Fejezet

501 15|                 az ételekhez, edényekhez s teritékekhez, a melyekkel
502 15|                hatolhassanak be hozzájuk s ne zavarhassák õket álmukban.
503 15|                 a melyet nagy darabokban s kénye-kedve szerint hasogathatott
504 15|              majd beköszönt a rossz idõ, s az esõ zuhatag módjára szakad,
505 15|             rendkivüli nagy is lehetett; s a mellett módot találni,
506 15|                czövekeket verni a vizbe, s azok fölé egy pár gerendát
507 15|              hogy tudomást vegyenek róla s fölkeressék. Az azonban
508 15|                hogy figyelmét fölkeltsék s tudassák vele, hogy e szigeten
509 15|            zászló-árboczot állitani fel, s e végre feláldozta a csomagban
510 15|                 nyert, élénk vörös volt, s bár lemoshatlanná - a szükséges
511 15|                  a vadászatra. Madarakra s gerinczes állatokra felváltva
512 15|           állatokra felváltva vadászott, s ha a zsákmány nem is volt
513 15|                elejtett a fiatal vadász, s a tánczmester, azért, hogy
514 15|             fölment a hegycsúcs tetejére s a keleti part felé esõ hegyháton
515 15|               figyelmesekké lettek volna s összeszaladnak. Mi lehetett
516 15|               fölszerelés eme munkálatai s a vadászati kirándulások
517 15|                leczkéket vesz a tánczból s a helyes testtartásból?~-
518 15|             azért még sem adta meg magát s igy a szegény Tartelett
519 15|              zászlóárbocz ki volt tûzve. S a mint onnan messzelátójával
520 15|          látkörén belõl fog-e elhaladni? S ha ott halad is el, fog-e
521 15|          figyelme a szigetre irányozható s oda vonható legyen?~Vagy
522 15|                 gõzös tüzelése erõsbült, s ritkult, sõt majdnem teljesen
523 15|                 teljesen tájékozta magát s egyuttal biztosra vette,
524 15|                  elszalad a Vilmos-fához s értesiti Tartelettet. De
525 15|                 kezében a messzelátóval, s el volt határozva, a gõzös
526 15|             rohant a Lobogó-Pont szélére s kezdte lóbálgatni zászlaját,
527 15|                mozdulatlanul állt helyén s nem felelt a Lobogó-Pont
528 15|           szigetfoktól két mérföldnyinél s még egyre rohanva közeledett
529 15|             pillanatban épen leáldozott. S az éjszaka elsõ árnyaival
530 15|              feleltek tüzeléssel vissza, s Godfreynek szomoruan kellett
531 16|            pillanatban felriadt álmából, s azt képzelte, hogy a távolból
532 16|                parton még most is lobog, s hátha most ágyúlövéssel
533 16|                   Csónak?~- Az bizony!.. s rajta vademberek!.. Egész
534 16|                 Lobogó-Pont irányában.~- S mibõl következteti, hogy
535 16|              ment el a sziget mellett.~- S ön errõl nekem mit sem szólt! -
536 16|                   Majd meg fogjuk látni.~S gyorsan visszatérve a Vilmos-fához,
537 16|              kihozta onnét messzelátóját s ujra elfoglalta helyét a
538 16|            Tartelett rogyni érezte inait s egész testén a rémület reszketése
539 16|            csakugyan vadak csónakja volt s közeledett a sziget felé.
540 16|         vademberek bizonyosan megláttak. S most már késõ lett volna
541 16|              most ott lebegett a zászló, s ez nyilván elárulta, hogy
542 16|                lények vannak a szigeten. S hogy rejtõzzenek el, ha
543 16|               majd a part mentén leevez, s végtére kiköt a parthoz,
544 16|                  magukat biztosíthatják, s idõt nyerhetnek védekezésük
545 16|            csónak ne kössön ki szigetén, s azon elõbb vagy utóbb be
546 16|                  itt, csak három hónapja s õ emberevõ uraságaik máris
547 16|                 akarata ellen lesz azzá, s alig lehetett volna találóbb
548 16|                gyujtott tüzet eloltották s a hamut szétszórták, betemették,
549 16|                  hogy ott töltsék az éjt s igy be kellett érni azzal,
550 16|                ráillesztették tábláikat. S aztán minden tüzet kioltottak
551 16|               kissé kinyitotta tábláját, s nagy aggodalommal eltelve
552 16|                 Még egyszer kitekintett, s akkor látta, hogy csak a
553 16|                 felsõ nyiláson keresztül s felkapaszkodik vele a felsõ
554 16|                  állván rendelkezésükre, s töltényük is bõven levén,
555 16|                  Föltéve, hogy nyilakkal s dárdákkal föl is lesznek
556 16|                 lehessen a felülrõl jövõ s puskatüzzel intézett védelem
557 16|            betörnének a lakóház ajtaján, s belülrõl akarnának feljutni
558 16|             reflexiókra.~Az éj a félelem s remény váltakozó érzelmei
559 16|               tizen-tizenketten lehetnek s igy óvatosságra vannak utalva.
560 16|              menekülnünk az erdõ mélyébe s ott elrejtõzni egy pár napra,
561 16|                eltávozunk a Vilmos-fából s a sziget északi része felé
562 16|                  Ámbár még nem próbáltam s nem sok a bizodalmam, hogy
563 16|           nyugodtan legeltek a fák alatt s egyátalán nem voltak megriadva.
564 17|                 elmenni, körültekinteni, s megnézni, vajjon a vadak
565 17|               vadak a szigeten vannak-e, s ha igen, mit csinálnak.~-
566 17|                 hiányzott benne a mersz.~S igy a «rekognoszczirozó
567 17|         megindult, természetesen gonddal s óvatosággal, a mennyire
568 17|              õket nem láthatták. Az erdõ s a pagony legsürübb helyein,
569 17|            vigyázva haladt elõre Godfrey s nyomában a tánczmester.~
570 17|               aztán megtöltötték golyóra s az egyik a tánczmester kezébe
571 17|           Godfrey pár lépést tett elõre, s azután körülnézett a fák
572 17|                Godfrey betette az ajtót, s vigyázott, hogy az tökéletesen
573 17|        beleillesztõdjék a sequoia héjába s igy mintegy észrevehetetlenné
574 17|                  tokjából messzelátóját, s a legnagyobb figyelemmel
575 17|                  rendben van-e a töltés, s megvizsgálták revolvereiket
576 17|           mutatnának.~Godfrey ment elül, s minden bizonyítgatás nélkül
577 17|                járás ebben a magas fûben s a bokrok által sövényszerüleg
578 17|                irányban nem volt könnyü. S mindeddig sem egyikök, sem
579 17|              egész tisztás helyen folyt, s a vidék meglehetõsen feltárult
580 17|         megszabadult aggodalmaskodásától s kezdett lenézéssel beszélni
581 17|             törpe növényzet szegélyezte, s a hol a fû növésének silányabb
582 17|              Godfrey csakugyan igy tett, s mondta Tartelettnek, hogy
583 17|              maga alatt, minden fáradság s erõlködés nélkül azonnal
584 17|                 kivánt helyzetbe jutott.~S ezt ugyan jól tette.~Mert
585 17|                és déli részén is egyszer s az általuk gyujtott tûz
586 17|            gondoljak arról, a mit látok.~S ügyesen csuszva, a mit Tartelett
587 17|                nagy kõhöz volt erõsítve, s az emelkedõ dagály által
588 17|              elõtte.~Tizenketten voltak, s közülök tiz részben azzal
589 17|            melyet õ lobogónak készitett, s mely most e vad öltözékében
590 17|              lenni.~Godfrey nem habozott s elhatározta, hogy ugyan
591 17|           fogolyhoz, feloldta kötelékeit s kényszeritette, hogy a tûz
592 17|                csak hamar földre nyomták s fõnökük egy kõbalta-féle
593 17|                   Godfrey közbekiáltott, s kiáltását azonnal dörrenés
594 17|                golyó fütyölt el a légben s annak okvetetlen halálosan
595 17|         pillanatra ámulva megállapodtak. S észre vevén Godfreyt, azok,
596 17|                ördög azonnal kapta magát s rohant azon táj felé, a
597 17|               remélt szabaditóját látta.~S ebben a pillanatban egy
598 17|                nem érte még soha a táncz s jó testtartás egy érdemes
599 17|      sebesültjöket, magukkal vitték õket s rohantak csónakuk felé.
600 17|           kiérjenek a kis partnyilásból, s kibonthassák vitorlájukat,
601 17|                 magukat megszalasztotta, s ez volt a fõ. És mindez
602 17|               legjobb rendben ment tehát s nem volt egyéb hátra, mint
603 18|          harminczöt éves ember lehetett, s ruha gyanánt mindössze egy
604 18|              koponya összelapultságánál, s a karok hosszuságánál fogva
605 18|                 nak, mert ma szerda van, s a Robinson szigeteken ez
606 18|           tarthatná meg azt továbbra is?~S e pillanatban érzé, hogy
607 18|              nyilvánvaló értelmességének s azért igyekezett vele azt
608 18|               környezõ tengerpartvidékre s szemeivel kérdõleg tekintett
609 18|                   megfordult maga körül, s tekintetét megjártatta az
610 18|               Arnéka? - ismétlé Godfrey, s kérdését mintegy jobban
611 18|                mosolyra fordultak ajkai, s ilyenkor elõtüntek pompás
612 18|                 megmentését köszönhette. S ez az érdeklõdés a legnagyobb
613 18|               pedig, legyõzvén rémületét s látván, hogy a madár, melynek
614 18|           bukdácsol a fûben, fogta magát s gyorsan, mint egy vadászkutya,
615 18|            kedvemért, közös érdekünkben, s ne kisértse másodszor is
616 18|              tánczmester elkedvetlenedve s megsértve, mégis hajtott
617 18|                mogorván vállára vetette, s azután mindketten követve
618 18|                 az elébe adott ételeket, s mire az ebéd véget ért,
619 18|       tapasztalom, - felelé Tartelett, - s azért jó lesz vigyázni,
620 18|                  Igen nagy hajlandóságot s képességet mutatott mindent
621 18|                pontosan el tudta intézni s némi utmutatás után a manzanilla
622 18|                  sem érezni e vad iránt, s úgy látszott, hogy ezt nem
623 18|           elviselhetõnek mutatkozott is, s ha semminõ közvetetlen veszély
624 18|         sikerül-e e szigetrõl eltávoznia s valami uton-módon visszatérni
625 18|            gondolt volna Vilmos bátyjára s jegyesére. Mély elkeseredés
626 18|                  távolban, melyet a szél s a dagály lassacskán a part
627 18|                részük lebukott a viz alá s eltûnt; míg a tengeri kányák,
628 18|               Fina-sziget bebarangolását s midõn sürgetõbb dolga nem
629 18|        Karéfinotu legtöbbnyire vele ment s a háznál Tartelett maradt.
630 18|    pecsenye-vadra jött ki ez alkalommal, s nem akart csak azért lövöldözni,
631 18|                megragadta vállánál fogva s oly erõvel vonszolta maga
632 18|                 megállt, lélekzetet vett s Karéfinotu felé fordulva,
633 18|                  arczához kapta puskáját s czélozásra is alig vevén
634 18|                elbocsátották a fatörzset s a fa lábához hanyatlott.~
635 18|             tehát karon ragadta Godfreyt s sietve vonszolta a Vilmos-fa
636 19|        szigetünkön eddig nem volt medve! S ahol egy medve van, lehet
637 19|                van, lehet több medve is, s még sok más vérszopó állat
638 19|                  nem tudta megmagyarázni s az valóban megmagyarázhatatlan
639 19|                 tartotta az óvatosságot, s azt, hogy csak jól fölfegyverkezve
640 19|                 már nemcsak a tengerpart s a rét felõl, hanem a sequoia-csoportban
641 19|               élete megmentõi irányában; s igy, bármint ellenezte is
642 19|                  Mig a bárányok, kecskék s más állatok a szomszédos
643 19|                 volt dugva egy vadászkés s jobbjában mindig volt egy
644 19|                 ujra megkezdte körutjait s vadászatait; messze a sziget
645 19|                  urnak társasága maradt, s õ egész buzgalommal látott
646 19|              lehetek, tanitványa leszek!~S most már abban mesterkedett,
647 19|               melyeket kezével megjelöl.~S ugy kellett lenni, hogy
648 19|                 került bele tizenöt nap, s tudott már vagy tizenöt
649 19|           tengert, «durá»-nak a fát stb. S oly büszke volt e tudományára,
650 19|            tánczmûvészet szabatos elveit s kecses mozdulatait fogja
651 19|           Utóvégre idõtöltés volt ez is, s vasárnaponkint, midõn nem
652 19|                  táncz elemi szabályait. S nem is volt õ ügyetlen,
653 19|               hévvel látott feladatához. S maga Karéfinotu is, ámbár
654 19|                fölléphetni a szalonokban s társaságokban.~- Ugyan Tartelett!
655 19|                kis hegedûjét és vonóját, s oly ugráncsi dallamokat
656 19|               bölcseleti tünõdései közt, s térjünk vissza gyakorlatibb
657 19|              térjünk vissza gyakorlatibb s a helyzethez is jobban illõ
658 19|                  kérdésekhez.~Az erdõben s a vadonban tett utolsó kirándulásai
659 19|                  kereste lépteik nyomát. S éjszakának idején sem hallott
660 19|             medve volt az, a mit láttam! S valósággal medve volt az,
661 19|                  volt az, a mire lõttem! S föltéve, hogy agyon lõttem,
662 19|               heteken át szoktak tartani s a tél esõs részének tartozékai
663 19|                  hogy bambuszt keressen, s mikor a legvastagabb bambuszokat
664 19|            csomóiknál ketté vágták õket, s egyiket a másikba illesztvén,
665 19|                 megmételyezné a levegõt.~S jól tette, hogy errõl gondoskodott;
666 19|                  lehetett ellátni a nyáj s a baromfiól körül.~Ily körülmények
667 19|              mely a kenyeret képviselte, s hiányát igy vajmi keserüen
668 19|                az esõ is szünni kezdett, s az esti szürkület beállta
669 19|               lesz, ha a lakásban marad, s hogy - nem mutatkozván azóta
670 19|                 Karéfinotu nem tágitott, s végtére is engedni kellett
671 19|                 sejtette, szép idõ volt, s az esõ elõtte való este
672 19|            Csakhamar jól fölfegyverkezve s nagy zacskókkal ellátva,
673 19|               elbucsuztak Tartelett-tõl, s a patak felé indultak, annak
674 19|              gyökerét hamarjában kiásták s a két zsákot megtöltötték.
675 19|           ragyogtak.~- Tigris! - kiáltá.~S nem csalódott. Valóságos
676 19|             hátulsó lábaira támaszkodott s a fa törzsébe megfogódzva
677 19|                sebe tán nem volt halálos s igy megtörténhetett, hogy
678 19|                  melyen a tigris eltûnt, s vadászkését fenyegetõleg
679 19|                  ragadta, ugy fojtogatta s végül bátor, nem remegõ
680 19|             óriási sebességgel elmerült, s eltünt a tenger felé.~Elõbb
681 20|            melyben Tartelett minduntalan s mindenféle hangváltozatban ~
682 20|            biztos menedékké tette volna. S minthogy erre nem lehetett
683 20|           felelgeté neki kurtán Godfrey.~S a viszonyok, a melyek közé
684 20|    összebonyolódva, egyre komolyabb lett s attól lehetett tartani,
685 20|                  sem láttunk a szigeten, s most tizenöt nap alatt egy
686 20|                 kirándulásaik az erdõben s a tengerparton ritkábbak
687 20|          tengerparton ritkábbak lesznek; s hogy soha nem távoznak el
688 20|             lakóhely, mint a tyukketrecz s a környék a házi állatokkal -
689 20|                   meg legyen védelmezve, s hogy a vadállatok esetleges
690 20|                  a ki helyeselte azokat, s tevékeny és kitartó segedelmet
691 20|                  érdekében szükség volt. S reá kellett szánnia magát
692 20|             szolgálatokat tett. A fejsze s a fürész kezelésében csakhamar
693 20|                  pillanatra megpihenjen; s midõn Tartelett, lehanyatló
694 20|          magukkal vitték a napi élelmet, s csak estére tértek vissza
695 20|                  még több is a szigeten, s a halálosan talált medve
696 20|         tutajokká köti össze a szálfákat s szép módjával leusztatja
697 20|                  megállitja a tutajokat. S e ponttól a Vilmos-fáig
698 20|                Még 18-án összeállitották s vizre bocsátották az elsõ
699 20|                  megérkezett az a gátig. S nem telt bele három nap,
700 20|                látta, mint halad a munka s alig várta, hogy vége legyen.~-
701 20|               Kolderup-palota szobáiban.~S ezt a véleményt nem igen
702 20|              tyukketrecz volt elhelyezve s a melybõl Godfrey istállót
703 20|                 Még három vagy négy nap, s a kerítés egészen kész lesz.
704 20|                 biztos ajtót készitsenek s a Vilmos-fa minden hirtelen
705 20|                dolgozott, oda tekintett, s látta, hogy a fekete igen
706 20|                zavarná meg õt munkájában s azért magához vevén messzelátóját,
707 20|                odvában, kibujt a lyukon, s csakhamar ott volt a fa
708 20|                megint! - kiáltá Godfrey.~S messzelátóját a kérdéses
709 20|                  ered! - kiáltá Godfrey.~S a sziget északkeleti részére,
710 20|               Tartelettnek, a mi történt s elmondván, hogy mit szándékozik
711 20|                 Átmentek a szálfa-hidon, s a patak jobb partjára jutottak;
712 20|               vigyáztak, biztos-e útjok, s a bokrok mögött s a cserjében
713 20|                 útjok, s a bokrok mögött s a cserjében nem lappang
714 20|                  még mindig látható volt s negyed mértföldnyinél kisebb
715 20|             sziklacsoportot megkerülték, s azzal Godfrey és Karéfinotu
716 20|                  felé tehát, nyugtalanul s elkedvetlenedve, hogy hiába
717 20|                állapotok következtek be?~S ebbeli sejtelmében nem kellett-e
718 20|              vannak a szigeten! A medvék s tigrisek után még csak ez
719 20|             pedig a legmérgesebb fajtáju s a maga nemében valódi óriás.~
720 20|                oda vetette magát Godfrey s a kigyó közé, mely nem sokára
721 20|                De a fekete üldözni kezdé s nem sok idõ mulva elérvén,
722 20|             választott el a Vilmos-fától s ezek sem voltak kevésbbé
723 20|               kigyóiról lett nevezetessé s a viperának nevet adott.~-
724 20|                Szomoru elõérzet bántotta s nem tudott fölötte uralkodni.~
725 20|              visszaérjen a Vilmos-fához.~S mikor a patakon átvezetõ
726 20|               Lekapta válláról puskáját, s szemén fölül czélba vette
727 20|              krokodilt.~A fegyver elsült s jól irányzott golyója eltalálta
728 20|                  mely egyet vetett magán s aztán mozdulatlanul elterült
729 20|         Karéfinotu rohant Tartelett felé s fölsegitette... A tánczmester
730 20|             kifejezte minden gondolatát, s a melyet untalan ismételt
731 21|              elsõ jelei már mutatkoztak, s számolni kellett az ezután
732 21|              deszkakerítés is elkészült, s most már erõs ajtó védte
733 21|                 óriási fenyõk csoportját s elboritották a földet letépett
734 21|            egészen abba kellett hagyniok s a hó csakhamar oly viharos
735 21|               valami nagyon szaporodott.~S ez új megpróbáltatásokkal
736 21|               vadállatok támadnak rájuk, s hátha a vademberek is, kik
737 21|         helyzetét nyilván ismerték, ujra s nagyobb számban visszatérnek.
738 21|               létrafokformát helyezni el s ezek mellett gyökérbõl készitett
739 21|                gyermekkori emlék tapadt, s mely most ködös, esõs, havas,
740 21|                  Godfrey és társai ujabb s az eddigieknél is szörnyûbb
741 21|                hogy legelhessen oda kinn s gondoskodjék, ugy a hogy
742 21|                 nedves éj borult a tájra s a sequoiák komor vidéke
743 21|             leplébe burkolódott.~Godfrey s Karéfinotu, bent a Vilmos-fában,
744 21|            melyek a környéken bolyongtak s e jelenségben a legborzasztóbb
745 21|               hiéna üvöltése az oroszlán s a párducz orditásával egy
746 21|                  orditás fokozott erõvel s ezuttal már megint közelebb
747 21|                 a közép-erdõ rengetegeit s a sziget legtávolabb esõ
748 21|     szerencsétlenség elõérzete bántotta; s törte a fejét, miképen szabaduljon
749 21|                   Csak a birkák, kecskék s a többiek voltak. A vadállatok
750 21|                  elfogta õket a rémület, s közeledésüket érezve, bódultan
751 21|                  hagyták oda legelõjüket s menedéket keresni rohantak
752 21|              akar.~Az ajtót kinyitották, s a rémült nyáj rohant a kerités
753 21|                   bevonszolni a lakásba, s annak ajtaját magukra rántani:
754 21|                benyomult a kerités mögé.~S ekkor e rettenetes orditásba
755 21|             nyilván megtámadták a nyájat s megkezdték pusztitásukat.~
756 21|           Tartelett felkapott egy puskát s találomra ki akart lõni
757 21|                 hogy a vadak jól laknak, s eltávoznak a bekerített
758 21|                  Aztán meg e sötét éjjel s mindaddig, a mig lehetséges
759 21|              erre levetette magát ágyára s átkozni kezdte az utazást,
760 21|                 az utazást, az utazókat, s a félbolondokat, kik nem
761 21|                mely már elõbb odakapott. S ott jártak és keltek, meg-megkerülvén
762 21|                   meg-megkerülvén a fát, s dühökben rekedt és tompa
763 21|            hirtelen elárulta itt létüket s a legnagyobb veszedelmet
764 21|              volna, nem tudva, mit tesz, s azt hivén hogy egy tigris
765 21|                  tele rakta töltésekkel, s az ablaknál állást foglalt
766 21|                  e nyilásokon keresztül. S a lövések villámánál Godfrey
767 21|              villámánál Godfrey egyfelõl s Karéfinotu másfelõl láthatták,
768 21|               találtak, a földre terítve s ott hemperegve, legalább
769 21|                nem pazarolták a töltést, s csak biztosra lõttek. Nem
770 21|                 nem nézhettek maguk alá, s nem tudhatták mi történik
771 21|               tudhatták mi történik ott, s ennélfogva a siker reményével
772 21|          irányozták támadásukat a vadak, s bizony nem lehetett benne
773 21|             kétség, hogy az támadásuknak s karmaiknak elõbb-utóbb engedni
774 21|         elõbb-utóbb engedni fog.~Godfrey s a fekete leszállt a földre.
775 21|                  a fára! Mindnyájunknak.~S rámutatott a szük nyilásra,
776 21|                magukkal vivén puskájukat s revolvereiket, ellátták
777 21|                  siettek fölfelé mászni, s végre elérték az odu felsõ
778 21|          Ennélfogva hallgatózni kezdett, s a szakadatlanul felhangzott
779 21|               bántó füst hatolt fölfelé, s a felsõ nyiláson kitódulva,
780 21|                  a Vilmos-fa belsejében, s a levegõ, erõszakosan megrázkódtatva,
781 21|              ledobta elfoglalt helyérõl. S ha Tartelett hatalmasan
782 21|                 megrémitette e robbanás, s többé kevésbbé megsebesitve,
783 21|         kemenczének máglyája, ugy ápolta s élesztette azt, a mint emelkedett
784 21|           kihatoltak a törzsön kivül is, s rendkivüli pattogás közt,
785 21|                 a sequoia alsó ágait is, s fenyegetõen közeledett azon
786 21|                részhez, a melyen Godfrey s két társa menedéket talált.
787 21|                  kellett tehát megégniök s nem volt egyéb menekülésök,
788 21|                  ágak már tûzben voltak, s sûrû füst zavarta s elhomályositá
789 21|              voltak, s sûrû füst zavarta s elhomályositá a nappal elsõ
790 21|               nagyot reccsent, meghajolt s összedõlt.~De dõltében a
791 21|              ágai összeakadtak azokéival s igy rézsut feküdve, lógva
792 21|             bátyjának meg kell érkeznie, s ha nem érkezik meg, akkor
793 22|       magyarázatra talál.~E pillanatban, s mielõtt még Godfrey válaszolhatott
794 22|                tovább terjeszsze lángját s átkapjon a szomszéd fákra
795 22|                  ideérkezését emlegette, s azután csakugyan puskalövések
796 22|             karjai közt volt az egyiknek s karjai közé szoritá a másikat.~
797 22|                   Mi vagyunk, Godfrey!~- S hogy akadtak rá Fina-szigetére?~-
798 22|                     E név tetszik nekem, s azt továbbra is érvényben
799 22|                 tartani, ámbár mostanáig s a geografusok elõtt bizony
800 22|                  szépen hátrafelé indult s három nap mulva San-Franciskóban
801 22|                   a ki a hajóra szökött, s a kit aztán nem találtak.~-
802 22|                bizott Péntek-szerepet.~- S a mellett kétszer megmentette
803 22|                 volt tömve mind a kettõ, s ugy került a szigetre, a
804 22|             Véletlenül történt volna?...~S így szólván, oda fordult
805 22|                  czinkostársa is volt...~S oda fordult Turcotte kapitányhoz,
806 22|                 el! - felelé pirulva az.~S Kolderup W. Vilmos ur, nagy
807 22|               nem falt, szintén kitömött s masinára járó krokodil volt?~-
808 22|              mely Tartelettet megrohanta s az is bizonyos, hogy ezt
809 22|     Spencer-szigetet régen ismerték már, s tudva volt felõle, hogy
810 22|                vadak nem voltak igaziak; s kiváltképen arról a dicsõségrõl
811 22|       Kolderup-palota egy szolgája volt, s hogy csak ugy nem volt neki
812 22|               kivéve a valódi vadállatok s az ismeretlen füstgomoly
813 22|                  erõt vett kiváncsiságán s elhatározott akarattal e
814 22|            megfejtését késõbbre halasztá s öcscséhez fordulva igy szólt:~-
815 22|                  is hozzánk csatlakozik, s a harmadik, hogy az «Álom»
816 22|                az «Álom» lelkésze ide jõ s még ma összeesket bennünket.~-
817 22|           lelkész San-Franciscóban elég, s azt hiszem, olyat is találunk
818 22|            Viszünk is a hajtásából haza, s elültetjük friskói kertemben.~
819 22|               volt az «Álom» szalonjában s vidám lakomával ünneplé
820 22|               megpróbáltatásainak végét, s Hollaney Finával való eljegyzését.~
821 22|             pompás, a szél kedvezõ volt. S az «Álom» mint a nyil haladhatott
822 22|         San-Franciscó óriási kikötõjébe, s oda sorakozott a hosszú
823 22|                után - ujra uszva jutott, s szerencsésen másodszor is
824 22|                  tudtak mit felelni neki s mosolyogva néztek rá.~-
825 22|               Tüzre csak szükség volt!~- S nem igyekeztél közeledni
826 22|              Seng-You. - Beéri önmagával s nincs szüksége senkire.~
827 22|                  nincs szüksége senkire.~S aztán köszönt Kolderup W.
828 22|            Vilmosnak, kilépett a hajóról s eltünt.~- Ilyen fából vannak
829 22|              Vilmos. - Nézz reá Godfrey, s lásd, van-e benned valami
830 22|             Kolderup W. Vilmos öcscsének s gyámleányának esküvõjét.
831 22|        méltóságos magatartást tanusitott s növendéke is méltó volt
832 22|                   felelé a hires kitömõ.~S odanyujtott egy kis rézlapot,
833 22|                  és hidegvérü állatokat, s azokat éjnek idején kirakatta
834 22|               Fina - nem félek én sehol, s mert ugy sem tetted még
835 22|            együtt! - kiáltott Godfrey! - S ha a balszerencse valaha