Fejezet

 1 1 |            a világ minden részébõl oda vonzotta az embereket, nem
 2 1 |     költséget, a mibe az ut kerûl, oda meg vissza. Javitó gyarmat
 3 1 |       elcsöndesedett s ugy fordult oda a vakmerõ ember felé, ki
 4 2 |           egyetlen egy; s a sziget oda van itélve.~A közönségre
 5 2 |        nevéhez nem szivesen füzték oda a «tiszteletre méltó» jelzõt,
 6 3 |         midõn a dúsgazdag Kolderup oda belépett.~- Helyes! - szólt
 7 3 |             hogy elmegy mindenhová oda, a hol e hires utazók õ
 8 3 |          és kinos vita helyett, ép oda akarta vezetni jegyesét
 9 3 |            azon, s elmenekülhessen oda, a hova szeszélye, vágya
10 3 |         kiáltá Kolderup W. Vilmos, oda sietvén a fiatal emberhez,
11 3 |      Nagybátyja megfogta a fejét s oda forditván a teljes világosság
12 4 |        csomag, szállitmány, melyet oda tehettek, a hova akartak!
13 5 |    szolgálatának negyvenedik évét. Oda állni a kormány mellé, s
14 8 |        volna meg? Hisz a gõzcsónak oda volt még kapcsolva vontató
15 8 |             más is eljuthatott már oda, társat s menedéket keresve
16 9 |           Godfrey. S a tánczmester oda nézett, de nem látott semmit,
17 10|       minden reggel fölébredésekor oda hoztak neki az ágyához?
18 10|        oktalanul elhagyott. Azután oda fordult Tarteletthez.~-
19 10|            összes halmok felett.~- Oda, oda kell eljutnom! - mondogatá
20 10|       összes halmok felett.~- Oda, oda kell eljutnom! - mondogatá
21 12|             felelé Godfrey. - Csak oda kell menni, a honnét ezt
22 13|           vékonyka czinczogását, s oda érve a fához, Tartelettet
23 14|           s a szárnyasok csakhamar oda is szoktak. A kakas és a
24 14|         kakas és a tyukok rendesen oda jártak éjszakára, az utóbbiak
25 14|     jóllaktak, a nap meleg óráiban oda siettek védelmet keresni
26 14|          napon hegedüjével kezében oda állt növendéke elé, s mintha
27 15|           a szigetre irányozható s oda vonható legyen?~Vagy tán
28 15|       távolság nagy - hátha a szél oda viszi a hangját... A hajóról
29 16|     Godfrey, kinek elsõ dolga volt oda sietni a sequoiák elõtti
30 16|             nagyon rövid idõ alatt oda érkezhetnek hozzájuk, a
31 17|    észrevehetetlenné váljék. Aztán oda vetve a fa lábához egy csomó
32 17|           tett!.. Három társa erre oda ment a fogolyhoz, feloldta
33 17|           szerszámot ragadván fel, oda rohant felé, hogy szétzúzza
34 17|            rohantak csónakuk felé. Oda érkezvén, ugyancsak siettek
35 18|         van szó.~Ez alatt a fogoly oda ért megmentõihez. Egy pillanatra
36 18|          léptekkel rohant feléjük. Oda érkezve a két fehér elé,
37 18|           megfogván Godfrey lábát, oda tette azt saját fejére,
38 18|     gyorsan, mint egy vadászkutya, oda rohant a madárhoz, aztán
39 18|           tükörrel szemben, melyet oda mutattak neki, bámulása
40 18|            a majomnál, mert lássa, oda néz a tükör mögé, a mi arra
41 18|          ismerték, vissza találnak oda térni.~Az elsõ napokban
42 19|          óra mulva meg is érkeztek oda, a nélkül, hogy velük bármi
43 19|    visszatarthatta volna, hirtelen oda rohant arra a tájra, a melyen
44 20|            a keritésnél dolgozott, oda tekintett, s látta, hogy
45 20|           mulhatatlanul el kellett oda jutniok.~Siettették tehát
46 20|           valódi óriás.~Karéfinotu oda vetette magát Godfrey s
47 21|          ide lenn, meg a nyaralónk oda fenn.~- Jobb szeretném,
48 21|        ereszteni, hogy legelhessen oda kinn s gondoskodjék, ugy
49 21|       lenniök, mint a hogy Godfrey oda vetõdött. Már pedig, ha
50 21|           érezve, bódultan hagyták oda legelõjüket s menedéket
51 21|          ellenségekkel van dolguk.~Oda kinn, de a keritésen belül,
52 21|      maradnak addig, míg a támadók oda behatolnak, nyilvánvaló
53 21|         pillanattal tovább idõznek oda lenn, végük van. Az ajtó
54 21|     elérték az odu felsõ nyilását.~Oda fönt rémült vészkiáltás
55 21|          talál zuhanni.~Karéfinotu oda ment hozzá, kényszeritette,
56 21|            ha Tartelett hatalmasan oda nincs kötve az ághoz, bizonyára
57 21|          ki az ágak között egészen oda kúszott hozzá.~- Azt mondom, -
58 22|      csoport tengerész jelent meg, oda bujván a fa alá.~Godfrey
59 22|           volna?...~S így szólván, oda fordult Fina felé, ki fejét
60 22|          czinkostársa is volt...~S oda fordult Turcotte kapitányhoz,
61 22| San-Franciscó óriási kikötõjébe, s oda sorakozott a hosszú rakodó
62 22|         öreg Vilmos. - Hát mielõtt oda menénk lakni, megvárjuk,