Fejezet

 1 4 |       karjaikat. Ön majd rátanitja õket...~Ekkép történt meg, hogy
 2 6 |           amerikai alkotmánynyal - õket külön törvények alá vetni,
 3 6 |  dögvészterjesztõ» nevét, melylyel õket megtisztelik, ghettoszerü
 4 6 |   Sacramento-utcza felé szoritotta õket a más fajbéliek akarata,
 5 8 |        vizlepte tér választotta el õket egymástól, másutt azonban
 6 9 |      Egyelõre azonban legjobb volt õket tojás állapotukban felhasználni,
 7 9 |           volna. Az éhség kergette õket, s igy nem igen finyáskodhattak
 8 9 |       menekültjei önkényt követték õket. Kakasok, tyukok, bárányok
 9 10|       kukorikolása ébresztette fel õket.~Godfrey mindjárt felébredt
10 12|        hogy nyersen föl nem falták õket.~Nem! ez nem tarthatott
11 13|           kevesebb remény biztatta õket, mint az, hogy most már
12 13|       tánczmester fanyársra huzván õket, csakhamar ott pirultak
13 13|          az ember összezuzta volna õket, lisztet kapott volna, a
14 13|        minémüségükben tálalták fel õket s képzelhetni, hogy a két
15 13|         hogy lehetetlen lett volna õket elérni.~Vissza ugy négy
16 14|          mely ezen intézkedésekben õket vezette. A száraz fûágyaljat
17 14|    számitani. Minden este bezárták õket, hogy megvédelmezzék a ragadozó
18 14|            ládában! Midõn kiszedte õket, Godfrey meg nem állhatta,
19 14|          véletlen gazdagon ellátta õket mindezekkel.~Magától értetõdik,
20 15|           legközelebbi hetek alatt õket foglalkoztatta.~Legelõször
21 15|          hozzájuk s ne zavarhassák õket álmukban. A kis kézi fürészszel
22 15|           kevesbé szivesen fogadta õket, a mint mártásos hus és
23 16|      veszedelem, hogy meg találják õket látni. Bezzeg sajnálta most
24 16|           megakadályozhatták volna õket.~Godfrey és Tartelett rohanva
25 16|   istálóféléjük, a mibe be lehetne õket zárni; a szerszámokat, eszközöket
26 16|          süvöltése megreszkettette õket. Azt vélték, hogy lépteket
27 16|           alá.~- Tán mert kergetik õket! - kiáltá Tartelett.~- Ellenkezõleg,
28 17|    lehetett oly helyeken, a honnét õket nem láthatták. Az erdõ s
29 17|        olyan közel, hogy nem lehet õket látni.~Godfrey azonban egyátalán
30 17|         nehogy a véletlen meglepje õket, csak rendkivüli óvatossággal
31 17|      fontolni, nem lesz-e tanácsos õket meglepve megtámadni.~Tehát
32 17|            és cserjék rejtették el õket a tulsó part felõl; majd
33 17|     sebesültjöket, magukkal vitték õket s rohantak csónakuk felé.
34 17|       Godfreynek eszébe sem jutott õket üldözni. Mi haszna lett
35 17|           kit fel akartak áldozni; õket magukat megszalasztotta,
36 18|             hogy elõtte használták õket, mire valók az egyes szerszámok,
37 18|          veszély nem is fenyegette õket, Godfrey lelkében mégis
38 18|           hogy hátukra fordították õket; Godfrey és Karéfinotu tehát
39 19|     legalább éjszakára bezárhassák õket, de ez nem volt könnyü dolog.
40 19|      Vilmos-fa közelében tartották õket, egy keritésfélébe szoritva,
41 19|           mindig szemmel tartották õket. Legtöbbször Karéfinotu
42 19|            csomóiknál ketté vágták õket, s egyiket a másikba illesztvén,
43 20|        erõs ágakkal kötötték össze õket egymással.~Godfrey nagy
44 20|           meglepetés vagy baj érje õket.~Két percz mulva a füst
45 20|      gondolatok foglalkoztathatták õket az esteli alatt. Az álmatlanság
46 21|          semmi föl nem tartóztatja õket, a földgömb leghidegebb
47 21|         hallván, bizonyára elfogta õket a rémület, s közeledésüket
48 21|     számosabban voltak. Megmenteni õket most már lehetetlen volt.
49 21|         Hanem ha talán feláldozzák õket, el lehet érni, hogy a vadak
50 21| Tartelettet rábirják, hogy kövesse õket a magasba, a hova eddigelé
51 21|         rémült vészkiáltás fogadta õket. A Tartelett kiáltása, a
52 22|            lövéseitek nem is érték õket.~- És Karéfinotu?~- Nem