Fejezet

 1 2 |        millió ötszázezer dollár! - szóla ezután, remélve, hogy e
 2 3 |           talán sürgõsebb lenne! - szóla Fina.~- Hogyan?.. Mi az?
 3 3 |            a zongorához.~- Fina, - szóla komolyan, soha sem szabad
 4 7 |      Mintegy másfél órája.~- Eh! - szóla Godfrey, - bánt, hogy nem
 5 9 |             Vegye le mentõ övét, - szóla hozzá. - E készülék fullasztja
 6 10| változatosság legyen a dologban, - szóla, - ime itt van megint egy
 7 10|          nyersen?~- Hát biz ugy! - szóla Godfrey. - Szerencse, hogy
 8 11|        Aztán meg lehet ezt enni? - szóla Tartelett, a ki rendes szokás
 9 11|       lehetett.~- Nos Tartelett, - szóla Godfrey, - mi véleménnyel
10 13|            egy vagy két csirkét! - szóla Tartelett, a kinek már a
11 13|     bedugni.~- Ez mégis különös! - szóla magában Godfrey. - Hogy
12 17|          csinálnak.~- Induljunk, - szóla társához.~- Induljunk? -
13 17|          Elhordták az irhájukat! - szóla a tánczmester.~- De vannak! -
14 18|    kezemben törjék el a hegedûm, - szóla, - ha e fogak nem ropogtattak
15 18|            hogy több a majomnál, - szóla Tartelett, oly mozdulattal
16 18|            van szegény ördögnek! - szóla Godfrey.~- Magam is úgy
17 19|        reggel kimegyek a házból, - szóla Godfrey - és Karéfinotu
18 22|           Fina, én kedves Finám! - szóla Godfrey megszoritván a lány
19 22|  meggondolta magát.~- Vagy igen, - szóla, megfogván a leány kezét, -
20 22|  mosolyogva néztek rá.~- De hát, - szóla végre Kolderup W. Vilmos, -
21 22|          jól kell keresni tudni! - szóla.~Pár nap mulva nagy pompával