Fejezet

 1 3 |               akarsz távozni... te? - kiáltá Kolderup W. Vilmos, oda
 2 6 |          fenekén!~- Hajónk fenekén! - kiáltá Turcotte kapitány. - Ezer
 3 8 |            ragyogott.~- Föld! föld! - kiáltá Godfrey.~És kinyujtotta
 4 8 |        Tartelett! kedves Tartelett! - kiáltá Godfrey fölemelve a fejét.~
 5 9 |          borulni.~- Kedves Godfrey! - kiáltá Tartelett.~- Kedves Tartelett! -
 6 9 |           mégis kikötõbe érkeztünk! - kiáltá a tánczmester oly ember
 7 9 |        kellemetlenségeket, Godfrey, - kiáltá Tartelett. - Ne tréfáljon
 8 9 |              Tartelett! Nézze csak! - kiáltá Godfrey. S a tánczmester
 9 11|              a megélésre.~- Sziget! - kiáltá Tartelett.~- Az bizony!...
10 11|       fölfrissiteni tojásételünket, - kiáltá örvendezve.~- Aztán meg
11 11|               vagy sziklamélyedést, - kiáltá Godfrey, - van itt egész
12 13|             is hagyjuk ám elaludni! - kiáltá Godfrey.~- Annál kevésbbé,
13 13|               Nem! nem csalatkozom! - kiáltá Godfrey. - Ott füst van,
14 16|           feje tetején.~- Mi a baj? - kiáltá nem minden aggodalom nélkül,
15 16|             Tán mert kergetik õket! - kiáltá Tartelett.~- Ellenkezõleg,
16 18|           Karéfinotu.~- Karéfinotu! - kiáltá Tartelett. - Nézze meg az
17 19|                  Ide nézz, tökfejü! - kiáltá Tartelett, kinél az oktatás
18 19|        fényben ragyogtak.~- Tigris! - kiáltá.~S nem csalódott. Valóságos
19 19|               lõtt.~- Hurrá! hurrá! - kiáltá.~Nem lehetett benne kétség,
20 20|         hosszu seprõ.~- Már megint! - kiáltá Godfrey.~S messzelátóját
21 20|                melybõl e füst ered! - kiáltá Godfrey.~S a sziget északkeleti
22 20|            volt.~- Itt valaki járt! - kiáltá Godfrey. - Itt járni kellett
23 20|             még csak ez volt hátra! - kiáltá.~Csakugyan kigyó volt; abból
24 20|          adott.~- Menjünk! menjünk! - kiáltá Godfrey, intvén Karéfinotunak,
25 20|       lehetett kétség.~- Tartelett! - kiáltá Godfrey. - A szerencsétlent
26 21|              nekik nyitni az ajtót! - kiáltá Godfrey.~Karéfinotu fejével
27 21|           ajtaját.~- Szerencsétlen! - kiáltá Godfrey, Tartelettre vetvén
28 21|               Védelmezzük magunkat! - kiáltá Godfrey.~És puskájával kezében,
29 21|             mi nem történik velünk! - kiáltá Godfrey.~E jelenség könnyen
30 21|           Január tizenkilenczedike! - kiáltá ekkor egy hang, melyet Godfrey,
31 21|          angolul.~- Mit mondasz?... - kiáltá Godfrey, ki az ágak között
32 22|                Fina!... Ti vagytok? - kiáltá kábultan Godfrey. Három
33 22|         Vilmos bátyám, mit mond ön? - kiáltá Godfrey. - Az igazat mondva,
34 22|            arra van kedved...~- Én! - kiáltá Godfrey, - az egész életemen
35 22|         voltál?~- A szigeten!~- Te! - kiáltá Godfrey.~- Én!~- Az a füst
36 22|          faragva a valódi khinaiak! - kiáltá Kolderup Vilmos. - Nézz
37 22|            akasztva a jel.~- A jel! - kiáltá Godfrey.~- Itt is van! -
38 22| megmagyarázhatatlan.~- Derék dolog! - kiáltá Kolderup W. Vilmos. - Magam