Fejezet

 1 6 |              utazás megkezdõdött. S ez magában véve - azt az olvasó is
 2 6 |              való jelenlététõl, ez már magában némi szánalmat érdemel.
 3 7 |       Megfordult volna a szél? - kérdé magában.~S egész boldogan e gondolatban,
 4 8 |            tengerre szállt, elgondolta magában, hogy most itt hagyja a
 5 8 |         Egyesegyedül vagyok! - suttogá magában.~Nemcsak hogy viszontkiáltás
 6 8 |              Menjünk a földre! - mondá magában.~De mielõtt a szikláról
 7 8 |               szemeibõl.~Legalább csak magában ne maradt volna! Ha a hajótörést
 8 8 |                Menjünk tovább! - szólt magában Godfrey. S neki indult a
 9 10|                hallott; ugy okoskodott magában, hogy annak a japáni vagy
10 10|             kell eljutnom! - mondogatá magában Godfrey. - Ez az a pont,
11 10|                csupán a Csendes-tenger magában álló egy földszeme volt?~
12 10|                czélszerü lesz, - mondá magában, - e tájon telepedni meg;
13 12|              mily különbség! - gondolá magában.~E nap, junius 29-ike reggelén
14 12|              igazat megvallva, - szólt magában, - most már nem kell attól
15 13|        valószinüleg azt gondolta ugyan magában, hogy kár ezt a szép tüzet
16 13|              Ez mégis különös! - szóla magában Godfrey. - Hogy történhetett,
17 13|              világos, - így okoskodott magában, - hogy ott, a hol a villám
18 13|                   Mi lehet ez? - kérdé magában. - Valami állat talán, a
19 13|              tévedtem volna, - ismétlé magában mindegyre Godfrey. - Valóságos
20 14|        kiüritjük a helyszinén, - szólt magában Godfrey, - s annyiszor fordulunk,
21 15|              nyomán, - ismétlé gyakran magában Godfrey, - biztosra lehet
22 15| következtetésre térve át, igy folytatá magában:~- Azt is biztosra lehet
23 15|             voltak.~- De hisz, - szólt magában, - ha én látom az õ zászlójukat,
24 16|            volt.~- Itt van ne! - mondá magában, - sorsát senki el nem kerülheti.
25 17|           magas fûben, melynek mozgása magában véve éppen nem árulhatta
26 17|           volt-e az a füst is, - szólt magában, - a melyet már két izben
27 18|          használtak.~Bármit gondolt is magában Tartelett, Godfrey nem tudott
28 19|    megvalósitására.~- Ugy hát, - szólt magában Tartelett, - ha mestere
29 19|            ösztönöknek enged, kérdezte magában, vajjon e kissé tán tulságosan
30 19|            különös, - mondá néhányszor magában Godfrey, - pedig nem csalatkoztam!
31 19|           Bármint legyen is, - gondolá magában Godfrey, - az nem sokat
32 20|               kirándulások abbahagyása magában nem volt elegendõ; minden
33 20|          kirándulások semmit - mormogá magában Tartelett, kit ez ujabb
34 20|             intett.~- Ugy van, - mondá magában Godfrey, - ha emberi lény
35 21|       támadástól.~- Mindegy! - gondolá magában Godfrey, - ha csak a legutolsóig
36 22|      osztozkodni?...~- A khinai szeret magában élni, - felelé nyugodtan