Fejezet

 1 3 |            Aztán Kolderup W. Vilmos ur más «kombináczióval» szándékozott
 2 4 |             hanem azért Artelett T. ur, kit tréfásan Tartelettnek
 3 4 |           frigy meghiusult. A tanár ur tehát nõtlen maradt, s folytatta
 4 4 |             nehézségét.~- Tartelett ur, - szólt Kolderup W. Vilmos, -
 5 4 |             mit határozott Kolderup ur? - melyik viharos tengerre
 6 4 |         történt meg, hogy Tartelett ur lett Morgan Godfrey utitársává
 7 4 |           elfogultságában Tartelett ur - befelé forditott lábakkal
 8 5 |          alkalmas pontot.~Tartelett ur nem volt ugyan võlegény
 9 5 |             volt, mint õ. Tartelett ur pedig pár pohár pezsgõbe
10 7 |           tengert.~De már Tartelett ur, szegény, õ már egyátalán
11 7 |       bizony, nem sokára, Tartelett ur... Nem sokára! Már fele
12 7 |     mondanunk, hogy Tartelett tanár ur nem csupán a tengeri betegségtõl
13 7 |             látja.~- Ön az, Godfrey ur, és itt - a hidon?~- Én
14 7 |    fordult-e a szél?~- Nem, Godfrey ur, nem fordult meg... s fájdalom
15 7 |             Kérem tehát önt Godfrey ur, menjen kabinjába. Bizzék
16 7 |            volt.~- Ugy van, Godfrey ur, - felelé a hadnagy, - most
17 7 |      tarthatok.~- Ön aludt, Godfrey ur, s a kapitány nem akarta
18 7 |              Ah! jó reggelt Godfrey ur!~- Hát azok a sziklák?...~-
19 7 |          között is, Tartelett tanár ur csak nem volt képes felvidulni
20 7 |          tanár.~E közben az érdemes ur egyre ingadozva lábain,
21 7 |        tengerbe! a tengerbe Godfrey ur! - kiáltozott a kapitány. -
22 8 |              de sõt Tartelett tanár ur, bármily kevés tekintetre
23 8 |           méltatta is különben ezen ur frivol egyéniségét: - most
24 14|            lehet találni. Tartelett ur, ezt dicsérõleg kell kiemelni
25 15| teritékekhez, a melyekkel Tartelett ur fel szokta ékesíteni. A
26 17|       melyben Tartelett tánczmester ur puskája valósággal csodát
27 21|           merjen hatolni.~Tartelett ur azonban nem volt sehol.
28 22|           Biz az ugy volt, Kolderup ur. Azt én néha napság még
29 22|            az.~S Kolderup W. Vilmos ur, nagy fejét rázva, hiába
30 22|            szólt:~- Kolderup Vilmos ur, remélem, azt nem fogja
31 22|       tánczmesternek, ezt Tartelett ur semmikép el nem hihette.~
32 22|           indulunk hazafelé.~Vilmos ur és Fina erre azt akarták,
33 22|              Bocsásson meg Kolderup ur, - szólt udvariasan. - Mikor
34 22|             szertartásban Tartelett ur kitünõ, elõkelõ, méltóságos
35 22|             És tudja-e ön, Kolderup ur - mondá a kitömõ átnyujtva