bold = Main text
     Fejezet                                       grey = Comment text

1001 20  |           akarta Karéfinotuval értetni, hogy percznyi késedelem nélkül
1002 20  |                 mi történt s elmondván, hogy mit szándékozik tenni, felszólitotta,
1003 20  |       szándékozik tenni, felszólitotta, hogy tartson velük az északi
1004 20  |              velük az északi part felé.~Hogy tiz mértföldnyi utat tegyen,
1005 20  |          pusztán arra valónak tartotta, hogy azt nemes mesterségében
1006 20  |        fáraszsza el. Azt felelte tehát, hogy inkább a Vilmos-fánál marad.~-
1007 20  |          élelmiszereket vevén magukhoz, hogy útközben megreggelizhessenek,
1008 20  |               egyéni véleménye az volt, hogy nem fognak találni semmit
1009 20  |                 nyilvános jeléül annak, hogy ott csakugyan tûz volt.~-
1010 20  |                 mely azt mutatta volna, hogy ott laknak, vagy laktak.
1011 20  |                    most egész bizonyos, hogy a füst, a melyet láttunk,
1012 20  |          nyugtalanul s elkedvetlenedve, hogy hiába jártak, Godfrey és
1013 20  |           mendegélt. Ugy tetszett neki, hogy valami rejtett hatalom uralma
1014 20  |      mutatkozása, nem árulta-e el mind, hogy rendkivüli állapotok következtek
1015 20  |          Godfrey, intvén Karéfinotunak, hogy siettessék lépteiket.~Nagyon
1016 20  |              tartva, nagyon igyekezett, hogy mentül hamarabb visszaérjen
1017 20  |                 csakugyan meggyõzõdött, hogy ösztöne igazat mondott.~
1018 20  |                 kiáltoztak segitségért; hogy ki kiáltozott, az iránt
1019 20  |          rémülettõl õrülten, a helyett, hogy jobbra vagy balra kitért
1020 20  |              szaladt, igy koczkáztatva, hogy az állat eléri... Egyszerre
1021 21  |             tehát nagyon is igaza volt, hogy tûzhelyet rakatott a fa
1022 21  |            részében. Magától értetõdik, hogy a deszkakerítés is elkészült,
1023 21  |              csakhamar oly gonosz lett, hogy minden ily vállalkozás lehetetlenné
1024 21  |             bõséggel lepte el a földet, hogy Godfrey bizvást azt hihette
1025 21  |              bizvást azt hihette volna, hogy a sarktenger valamely vendégszeretetlen
1026 21  |           vetõdött.~Tudva van különben, hogy Amerika északi része, melyen
1027 21  |               szelek úgy süvöltenek át, hogy semmi föl nem tartóztatja
1028 21  |              elõvigyázatra van szükség, hogy az ember megoltalmazhassa
1029 21  |                 azt a gondolatot kelté, hogy hátha Fina szigete sokkal
1030 21  |                 kellett szánni magukat, hogy föláldozzanak egy egy birkát,
1031 21  |            lelkét!~Hozzájött még az is, hogy tizenöt nap hosszat makacs
1032 21  |             kevéssé volt alkalmas arra, hogy e betegsége alatt illõ ápolásban
1033 21  |                  Meg kell még jegyezni, hogy Godfrey legtöbbet aggódott
1034 21  |            legtöbbet aggódott a felett, hogy hátha ujra veszedelmes vadállatok
1035 21  |                  Azon igyekeztek tehát, hogy az odavaló feljuthatást
1036 21  |    szerencsésnek. Készen kellett lenni, hogy Godfrey és társai ujabb
1037 21  |            nyájat ki kellett ereszteni, hogy legelhessen oda kinn s gondoskodjék,
1038 21  |              kinn s gondoskodjék, ugy a hogy tud, élelmérõl õ maga.~Nap
1039 21  |                 legborzasztóbb az volt, hogy ez uttal a tigris és a hiéna
1040 21  |          félelmében, meg kell jegyezni, hogy csodálkozása legalább is
1041 21  |               igy történt, remélhették, hogy a Vilmos-tanya talán megszabadul
1042 21  |         megkezdõdött. Nyilvánvaló volt, hogy az üvöltõ csorda közeledik
1043 21  |             kellett már lenniök, mint a hogy Godfrey oda vetõdött. Már
1044 21  |               Már pedig, ha ott voltak, hogy történhetett, hogy ez az
1045 21  |              voltak, hogy történhetett, hogy ez az egész falka ugy el
1046 21  |                 ugy el tudott rejtõzni, hogy Godfrey kirándulásai és
1047 21  |                  se gondja nem volt rá, hogy feleljen. Nagy szerencsétlenség
1048 21  |           keritésig. Az volt a czéljuk, hogy megnézik, elég erõsen be
1049 21  |         bólintott. Nem volt rá szükség, hogy Godfrey az õ nyelvén beszéljen,
1050 21  |                 az õ nyelvén beszéljen, hogy most megértse, mit akar.~
1051 21  |                  Ujabb orditás mutatta, hogy három vagy négy vadállat
1052 21  |              ablakig, látni iparkodott, hogy mi történik künn a sötétben.~
1053 21  |        sötétségben szó sem lehet arról, hogy a lövés egyéb legyen üres
1054 21  |        feláldozzák õket, el lehet érni, hogy a vadak jól laknak, s eltávoznak
1055 21  |              idejök, gondoskodni arról, hogy védelmezzék magukat uj támadás
1056 21  |                tanácsosabbnak tetszett, hogy ne árulják el a vadállatok
1057 21  |          árulják el a vadállatok elõtt, hogy emberi lények is vannak
1058 21  |        megérteni, Godfrey beérte azzal, hogy egyszerûen elvette tõle
1059 21  |                 voltak tanúi, a nélkül, hogy beleavatkozni módjukban
1060 21  |                volt marczangolva, akár, hogy kimenekültek a kerítés mögül,
1061 21  |                Godfrey most nem ért rá, hogy a jövõn tünõdjék, eléggé
1062 21  |                 fenyegetõ volt a jelen, hogy az vegye igénybe minden
1063 21  |                 megannyi óriási macska. Hogy az elpusztított nyáj nem
1064 21  |         csendben maradván, remélhették, hogy talán kikerülhetnek minden
1065 21  |            tudva, mit tesz, s azt hivén hogy egy tigris készül reá ugrani,
1066 21  |            távolba, föl lehetett tenni, hogy még több vadállat fog ide
1067 21  |                pedig a reggelre vártak, hogy akkor kedvezõbb viszonyok
1068 21  |                 nem érzett kedvet arra, hogy elhagyja állását. A fekete
1069 21  |              oly jól kezelte fegyverét, hogy ügyességre méltó párja volt
1070 21  |         köszönhetõ, el kellett ismerni, hogy ez a tehetség nem mindennapi.~
1071 21  |              nem lehetett benne kétség, hogy az támadásuknak s karmaiknak
1072 21  |                Karéfinotu megpróbálták, hogy megtámasztják az ajtót az
1073 21  |               de tartani lehetett tõle, hogy ez sem lesz elegendõ.~Nyilvánvalónak
1074 21  |                Nyilvánvalónak tetszett, hogy csakhamar be fog dõlni ez
1075 21  |           behatolnak, nyilvánvaló volt, hogy fegyvereik elégtelenek lesznek
1076 21  |         keresztbe fonta karjait. Látta, hogy az ajtó mindinkább enged,
1077 21  |               az ajtó mindinkább enged, hogy széleinél mindegyre nagyobbul
1078 21  |                 Még csak az volt hátra, hogy Tartelettet rábirják, hogy
1079 21  |              hogy Tartelettet rábirják, hogy kövesse õket a magasba,
1080 21  |              soha nem vitte rá a lelke, hogy föl merjen hatolni.~Tartelett
1081 21  |                párducz meg is próbálná, hogy felhatoljon a sequoia koronájára,
1082 21  |           kiáltása, a ki már azt hitte, hogy valami párducz vagy tigris
1083 21  |                ágba, szörnyen aggódván, hogy le talál zuhanni.~Karéfinotu
1084 21  |             ment hozzá, kényszeritette, hogy vállát hozzá támaszsza egy
1085 21  |            Godfrey helyezkedett el ugy, hogy a nyilás felett bizton uralkodhassék;
1086 21  |              Karéfinotu foglalt helyet, hogy minden támadót kereszttûzbe
1087 21  |             szerint remélniök lehetett, hogy semmi támadás nem fog ellenükben
1088 21  |             ennek daczára látni akarta, hogy mi történik odalent, de
1089 21  |        csakhamar meggyõzõdhetett arról, hogy a támadóknak még eszük ágában
1090 21  |              holott eddig ugy látszott, hogy sem nem ért, sem nem beszél
1091 21  |                    felelé Karéfinotu, - hogy a mai nap az, a melyen az
1092 22  |           FEJEZET.~A mely ugy végzõdik, hogy a sok mindenféle, a mi ~
1093 22  |                 mintegy megakadályozva, hogy a tûz, mely már fölemésztette
1094 22  |                Mi vagyunk, Godfrey!~- S hogy akadtak rá Fina-szigetére?~-
1095 22  |              ide találnom. Hat hónapja, hogy megvettem!~- A Spencer-szigetet?...~-
1096 22  |               napi utnál. Jónak láttam, hogy ide küldjelek Robinsonságot
1097 22  |                csak azt sem felelhetem, hogy nem érdemeltem meg. De akkor
1098 22  | viztartó-fenekét. Te persze azt hitted, hogy egészen elsülyed; a kapitány
1099 22  |          kapitány azonban, mikor látta, hogy te és Tartelett szerencsésen
1100 22  |            került a szigetre, a nélkül, hogy te láttad volna, Brass Jup-pel
1101 22  |             Godfrey kissé szégyenkezve, hogy igy rászedette magát.~-
1102 22  |              Godfrey, okosabbnak látva, hogy nevessen, - ha igy gondolkozott
1103 22  |       kapitányhoz, ki nem állhatta meg, hogy nagyot ne kaczagjon.~- Biz
1104 22  |               még csak meg tudom tenni, hogy ellene szegülök önnek, de
1105 22  |                 elõtt, mikor elküldött, hogy nézzem meg a szigetet, a
1106 22  |               Pedig Turcotte megigérte, hogy soha nem árul el! - felelé
1107 22  |              hiába igyekezett titkolni, hogy mélyen meg van hatva.~De
1108 22  |              által, a mit most hallott. Hogy õ, a tekintélyes állás daczára,
1109 22  |               nem fogja állitani senki, hogy az az óriási krokodil, mely
1110 22  |               krokodil, mely engem majd hogy föl nem falt, szintén kitömött
1111 22  |            megrohanta s az is bizonyos, hogy ezt már nem én hoztam magammal.~
1112 22  |               már, s tudva volt felõle, hogy nincs rajta semmi vadállat,
1113 22  |              mit Godfrey arról beszélt, hogy a sziget több pontján füstöt
1114 22  |               kiváncsisága, mert látta, hogy itt más is játszott közbe,
1115 22  |                egy szót sem hitt abból, hogy a hajótörés, a vadállatok,
1116 22  |               melyet az által szerzett, hogy, a midõn elõször sütött
1117 22  |             lõtt egy polinéziai vezért. Hogy ez a vezér voltakép a Kolderup-palota
1118 22  |    Kolderup-palota egy szolgája volt, s hogy csak ugy nem volt neki kutya
1119 22  |                 szeretted a szigeteket, hogy azt hiszem, csak megelõzöm
1120 22  |               kérésedet, ha azt mondom, hogy ez a sziget a tied, a tied
1121 22  |             föltétel alatt; az elsõ az, hogy te, kedves Fina, itt maradsz
1122 22  |               maradsz velem; a második, hogy Vilmos bátyánk is hozzánk
1123 22  |              csatlakozik, s a harmadik, hogy az «Álom» lelkésze ide jõ
1124 22  |            köztük, a ki vállalkozik rá, hogy e kis szivességet nekünk
1125 22  |               megtegye. Azt hiszem hát, hogy a te gondolatodnak adok
1126 22  |           kifejezést, midõn azt mondom, hogy holnap indulunk hazafelé.~
1127 22  |               és Fina erre azt akarták, hogy Godfrey mutassa be nekik
1128 22  |              volt, engedje megmondanom, hogy viszont a fát, melyben laktunk,
1129 22  |                azonban engedelmet kért, hogy az ellene való támadás bizonyitékául
1130 22  |               az «Álom»-ra, azt hittem, hogy egyenesen Shanghaiba megy,
1131 22  |               akartam költözni; látván, hogy az «Álom» visszatért San-Franciscóba,
1132 22  |            Kolderup W. Vilmos, érezvén, hogy e részben olyasmi történt,
1133 22  |           esküvõjét. El lehet képzelni, hogy a dúsgazdag kereskedõ barátai
1134 22  |            eléggé sajnált, elhatározta, hogy kitömeti. Ekkép az állat
1135 22  |             legyõzött, õ volt az, a ki, hogy boszut álljon, összevásárolt
1136 22  |            birtokának nyugalmát, mint a hogy tettek annak idején - ha