Fejezet

 1 1 |      tizenegyszázezer dolláron? - Szólt valaki? - Ön szólott uram?...
 2 2 |           Dean Felporg.~Senki nem szólt.~- Elõször! másodszor!...~-
 3 2 |     millió négyszázezer dollár, - szólt Kolderup W. Vilmos.~- Egy
 4 3 |         oda belépett.~- Helyes! - szólt Kolderup. - Hát itt vannak
 5 3 |           volt közönyös, mikor az szólt hozzá, ezért süket, mikor
 6 3 |       Godfrey zavarban volt s nem szólt egy szót sem. Nagybátyja
 7 4 | dollárokkal. Midõn tanitványaihoz szólt, nem mondta: «most önökön
 8 4 |     nehézségét.~- Tartelett ur, - szólt Kolderup W. Vilmos, - azért
 9 4 |          a dolgot.~- Az utazás, - szólt ujból Kolderup W. Vilmos, -
10 4 |         reszketést.~- Talán tán - szólt, igyekezvén ajkaira visszavarázsolni
11 5 |          se feledd el, Godfrey, - szólt ujból Kolderup W. Vilmos, -
12 6 |           küszöbén.~- Kapitány! - szólt.~- Mi baj? - felelé élénken
13 6 |         Fogtunk egy... khinait! - szólt az elsõ matróz.~- Egy khinait?~-
14 6 |        közbelépett.~- Kapitány! - szólt Godfrey Turcottehoz, - egy
15 7 |        kapitányhoz.~- Kapitány! - szólt hozzá.~Az, fülig vizmentes
16 7 |       igen... a szél irányában! - szólt, ez észlelet által szemmel
17 7 |         késedelemmel fog járni! - szólt Godfrey.~- Bizony ez kellemetlen,
18 7 |         hozzá.~- Nos hát, uram, - szólt vidáman, - ma ugy-e bár
19 7 |       hajón s rajta is maradok! - szólt a kapitány. - Ön azonban
20 8 |        volna.~- Menjünk tovább! - szólt magában Godfrey. S neki
21 9 |          az utolsónál.~- Aztán, - szólt tovább Tartelett, - valami
22 12|            Az igazat megvallva, - szólt magában, - most már nem
23 13|       hogy azt szokták mondani, - szólt Godfrey, - hogy vihar idején
24 13|         föld szinéig.~Nehány szót szólt Tartelettnek, arra figyelmeztetvén,
25 13|       füst ettõl eredt.~Semmi sem szólt az ellen, hogy a szigeten
26 14|         kiüritjük a helyszinén, - szólt magában Godfrey, - s annyiszor
27 14|   lennének, s komoly arczczal igy szólt hozzá:~- Nos kedves Godfrey,
28 15|       szinek voltak.~- De hisz, - szólt magában, - ha én látom az
29 16| csalódásáról Godfrey egy szót sem szólt Tartelettnek. Ugyan mi haszna
30 16|          S ön errõl nekem mit sem szólt! - kiáltott fel Tartelett,
31 16|           nem sokára fenn lesz, - szólt aztán Godfrey. - Egy óra
32 17| természetû volt-e az a füst is, - szólt magában, - a melyet már
33 17|          tervérõl neki semmit sem szólt.~Godfrey nyilván azt gondolta,
34 18|      egész környéken.~- Arnéka! - szólt végtére.~- Arnéka? - ismétlé
35 18|            Ne lõjjön Tartelett! - szólt azonnal Godfrey.~- És miért
36 19|     megvalósitására.~- Ugy hát, - szólt magában Tartelett, - ha
37 19|     lehetetlenséget kiván tõle! - szólt közbe Godfrey.~- Értelmes
38 22|       méltósággal elõre lépve igy szólt:~- Kolderup Vilmos ur, remélem,
39 22|         krokodil?~- Igaz, uram, - szólt közbe Karéfinotu, a kit
40 22|          s öcscséhez fordulva igy szólt:~- Godfrey! te mindig ugy
41 22|      Bocsásson meg Kolderup ur, - szólt udvariasan. - Mikor felszálltam
42 22|    teljesen lakhatatlan.~- Ejh! - szólt az öreg Vilmos. - Hát mielõtt