Fejezet

 1 1 |    azonnal leütjük a szigetet! - mondá még egyszer a biztos. -
 2 3 |         másikhoz.~- Nos tehát, - mondá, - most nincs egyéb hátra,
 3 8 |       tehát! Menjünk a földre! - mondá magában.~De mielõtt a szikláról
 4 10|       tudhatom e sziget nevét, - mondá Godfrey, - legyen Fina nevére
 5 10|            Tán czélszerü lesz, - mondá magában, - e tájon telepedni
 6 11|         asztalán.~- Induljunk! - mondá Godfrey.~És csakhamar utnak
 7 13|          szenvedünk szükséget, - mondá Tartelett, kinek elégedettsége
 8 14|      magától is kifut a habja! - mondá Tartelett, - a ki nagyon
 9 16|     menete volt.~- Itt van ne! - mondá magában, - sorsát senki
10 16|           Bizonyosan ugy lesz, - mondá Godfrey, - minthogy zászlónk
11 16|         leszállt.~- Nincs baj, - mondá. - Még mindig nem látok
12 19|       sem.~- Ez mégis különös, - mondá néhányszor magában Godfrey, -
13 20|     egyszer a kerítés meglesz, - mondá Tartelettnek, - akkor egészen
14 20| helyeslõleg intett.~- Ugy van, - mondá magában Godfrey, - ha emberi
15 20|        Ugy hát magunk megyünk, - mondá Godfrey, - este elõtt azonban
16 21|    gyorsítható lett.~- No lám, - mondá e munka elvégeztével mosolyogva
17 21|         megakadályozta.~- Nem! - mondá. - E sötétségben szó sem
18 21|             Menjünk hát mi is! - mondá Godfrey.~Ez volt az utolsó
19 22|   szigeten?~- Inkább meghalok! - mondá oly hangon, melynek õszinteségében
20 22|        sorsa.~- Vilmos bátyám, - mondá Godfrey, - ha e szigetnek
21 22|       Most már értem a füstöt, - mondá Godfrey, - hanem a vadállatok
22 22|        tudja-e ön, Kolderup ur - mondá a kitömõ átnyujtva számláját, -
23 22|          a vén Taskinar!~- De, - mondá Fina, - ezekkel a rettenetes