Fejezet

 1 1 |     belõle.~E napon, - május 15-én - még hideg volt. A sarkvidéki
 2 1 |      mézes madzagot lenyelje.~- Én! - felelé a biztos, a ki
 3 2 |    dollárokból áll a töltés, és én nem tudom, hogy a két «bajnok»
 4 3 |    moment-et...~- No lám! pedig én azt hittem, Fina! - válaszolá
 5 3 |      szalonban...~- Nem!... nem én mellettem, nem e szalonban
 6 3 |        csak álmában. De, kérdem én, mit ér az olyan ifju kivált
 7 3 |        Nem! Te nem vagy most az én közelemben... Te a tengereken
 8 3 |  tudhattátok volna, hogy nem az én esküvõm napjának meghatározásáról
 9 3 |         felelé az ifju leány. - Én komolyan megfontoltam a
10 3 |        utazás majd megöregiti s én azt hiszem, nem szabad utjába
11 3 |     megállj! Majd megutaztatlak én öcsémuram!~Még két-három
12 4 |      mivoltában.~1835 július 17-én reggel negyed négykor született.~
13 4 |      Kolderup W. Vilmos urat.~- Én azt gondoltam, - szólalt
14 4 |       még csak gondolatát is; - én azt gondolom, hogy kegyetlenség
15 4 |         talán tán nem is vagyok én arra való, hogy...~- Ön
16 5 |       valaha is gondoltam, hogy én, Turcotte, még egyszer ilyesmibe
17 5 |     többé visszatérés.~Junius 9-én minden rendben volt. Az «
18 7 |       napokon, junius 13-án, 14-én és 15-én, a légsulymérõ
19 7 |       junius 13-án, 14-én és 15-én, a légsulymérõ lassan, de
20 7 |        megvan hát a maga oka.~- Én pedig azt mondom, hogy nincs.~
21 7 |         ur, és itt - a hidon?~- Én vagyok kapitány, s azt jöttem
22 7 |       elaludt.~Másnap junius 22-én reggel, ámbár a szél jelentékenyen
23 7 |       igy is történt.~Junius 25-én, reggel nyolcz óra tájban,
24 8 |     mozdulatot koczkáztatott.~- Én vagyok! én! Godfrey!~- Godfrey? -
25 8 |     koczkáztatott.~- Én vagyok! én! Godfrey!~- Godfrey? - felelé
26 9 |        akkor hol vagyunk?~- Azt én nem tudom.~- Hogyan? ön
27 9 |        össze ne törjék a tojás? Én nem is töröm ezen a fejemet,
28 10|        volna.~Másnap, junius 27-én, a kelõ nap sugaraival,
29 10|       reggelizzünk inkább. Mert én mindjárt éhen halok!...
30 11|         ezt a nevet neki!~- Nem én, egyátalán nem értem, -
31 12|        még nincs alkalmazásban. Én a magam részérõl szives
32 13|        De hát ki fogja rakni?~- Én! Virrasztani fogok, ha kell,
33 13|         Hogy történhetett, hogy én a mult éjszakákon nem éreztem
34 14| jelentékenyen javult.~Julius 29-én volt.~Godfrey a reggeli
35 14| Vilmos-fához.~Végre augusztus 1-én magát a ládát is, ámbár
36 15|        a sok ruhát!~- Nem tudom én, Tartelett! mindenesetre
37 15|        sem kigyó, sem ragadozó. Én legalább nem láttam egyet
38 15|    védelmezni, bizony nem tudom én, hogy sikerült volna-e az.~
39 15| megmagyarázhatatlan füst, a mit én kétszer észrevenni gondoltam?~
40 15|     hisz, - szólt magában, - ha én látom az õ zászlójukat,
41 15|        õk is észre ne vegyék az én zászlómat. A szél úgy lengeti,
42 16|       sok a bizodalmam, hogy az én puskám golyója kárt tegyen
43 17|       süsse el fegyverét, a mig én nem rendelem.~E szavakat
44 18|   fogjuk semmi hasznát venni.~- Én pedig biztos vagyok az ellenkezõrõl, -
45 18|        lesz leszoktatni róla!~- Én nem merném biztosra venni, -
46 19|        vannak a szigeten, akkor én köszönöm a mulatságot és
47 19|     pedig nem csalatkoztam! Sem én, sem Karéfinotu! Valósággal
48 19|       Godfrey tehát november 10-én kijelentette Tartelettnek,
49 20|       társa másnap, november 12-én hajnalban megindult ebbe
50 20|     Azonban másnap, november 27-én, e munkát oly körülmények
51 22|   melyet te, kedves Godfrey, az én nevemrõl neveztél el, ugy-e
52 22|   vad-csónak?~- Nem volt igazi, én készittettem!~- Hát a vadak
53 22|      Micsoda ládát? Nem küldtem én semmiféle ládát! Véletlenül
54 22|      ugy volt, Kolderup ur. Azt én néha napság még csak meg
55 22|         a kérdéses ládát bizony én tétettem ki a partra.~-
56 22|   tétettem ki a partra.~- Fina, én kedves Finám! - szóla Godfrey
57 22|      bizonyos, hogy ezt már nem én hoztam magammal.~Erre aztán
58 22|         ha arra van kedved...~- Én! - kiáltá Godfrey, - az
59 22|         Shanghaiba megy, a hova én vissza akartam költözni;
60 22|         Te! - kiáltá Godfrey.~- Én!~- Az a füst tehát?...~-
61 22|    Seng-You ottlétével.~- És az én krokodilom! Magyarázzák
62 22|  krokodilom! Magyarázzák meg az én krokodilomat! - türelmetlenkedék
63 22|        ez az állat?~- Nem tudom én! - felelé a gazdag kereskedõ.~-
64 22|      válaszolá Fina - nem félek én sehol, s mert ugy sem tetted