Fejezet

 1 3 |          annak bizonyságául, hogy végre is nem mindenkinek lehet
 2 3 |        ember vagy egymagában hajt végre, vagy nem hajt végre.~Aztán
 3 3 |         hajt végre, vagy nem hajt végre.~Aztán meg, ha ebbéli kedvtelését
 4 3 |      szobában. Kolderup W. Vilmos végre egy fordulót tevén a teremben,
 5 4 |       holmi közönséges nyaktól.~S végre, ha fürdõben van, mindenki
 6 5 |           csak az volt a fõ, hogy végre valahára tengerre jusson;
 7 8 |         ellenszert a hideg ellen. Végre néhány fehéres sugár világitotta
 8 8 |      összpontositá.~A hajnali köd végre oszladozni kezdett. Godfrey
 9 8 |    megindul szárazföldet keresni.~Végre az alacsony homokbuczkák
10 8 |           és könnyü ember létére, végre is elérte a földet, a hol
11 8 |    mosolyogni kezdett, fölkelt... Végre valahára érezte, hogy szilárd
12 11|            meg nem állhatta, hogy végre is meg ne mondja, hogy egy
13 11|           örömest táplálkoznak.~- Végre valahára lesz hát valamivel
14 11|          a gizehi nagy piramis, s végre magasabb, mint a roueni
15 13|          tengerparti sürü mentén. Végre eljutott az utolsó sziklalánczhoz.~
16 14|          nagy dolgokat hajthasson végre, mindenesetre kiváló mértékben
17 14|         láda födelét fölnyitotta.~Végre nyitva volt hát s meg kell
18 14|          behordva a Vilmos-fához.~Végre augusztus 1-én magát a ládát
19 15| zászló-árboczot állitani fel, s e végre feláldozta a csomagban talált
20 15|     figyelmét felkölthette volna. Végre tehát egészen elfeledte
21 17|          tehát a percz, a melyben végre kell hajtania a szándékolt
22 21|   mértékben szigorú téli idõjárás végre bekövetkezett. A hideg elsõ
23 21|         siettek fölfelé mászni, s végre elérték az odu felsõ nyilását.~
24 22|      néztek rá.~- De hát, - szóla végre Kolderup W. Vilmos, - csak