lap a leány részére; most hát nem volt más hátra, mint
11 3 |           hajlamainak. Utazni akar, hát hadd utazzék. Azután majd
12 3 |        akarja, Vilmos bátyám.~- Ugy hát csak mentül elõbb.~Ez utolsó
13 5 |             ember lennél!... No jó, hát csak utazzál!~Az elõkészületekhez
14 5 |         Álom» kapitánya.~Le kellett hát mondani arról, hogy e nevezetes
15 6 |               felelé Godfrey. - Nos hát, ha ez a szegény ördög a
16 6 |            Shangainál szépen dobjuk hát ki a partra, s ne is szóljunk
17 6 |       Álomra! - felelé a hadnagy.~- Hát csak azért, hogy Shangaiba
18 7 |          mindennek, ennek is megvan hát a maga oka.~- Én pedig azt
19 7 |             közeledett hozzá.~- Nos hát, uram, - szólt vidáman, -
20 7 |            jó reggelt Godfrey ur!~- Hát azok a sziklák?...~- Csak
21 7 |      találja ragadni magával önt.~- Hát Tartelett?~- Õt csak bizza
22 7 |            hajónak még szabad.~- De hát ön?~- Nekem kötelességem
23 8 |         keletre látni véltek.~Pedig hát mégis helyesnek kellett
24 8 |          esetén ismét uszhassék.~De hát lehetséges volt-e, hogy
25 8 |        födélzetéig hatolt a viz.~De hát a többiekkel, a szerencsétlen
26 8 |           viszontagságai között. No hát, most megtudhatja! Irigyelte
27 8 |       Irigyelte Robinson sorsát. No hát, most módjában van meggyõzõdni,
28 9 |             magamhoz térítene.~- No hát majd megállunk az elsõ vendégfogadónál! -
29 9 |          falu is másfelé lesz.~- De hát akkor hol vagyunk?~- Azt
30 9 |          tudná azt megmondani!~- De hát akkor mi lesz belõlünk? -
31 9 | kétségbeesett arczczal Tartelett.~- Hát Robinsonok leszünk.~E válasz
32 9 |        akartam ijeszteni; nyugtassa hát meg magát; mindenekelõtt
33 9 |      fölötte áll azoknak?~Dörzsölte hát a két fadarabot, hogy karja
34 9 |         lakást készithet magának.~- Hát csak keressünk! - válaszolá
35 10|           És megint csak nyersen?~- Hát biz ugy! - szóla Godfrey. -
36 10|           ha a szél keletrõl fú.~De hát miféle sziget volt ez? Mely
37 10|             föltárni a helyzetet.~- Hát a postán?~- Az meg nem volt
38 11|            is lemondott.~Áthaladtak hát a homokdombok elsõ vonalán.
39 11| táplálkoznak.~- Végre valahára lesz hát valamivel fölfrissiteni
40 11|         szél behatolhatna. Most már hát tudni lehetett, hogy a két
41 12|       szereti e héjas állatokat. No hát szeresse meg!~Annyi bizonyos,
42 12|            benne halat fogni. Hanem hát a halakat is meg kellene
43 12|             már jól van Godfrey; de hát ezzel a kámászszal mit csináljunk?~-
44 12|        csóválva a tánczmester. - De hát hogyan teszünk szert tûzre?~-
45 12|         elõzékenységébe vetni!~- De hát igaz is, - békételenkedék
46 13|     elfulladásában nyilvánult.~- De hát ki fogja rakni?~- Én! Virrasztani
47 13|        kedvüen lakmározott belõlük. Hát még a két csirkébõl! Meg
48 13|     legyõzhetetlen akadályra talál, hát akkor szép csöndesen visszatérhet.~
49 13|             szárnyaival. Közel kell hát lenni a felsõ nyilásnak.~
50 14|            tehát minden forduló, de hát idejük volt bõven, a mi
51 14|           sem volt okuk kimélni.~De hát mi lehetett e láda tartalma?...
52 14|        koczkáztathatta. Arra szánta hát magát, hogy keres egy követ
53 14|      fölnyitotta.~Végre nyitva volt hát s meg kell vallani, hogy
54 15|           Godfrey már arra gondolt, hát hogyha lehetséges volna
55 15|    Tartelett zugolódására.~- Legyen hát, a mint ön akarja, ámbár
56 15|         fényüzésel öltözködni?~- No hát nem bánom! Vasárnap, sõt
57 15|   mértföldnyi ut volt biz az, hanem hát hozzá kellett szokni. Azonfelül
58 15|             szabdalhasson, nem volt hát mit tennie, mint e részben
59 16|             aztán eltünõdött rajta, hát hogyha a gõzösrõl mégis
60 16|          tánczmesterhez fordulva.~- Hát abból, hogy a Robinsonok
61 16|         vagy tizenketten.~Nagy volt hát a veszedelem, hogy meg találják
62 17|            Egyedül? - Soha!~- Akkor hát jöjjön!~Tartelett, belátván,
63 17|         Majdnem bizonyosra lehetett hát venni, hogy ha csakugyan
64 18|     lehetett õt összetéveszteni.~De hát hogy történhetett, hogy
65 18|        látszott intézni hozzá, hogy hát viszont mi az õ neve.~-
66 18|     hatalmunkban vetett hitét.~- De hát mért hibáznám el? - kérdé
67 19|     kisérlet megvalósitására.~- Ugy hát, - szólt magában Tartelett, -
68 19|           az elsõ poziczióba rakni. Hát még mikor abból a második,
69 19|     nyiláson kiérjen a szabadba. Ez hát elég jónak igérkezett, csak
70 20|           tarthatatlanná lesz.~- De hát, - ismétlé szüntelen Godfrey, -
71 20|            biztonságba helyezni.~De hát micsoda rendszabályokhoz
72 20|           Vilmos-fánál marad.~- Ugy hát magunk megyünk, - mondá
73 21|      bizonyosságnak tetszett. Pedig hát hol vették magukat ezek
74 21|             maga eszétõl.~- Menjünk hát mi is! - mondá Godfrey.~
75 22|            aztán nem találtak.~- De hát az a vad-csónak?~- Nem volt
76 22|           igazi, én készittettem!~- Hát a vadak rajta?~- Nem voltak
77 22|         nekünk megtegye. Azt hiszem hát, hogy a te gondolatodnak
78 22|          mosolyogva néztek rá.~- De hát, - szóla végre Kolderup
79 22|           Nem! - felelé Seng-You.~- Hát hol voltál?~- A szigeten!~-
80 22|             szólt az öreg Vilmos. - Hát mielõtt oda menénk lakni,