Fejezet

 1 2 |             Taskinar J. R., abban a pillanatban, a melyben Kolderup W. Vilmos
 2 2 |         való viszonyára.~De ebben a pillanatban nem Taskinar J. R. fizikai
 3 3 |           nem azok. Pedig õ ebben a pillanatban nem aludt, sõt egyáltalán
 4 3 |          ezen a ponton volt abban a pillanatban, a mikor nagybátyja arra
 5 4 |          része volt.~Hõsünk abban a pillanatban, melyben bemutatjuk olvasóinknak,
 6 7 |         hallotta õt jönni s az elsõ pillanatban nem tudta eltitkolni, hogy
 7 7 |          ujjasát és saruit.~Ebben a pillanatban már rémitõ orditozás hallatszott
 8 7 |             az «Álom» állt, a másik pillanatban micsoda örvény keletkezett.~
 9 8 |            tenni, hogy a tengeren e pillanatban apály volt s igy az egyes
10 13|       lassan-lassan keskenyedett.~E pillanatban azonban figyelmét valami
11 15|    közeledett arra felé. De a nap e pillanatban épen leáldozott. S az éjszaka
12 16|        szomoru éjszaka volt. Minden pillanatban felriadt álmából, s azt
13 16|      tényleg volt egy kis csónak, e pillanatban elég csöndesen haladva vagy
14 17|          sem vették, mert a fõnök e pillanatban egy még jelentõsebb mozdulatot
15 17|       szabaditóját látta.~S ebben a pillanatban egy második lövés dördült
16 18|            meg azt továbbra is?~S e pillanatban érzé, hogy egy kéz nyul
17 20| védelmezhessék, a mire pedig minden pillanatban készen kellett lenniök,
18 21|         mint eddig bármikor volt.~E pillanatban, a tûz felhatoló világánál,
19 21|          lábánál dühöngtek.~Ugyan e pillanatban borzasztó robbanás hallatszott.
20 21|     keletrõl jelentkezni kezdett.~E pillanatban óriási reccsenés hallatszott.
21 21|          alkotva a földhöz.~Abban a pillanatban, melyben az óriási fa összerogyott,
22 22|          mind magyarázatra talál.~E pillanatban, s mielõtt még Godfrey válaszolhatott