Fejezet

  1 3 |                 Hollaney Fina és Morgan Godfrey beszélgetése zongorakiséret
  2 3 |                 Robin Grayt játszottam, Godfrey, hanem a Happy moment-et...~-
  3 3 |               hittem, Fina! - válaszolá Godfrey közönyös hangon, melynek
  4 3 |             gondolt rá, hogy aludjék.~- Godfrey? - szólalt meg ujra.~- Fina? -
  5 3 |                e szalonban ülsz te most Godfrey! Te jársz, messze... nagyon
  6 3 |        nõtestvérének fia volt, s Morgan Godfrey is, mint Fina, apátlanul
  7 3 |        összeházasitásukra gondolhasson.~Godfrey akkor huszonkét éves volt.
  8 3 |                ha kimondom, hogy Morgan Godfrey és Hollaney Fina egymásnak
  9 3 |             Fina tetszett Godfreynek és Godfrey sem volt ellenszenves Finának.~
 10 3 |               sor.~A hiba az volt, hogy Godfrey nem érezte még magát teljesen
 11 3 |                  hogy erre gondoljanak.~Godfrey ugyanis, bevégezvén tanulmányait,
 12 3 |                tanuljon.~Igy okoskodott Godfrey, s már vagy egy év óta egész
 13 3 |          kalandjait olvasva, a melyeket Godfrey is gyakran, szinte talán
 14 3 |               bizonyára nem!~Ezért volt Godfrey szórakozott miss Fina közelében;
 15 3 |                tengereken is túl jársz.~Godfrey fölkelt. Néhány lépést tett
 16 3 |             napot? - felelé megdöbbenve Godfrey. - Miféle napot, ha szabad
 17 3 |               megállapitása?~- Ugy van. Godfrey elutazásának megállapitása, -
 18 3 |                 bátyám, - felelé bátran Godfrey.~- És mennyi idõre?~- Tizennyolcz
 19 3 |             vagyok, aztán meg, a mi fõ, Godfrey ugy szólva még nálamnál
 20 3 |                 egész hiven fejezte ki.~Godfrey zavarban volt s nem szólt
 21 3 |             hagyta volna a játékot, mig Godfrey csak fejével bólintott jóváhagyólag
 22 3 |                 keresztbe fonva megállt Godfrey elõtt.~- Hová akarsz menni? -
 23 4 |               meg ujra a nagybátya - és Godfrey, saját kérelme folytán,
 24 4 |                Tartelett, - tanitványom Godfrey dicsõségére fog szolgálni
 25 4 |                Tartelett ur lett Morgan Godfrey utitársává kiszemelve.~A
 26 5 |                átvezet az egész életen, Godfrey el volt határozva megkerülni
 27 5 |                azonban ismételjük, hogy Godfrey el volt ragadtatva.~Fina
 28 5 |             elsõ sorban határozni, hogy Godfrey délnek, keletnek, vagy nyugatnak
 29 5 |               közül egy «az ifju Morgan Godfrey rendelkezésére bocsáttatik»,
 30 5 |                az ut költségeit. Morgan Godfrey szeszélye egyetlen dollár
 31 5 |                 mulasztottak el, hogy a Godfrey megutaztatására kiszemelt
 32 5 |              nála viszonzásul a magáét.~Godfrey tehát, utazó öltözetben,
 33 5 |               külön, diszes hely jutott Godfrey utazó kabinjában; Godfrey
 34 5 |               Godfrey utazó kabinjában; Godfrey arczképének viszont az ifju
 35 5 |  Montgomery-utcza Kolderup palotájában. Godfrey szerencsés utazására s pontos
 36 5 |              pontos hazatérésére ittak.~Godfrey ellen nem lehetett panasz,
 37 5 |               veled Fina!~- Isten veled Godfrey!~- Vezéreljen az ég! - tevé
 38 5 |                pillanatra se feledd el, Godfrey, - szólt ujból Kolderup
 39 5 |               veled Fina!~- Isten veled Godfrey!~A gõzös egyre távolodott;
 40 6 |               hol és hogyan végzõdik.~A Godfrey által elfoglalt hajókabin
 41 6 |            együttesen szokott történni; Godfrey és Tartelett egymással szemben
 42 6 |                 megállapodásra jutniok. Godfrey nem lévén járatos hajózási
 43 6 |          Turcotte kapitány, hadnagya és Godfrey ép a reggelihez akartak
 44 6 |         Turcotte kapitány fölkelt; majd Godfrey és hadnagya kiséretében
 45 6 |                vessék a tengerbe, midõn Godfrey közbelépett.~- Kapitány! -
 46 6 |        közbelépett.~- Kapitány! - szólt Godfrey Turcottehoz, - egy khinaival
 47 6 |             nagyon is sok van, - felelé Godfrey. - Nos hát, ha ez a szegény
 48 6 |           szóljunk többet felõle.~Midõn Godfrey azt mondta, hogy Kaliforniában
 49 7 |         váratlan bajnak tegye ki magát.~Godfrey jól állta ki a hányattatás
 50 7 |          Csöndesen, Tartelett! - felelé Godfrey. - A hajó elvégre is, azt
 51 7 |                 nehezen birt uralkodni.~Godfrey azonban észlelt valamit,
 52 7 |            tenger nagyhamar elpihenjen.~Godfrey tehát éjfél felé fölkelt,
 53 7 |             körül fogott a fekete füst, Godfrey ugy vette észre, hogy e
 54 7 |                hogy itt látja.~- Ön az, Godfrey ur, és itt - a hidon?~-
 55 7 |                fordult-e a szél?~- Nem, Godfrey ur, nem fordult meg... s
 56 7 |         késedelemmel fog járni! - szólt Godfrey.~- Bizony ez kellemetlen,
 57 7 |           fordulhassak. Kérem tehát önt Godfrey ur, menjen kabinjába. Bizzék
 58 7 |              Most nem dobál ugy a hajó!~Godfrey jóváhagyólag bólintott,
 59 7 |                nyolcz óra tájban, midõn Godfrey a födélzetre ment, kellemes
 60 7 |       északkeleti irányba tekintgetett.~Godfrey közeledett hozzá.~- Nos
 61 7 |                 tegnap volt.~- Ugy van, Godfrey ur, - felelé a hadnagy, -
 62 7 |             másfél órája.~- Eh! - szóla Godfrey, - bánt, hogy nem értesitettek
 63 7 |             vele tarthatok.~- Ön aludt, Godfrey ur, s a kapitány nem akarta
 64 7 |                 hajón kell lennie.~Erre Godfrey fogta magát s elhozatva
 65 7 |          kapitány, mi az ujság? - kérdé Godfrey, megszoritván kezét.~- Ah!
 66 7 |                 kezét.~- Ah! jó reggelt Godfrey ur!~- Hát azok a sziklák?...~-
 67 7 |                 utra térhetünk? - kérdé Godfrey.~- Ugy van; a helyes irányban
 68 7 |            szélnek a vitorlákra hatása.~Godfrey igen vigan volt. A hajózás
 69 7 |               sem kedve nem volt hozzá. Godfrey megpróbálta, hogy leveszi
 70 7 |             lábain, eljutott kabinjába. Godfrey is lenn volt már szobájában.
 71 7 |         sürüsödött, legalább eddig nem.~Godfrey husz percz mulva már aludt.
 72 7 |                   Sülyedünk! Sülyedünk!~Godfrey egy szempillantás alatt
 73 7 |                Megfeneklettünk? - kérdé Godfrey.~- Nem tudom... hogy tudnám...
 74 7 |                  Sülyedünk? - válaszolá Godfrey.~És csakugyan az «Álom»,
 75 7 |                  A tengerbe! a tengerbe Godfrey ur! - kiáltozott a kapitány. -
 76 7 |                  Ön azonban meneküljön!~Godfrey még egyre habozott, hogy
 77 7 |              kapitány, a ki tudta, hogy Godfrey ugy tud uszni, akár csak
 78 8 |             véve ismételnünk kell, hogy Godfrey már utazása kezdetén sem
 79 8 |                 van szárazföld.~Szegény Godfrey azonban nem látott semmit.
 80 8 |             csak a végtelen sík tenger.~Godfrey nem titkolta el maga elõl,
 81 8 |           semmit.~A mi õt magát illeti, Godfrey belátta, hogy nem tehet
 82 8 |           jellege által is csöndesitve, Godfrey leült a sziklára. Levetette
 83 8 |              szokott? Az utolsó, akivel Godfrey beszélt, Turcotte kapitány
 84 8 |                messze lent a viz alatt.~Godfrey erre vonatkozólag ugy okoskodott,
 85 8 |              lelki küzdelmek közepette. Godfrey egészen átfázva járt föl
 86 8 |                 elsõ jelensége volt ez.~Godfrey arrafelé fordulva - mert
 87 8 |               végre oszladozni kezdett. Godfrey egymás után látta a sziklazátony
 88 8 |               szikla, a melynek csucsán Godfrey volt, legalább harmincz
 89 8 |                az irányban, a mely felé Godfrey tekintetét irányozta. Vagy
 90 8 |         partjával van összeköttetésben.~Godfrey elhatározta, hogy a vizbõl
 91 8 |                    Föld! föld! - kiáltá Godfrey.~És kinyujtotta kezeit azon
 92 8 |        váltottak fel.~A helyrõl, melyen Godfrey állott, tekintete bejárhatta
 93 8 |                 eszköze volt. E részben Godfrey már nem kételkedhetett;
 94 8 |        pusztulás mélyébe ragadta az ár.~Godfrey azután arra gondolt, hátha
 95 8 |                 mellett ott kell lennie Godfrey legalább egynehány utitársa
 96 8 |                 tisztán áttekinthetett.~Godfrey egyedül volt! Nem számithatott,
 97 8 |            szemben azonban, azt ki kell Godfrey dicséretére mondanunk, nem
 98 8 |                módon kellett megtennie.~Godfrey azonban ügyes és könnyü
 99 8 |          vidékeken, ugy a mint õ keres.~Godfrey tehát ujra végig nézett
100 8 |                 tovább! - szólt magában Godfrey. S neki indult a part mentének,
101 8 |               óra hosszat járhatott igy Godfrey. Akkor fölfelé indult egy
102 8 |                 tõle, a part közelében.~Godfrey sietve megindult arra felé.~
103 8 |               messzebb tiz lépésnyinél, Godfrey egyszerre megállt, mintha
104 8 |          testtartás hires mestere volt.~Godfrey odarohant társához, hátha
105 8 |        hullámverés kihajtotta a partra.~Godfrey dologhoz látott. Letérdepelt
106 8 |                    A sziv még dobogott.~Godfrey nevén szólitotta.~Tartelett
107 8 |          összefüggéstelen szó követett.~Godfrey erõsen megrázta.~Tartelett
108 8 |              kedves Tartelett! - kiáltá Godfrey fölemelve a fejét.~E fõ,
109 8 |         koczkáztatott.~- Én vagyok! én! Godfrey!~- Godfrey? - felelé a tanár.~
110 8 |               Én vagyok! én! Godfrey!~- Godfrey? - felelé a tanár.~Erre
111 9 |               keblére borulni.~- Kedves Godfrey! - kiáltá Tartelett.~- Kedves
112 9 |              Kedves Tartelett! - felelé Godfrey.~- Valahára mégis kikötõbe
113 9 |                 megérkezésnek» nevezte.~Godfrey nem akart e tekintetben
114 9 |                veszély nélkül! - felelé Godfrey. - Vigyázzon csak a hegedüjére,
115 9 |                a tánczmester, - azonban Godfrey, ha önnek nem lenne ellene
116 9 |                  felelé, fejét csóválva Godfrey; - ha pedig az nem lenne
117 9 |              hogy ugy teszünk, - felelé Godfrey; - az elsõ táviró hivatalból,
118 9 |             másik részén lesz! - felelé Godfrey.~- De falut sem látok...~-
119 9 |              tudja?... De csak remélem, Godfrey, hogy nem sokára meg fogja
120 9 |               ilyen kellemetlenségeket, Godfrey, - kiáltá Tartelett. - Ne
121 9 |        kielégithessék gyomruk igényeit.~Godfrey és Tartelett tehát megindultak
122 9 |              sziklás táj felé haladtak.~Godfrey nagyon kitartó és buzgó
123 9 |             volt képes magát vonszolni. Godfrey elõre, hátra, jobbra, balra
124 9 |                 való eme betörés ellen. Godfrey jogosan következtethette,
125 9 |            megoldását késõbbre hagyták.~Godfrey és Tartelett egyenesen visszafordultak
126 9 |                állatokat pillantott meg Godfrey. E részben sem lehetett
127 9 |         Tartelett! Nézze csak! - kiáltá Godfrey. S a tánczmester oda nézett,
128 9 |            annyira kiforgatta lényébõl.~Godfrey rögtön arra gondolt s e
129 9 |                Igy tehát, - elmélkedett Godfrey, - a mit szerencsétlen társaink
130 9 |              egy egész udvar baromfira.~Godfrey azonban e nap be akarta
131 9 |             dolog lenne tüzet gyujtani.~Godfrey sem volt sokkal jobban ellátva.
132 9 |                egyebet, mint hegedülni. Godfrey tehát ugy vélekedett, hogy
133 9 |        reggelire, dél felé.~A mig tehát Godfrey azon fáradt, hogy a sziklák
134 9 |                nézni, - de hiába.~Mikor Godfrey tojás-zsákmányával visszaérkezett,
135 9 |              megy? - kérdé tõle.~- Nem, Godfrey, - válaszolá a tánczmester -
136 9 |               Dehogy is az, - válaszolá Godfrey; - csakhogy ehhez is, mint
137 9 |             Lenne még egy mód, - felelé Godfrey. - Ha az ember zsinegre
138 9 |             csak keressünk! - válaszolá Godfrey.~Ha eddig nem is volt rá
139 9 |           reményrõl le kellett mondani. Godfrey ennélfogva elhatározta,
140 9 |         kinálkozott nekik valami bõven.~Godfrey és Tartelett - kik most
141 9 |          legváltozatosabb növényzettel.~Godfrey valami vastag törzsü, lyukas
142 10|              TIZEDIK FEJEZET.~A melyben Godfrey ugy tesz, a mint bármely
143 10|                esemény nélkül folyt le. Godfrey és Tartelett - izgalom és
144 10|      kukorikolása ébresztette fel õket.~Godfrey mindjárt felébredt s tisztában
145 10|                    Aligha nem, - felelé Godfrey, - azonban remélem, hogy
146 10|            Azonban határozni kellett. S Godfrey most ugyancsak érzé a felelõsség
147 10|                    Hát biz ugy! - szóla Godfrey. - Szerencse, hogy ez is
148 10|                Jól laktak tehát belõle.~Godfrey ezután természetesen arra
149 10|           vizsgálatnak fogja szentelni.~Godfrey körültekintett. A szárnyas
150 10|              hátha ön el talál tévedni, Godfrey?~- Attól ne tartson, - felelé
151 10|                fogunk neki, - válaszolá Godfrey - ez iránt már tisztában
152 10|              Egy kis körültekintés után Godfrey kezdte észrevenni, hogy
153 10|           világukat.~Igy indult utjának Godfrey, rézsut szelve át e nagy
154 10|               valamely lakható részébe?~Godfrey abból indulván ki, a mit
155 10|              Két órával elindulása után Godfrey a megtett utat, beleszámitva
156 10|        emelkedés szinte meredekké vált.~Godfrey meglehetõsen el volt fáradva,
157 10|            emelkedett ki egy-egy fa.~De Godfrey nem is gondolt most arra,
158 10|           eljutnom! - mondogatá magában Godfrey. - Ez az a pont, melyet
159 10|                 vagy talán a sivatagot?~Godfrey tulságosan fel volt izgatva,
160 10|                visszatérjen a szárazra.~Godfrey azonban gyorsan magához
161 10|           kicsiny, sem sík, sem hegyes.~Godfrey megfordult és végig nézett
162 10|               összeszedte emlékezetében Godfrey, hogy kisüsse, micsoda sziget
163 10|     Csendes-tenger e részén, a mennyire Godfrey visszaemlékezni tudott,
164 10|                 e sziget nevét, - mondá Godfrey, - legyen Fina nevére keresztelve,
165 10|      tulemelkedett mindazokon, melyeket Godfrey eddigelé látott.~- Tán czélszerü
166 10|                 Nagyon meg volt lepetve Godfrey, midõn valami gyönge füst-félét
167 10|               tán benszülöttek tanyája?~Godfrey a legnagyobb figyelemmel
168 10|                 meghiusult remény volt.~Godfrey még egyszer arra felé tekintett,
169 10|                 be volt zárva! - felelé Godfrey, a ki még nem merte föltárni
170 10|           egészséges életmód! - ismétlé Godfrey egyremásra Tartelettnek;
171 11|                elõre haladt. Ennélfogva Godfrey elhatározta, hogy másnapra
172 11|         kellemetlen állapotban töltsék. Godfrey visszatért a tengerpartra,
173 11|          asztalán.~- Induljunk! - mondá Godfrey.~És csakhamar utnak eredtek
174 11|               homokdombok elsõ vonalán. Godfrey és társa csakhamar odaértek
175 11|               tünõdések közt indult meg Godfrey utjára, s ez volt, a mi
176 11|                  Próbálja meg! - felelé Godfrey.~Godfrey maga is hozzálátott
177 11|         Próbálja meg! - felelé Godfrey.~Godfrey maga is hozzálátott a manzanilla
178 11|                elõbbiekhez viszonyítva. Godfrey arra számított, hogy lehetséges
179 11|                 Ez ugyanaz volt, melyet Godfrey a hegycsúcsról látott. A
180 11|             különösen egy volt az, mely Godfrey figyelmét szerfelett felköltötte.
181 11|               sziklamélyedést, - kiáltá Godfrey, - van itt egész kész lakás,
182 11|                  Nos Tartelett, - szóla Godfrey, - mi véleménnyel van ön
183 11|                 gondolnánk, - válaszolá Godfrey, - azt kellene tudnunk,
184 11|      tagadhatatlanul kifogástalan volt.~Godfrey ezután hozzálátott a fák
185 11|              szem látott. Ezt a vidéket Godfrey másnap akarta bejárni.~És
186 11|              hallottak valaha ilyesmit.~Godfrey visszatért e fák közé s
187 11|                hajtották tehát fejüket; Godfrey azonban elõbb bátyjára,
188 12|                Miért is ne vallanók be? Godfrey kezdett e reá nézve elannyira
189 12|             elfogadható menedékük volt, Godfrey álma igen szaggatott és
190 12|                eddigelé el volt rejtve. Godfrey elhatározta, hogy harczolni
191 12|              csak emberi szó ütötte meg Godfrey fülét. S az mégis csak többet
192 12|                  junius 29-ike reggelén Godfrey azonban nem haragudott azért,
193 12|               Igen szép nap igérkezett.~Godfrey, egy derekas botot vágván
194 12|     koczkáztatná, hogy késõbb megbánja.~Godfrey reggelijét befejezve ujra
195 12|        gondosabban meg akart szemlélni.~Godfrey tehát ebben az irányban
196 12|              cserjék elsõ sorához érve, Godfrey azonnal talált kétféle gyümölcsöt
197 12|           nyersen is meg lehetett enni.~Godfrey, nagyon meg levén elégedve
198 12|       holnapután is és mindig; - felelé Godfrey. - Csak oda kell menni,
199 12|         fölszedni.~- No ugy már jól van Godfrey; de hát ezzel a kámászszal
200 12|                 szert teszünk! - felelé Godfrey.~- Az ég adja, hogy igaza
201 12|               hogy igaza legyen, kedves Godfrey! Ha meggondolom, hogy oly
202 12|           történni nem sokára! - felelé Godfrey jó kedvvel.~- Azt hiszi?~-
203 12|                az okoskodásra, - felelé Godfrey, - hogy az emésztés és lélekzés
204 12|               van magát mivel táplálni.~Godfrey ébresztette föl elmélázásából
205 12|                 magasságban szünik meg, Godfrey nem tudta megállapítani
206 12|        elvégezték, bizony beesteledett. Godfrey és Tartelett, igen ki lévén
207 12|            válaszszák tanyájukat. Ebbõl Godfrey arra a gondolatra jutott,
208 12|                következhetett be. Ezért Godfrey minden istenáldotta reggel
209 12|            nyugtalansága következtében, Godfrey gyakran foglalkozott a tûz
210 12|        porlottak a szárazságtól. Azután Godfrey valami tûzkõszerû kõbõl,
211 12|               de rajta azonnal elaludt. Godfrey és Tartelett igazán kétségbeestek.
212 12|                 ugyancsak megtelhettek.~Godfrey fölkelt s kiment, hogy az
213 12|              szaladt a villamos folyam.~Godfrey, egy szomszédos törzshöz
214 12|                viz hullott le a földre.~Godfrey egy kiáltására ott termett
215 13|                  TIZENHARMADIK FEJEZET.~Godfrey a sziget más pontján ujra
216 13|            igazán a maga idejében jött. Godfrey és Tartelettnek nem kellett,
217 13|           hagyjuk ám elaludni! - kiáltá Godfrey.~- Annál kevésbbé, mert
218 13|            környékén. Hajnal hasadtával Godfrey és a tánczmester fogták
219 13|         siessünk olyan nagyon, - felelé Godfrey, kit e szerény étlap igen
220 13|                 lobogó lángon.~Ez alatt Godfrey azzal foglalkozott, hogy
221 13|            ugyancsak gyakran láthatják.~Godfrey következõleg járt el.~Összeszedett
222 13|            ellen.~Mig a kövek izzottak, Godfrey kiszemelt egy tisztás helyet,
223 13|       szedhessék.~Befejezvén a lakomát, Godfrey azzal foglalkozott, hogy
224 13|           kukorikolása is, a mire aztán Godfrey fölébredt; nem sokára azután
225 13|                különös! - szóla magában Godfrey. - Hogy történhetett, hogy
226 13|               törzsét.~E vizsgálat után Godfrey tökéletesen tisztába jött
227 13|                 hanem belsejébe nyomul, Godfrey és társa menthetetlenül
228 13|                szokták mondani, - szólt Godfrey, - hogy vihar idején nem
229 13|                lesz számitásba venni.~S Godfrey fogta magát s egy oly ágat
230 13|           Magasabbra emelvén fáklyáját, Godfrey egész tisztán kivette e
231 13|             felkúszni a törzs tetejéig.~Godfrey, ki folyton a jövõre gondolt,
232 13|               faport, mely reá hullott, Godfrey ujra megindult fölfelé a
233 13|             fütty-féle hangzott fülébe.~Godfrey megállt.~- Mi lehet ez? -
234 13|                  a mely menekülni akar.~Godfrey nem is csalódott s a mint
235 13|        csakugyan, néhány pillanat mulva Godfrey is kiüthette fejét a fatörzsbõl
236 13|             látszott keresztül hatolni.~Godfrey azonban, igaz, hogy nagy
237 13|            koronája magasan uralkodott.~Godfrey egyre feljebb mászott, a
238 13|              utjain kivül kell feküdni.~Godfrey nagyot sóhajtott; azután
239 13|             hosszu idõre, talán örökre.~Godfrey a legnagyobb meglepetéssel
240 13|               nem csalatkozom! - kiáltá Godfrey. - Ott füst van, s ennek
241 13|                   az ég tudja, kicsoda?~Godfrey erre a legtökéletesebb szabatossággal
242 13|                Egészen kikelve magából, Godfrey a fa tetejérõl a törzshöz
243 13|     sziklalánczhoz.~De a füstöt, melyet Godfrey a fa tetejérõl látott, hiába
244 13|               ismétlé magában mindegyre Godfrey. - Valóságos füst volt az,
245 13|        föltennie, hogy szeme káprázott; Godfrey arra gondolt, hátha valami
246 13|           érthetõ jelensége lett volna. Godfrey, eltávozván a tengerpartról,
247 14|        TIZENNEGYEDIK FEJEZET.~A melyben Godfrey talál valamit, a minek mind
248 14|           mértékben gyakorlati igazság. Godfrey tehát elhatározta, hogy
249 14|             kitünõleg tudott mosogatni. Godfrey pedig kése segitségével
250 14|                lehetõ gyakran kimosatta Godfrey. Tartelett volt, a kire
251 14|               vajmi keservesen érezték! Godfrey nem tudott módot találni,
252 14|              javult.~Julius 29-én volt.~Godfrey a reggeli órákban a tengerpart
253 14|                csak hasznukra lehetett.~Godfrey megvizsgálta kivülrõl. Czimzésnek
254 14|             Bármily türelmetlen volt is Godfrey megtudni, mi van a ládában,
255 14|             helyszinén, - szólt magában Godfrey, - s annyiszor fordulunk,
256 14|            lehetett e láda tartalma?... Godfrey, mielõtt a Vilmos-fához
257 14|                kinálkoztak kalapácsnak.~Godfrey kikeresett egy ökölnagyságu
258 14|                 volt kulcscsal bezárva. Godfrey szive erõsen vert, a midõn
259 14|           ládában! Midõn kiszedte õket, Godfrey meg nem állhatta, hogy örömében
260 14|        megbecsülhetetlen tartalmu volt.~Godfrey nem is tudta fékezni örömét.
261 14|                 Magától értetõdik, hogy Godfrey távolról sem gondolt arra,
262 14|             idõjárás már küszöbön volt.~Godfrey tehát a különbözõ tárgyak
263 14|              még korán volt. Ennélfogva Godfrey reggeli után azonnal vissza
264 14|                 még mindig helyén volt, Godfrey óvatosan nyitotta ki. Tartelett
265 14|         különbözõ tárgyak kiszedéséhez.~Godfrey és társa, valósággal teherhordó
266 14|           nélkülözésnek!~Másnap, 30-án, Godfrey és Tartelett már hajnalhasadáskor
267 14|               szólt hozzá:~- Nos kedves Godfrey, nem gondolja-e, hogy itt
268 15|            kissé kellemesebbé tehessék; Godfrey már arra gondolt, hát hogyha
269 15|                   Az ördögbe is, kedves Godfrey, hiszen nem vagyunk mi vad
270 15|                 vadak lennénk, - felelé Godfrey, vállat vonva Tartelett
271 15|             szerint Tartelett! - felelé Godfrey, nem akarva tulságosan elkedvetleníteni
272 15|   felcziczomázzuk.~Önként érthetõ, hogy Godfrey azon naptól kezdve, a melyen
273 15|              mennyiséget fogyasztottak.~Godfrey gondját teljesen a házi
274 15|             erdeiben zsibongott a vad s Godfrey készült is reá, hogy mihelyt
275 15|          gyanánt szolgáltak a szobában.~Godfrey a szobát be is akarta zárni,
276 15|                szert, azt jóformán maga Godfrey sem tudta. Sikerül-e neki
277 15|                  Hasznos munkát végzett Godfrey az által is, hogy, a sequoiák
278 15|              megkimélésével járt.~De ha Godfrey mindent megtett is, hogy
279 15|               emberek laknak.~E czélból Godfrey czélszerûnek tartotta, az
280 15|                nagy szomjasan elnyelni.~Godfrey ebben az idõ tájban kezdte
281 15|          egyetlen puskát sem sütött el.~Godfrey tehát hetenkint több napot
282 15|               közben sem feledkezett el Godfrey arról, hogy lehetõ legteljesebb
283 15|                 ismétlé gyakran magában Godfrey, - biztosra lehet venni,
284 15|               többé. Sem akkor, a midõn Godfrey másodszor fölment a hegység
285 15|             való volna már az? - felelé Godfrey a tánczmester ebbeli sürgetõzéseire. -
286 15|                 kivet, egyátalán érhet. Godfrey figyelmét, a melyet, - a
287 15|               sziget irányában hajtott.~Godfrey szive hangosabban kezdett
288 15|          északnyugati irányban halad. - Godfrey ez iránt gyorsan és teljesen
289 15|              közelitenie Fina szigetét.~Godfrey elõször arra gondolt, hogy
290 15|                 meg tudta különböztetni Godfrey már a zászló szinét is,
291 15|              sincs.~A gondolat jó volt. Godfrey rohant a Lobogó-Pont szélére
292 15|               Lobogó-Pont üdvözléseire.~Godfrey összeszorulni érezte szivét.
293 15|         észrevétetés minden reményérõl.~Godfrey ujra lóbálgatni kezdé zászlaját.
294 15|              túlhalad a sziget vonalán.~Godfrey nem tudta mit tevõ legyen.
295 16|             szabad meglepni az olvasót.~Godfrey szerfölött le volt hangolva.
296 16|        szigetnek még kikötõje sem volt?~Godfrey erre következett éjszakája
297 16|              tudtul adni közeledésüket.~Godfrey hallgatózott... De mindez
298 16|          szigetre.~Errõl a csalódásáról Godfrey egy szót sem szólt Tartelettnek.
299 16|          partvidékre, a midõn egyszerre Godfrey azon vette észre, hogy lélekszakadva
300 16|            nélkül, társa elébe szaladva Godfrey.~- Ott!.. ott!.. - felelé
301 16|                  De mi van ott? - kérdé Godfrey, kinek elsõ dolga volt oda
302 16|          vadember!.. Talán emberevõk..!~Godfrey a jelzett irány felé nézett...~
303 16|                 hogy emberevõk? - kérdé Godfrey, a tánczmesterhez fordulva.~-
304 16|                 szóltam volna, - felelé Godfrey, - mikor azt kell hinnem,
305 16|            lobogtatott az enyhe szellõ.~Godfrey levette szemérõl a messzelátót.~-
306 16|                erõt.~A csónak, a melyet Godfrey már tisztán kivett, csakugyan
307 16|          ellenkezõ behatása daczára is.~Godfrey tökéletesen ki tudta venni
308 16|             látni. Bezzeg sajnálta most Godfrey, minek is tûzte ki azt a
309 16|                 ha ki találnának kötni?~Godfrey nem tudta, mire határozza
310 16|          megakadályozhatták volna õket.~Godfrey és Tartelett rohanva siettek
311 16|             védekezésük elõkészítésére. Godfrey egyesegyedül e felett tünõdött.
312 16|                 való visszaérkezés után Godfrey azonnal a következõ elõvigyázati
313 16|             erre emberek jártak. Aztán, Godfrey és Tartelett bemenvén a
314 16|                 hosszú éjszaka volt ez! Godfrey és Tartelett figyeltek a
315 16|         kerülgetnék a Vilmos-fát. Akkor Godfrey, fölkapaszkodván az egyik
316 16|             semmi sem volt ott.~Azonban Godfrey csakugyan léptek zaját hallotta
317 16|          találná fedezni lakó helyüket, Godfrey tisztában volt magával a
318 16|                védelmezhetnék.~Különben Godfrey egyátalán nem beszélt errõl
319 16|             dolog sürgõssé válik, akkor Godfrey maga után remélte vonhatni
320 16|            Bizonyosan ugy lesz, - mondá Godfrey, - minthogy zászlónk nyilván
321 16|           Bármint legyen is, - folytatá Godfrey, - holnap reggel, ha a vadak
322 16|                 kivülrõl zajt hallanék.~Godfrey ujra felkapaszkodott az
323 16|        nyugodtaknak látszanak, - felelé Godfrey. - Hajlandó vagyok hinni,
324 16|                fenn lesz, - szólt aztán Godfrey. - Egy óra mulva, ha a vadak
325 16|           környékén túl is elláthasson.~Godfrey erre egymásután, de óvatosan
326 16|             megriadva. Ezt megtekintve, Godfrey gondosan lezárta ezen ablakot.
327 16|         kikötöttek, nem lehetett látni.~Godfrey elõbb messzelátója nélkül
328 16|          tökéletesen nyugodt volt.~Erre Godfrey, elõvevén messzelátóját,
329 17|                 valósággal csodát tesz.~Godfrey egyszerre meglepetve kiáltott
330 17|             talán itt maradni?~- Önnel, Godfrey... bizony jobb szeretnék!~-
331 17|          helyein, vigyázva haladt elõre Godfrey s nyomában a tánczmester.~
332 17|               Mielõtt elindultak volna, Godfrey megvizsgálta, hogy rendben
333 17|         sütkéreztek.~Az ajtót kinyitva, Godfrey pár lépést tett elõre, s
334 17|       legcsekélyebb nyugtalanságra sem.~Godfrey intett Tartelettnek, hogy
335 17|          habozást mutasson.~Ekkor aztán Godfrey betette az ajtót, s vigyázott,
336 17|       facsoportot övezõ pagony szélére, Godfrey megállt. Kivette tokjából
337 17|               zászlót illeti, e részben Godfrey nem csalódott. Az árboczfa
338 17|                a patak torkolata táján.~Godfrey megfordult, hogy tekintetével
339 17|              hogy nem lehet õket látni.~Godfrey azonban egyátalán nem akart,
340 17|             lehetett elõbbre haladniok.~Godfrey azonban - és pedig nem ok
341 17|                 revolvereiket is; aztán Godfrey és Tartelett megindult a
342 17|            bármi megriadást mutatnának.~Godfrey ment elül, s minden bizonyítgatás
343 17|             elronthatott volna mindent. Godfrey már kezdte sajnálni, minek
344 17|                csoportjától elindultak, Godfrey és társa nem járt be többet
345 17|                 feltárult a szem elõtt.~Godfrey megállt. Gondosan végig
346 17| elõvigyázatossággal teszik, mint a hogy Godfrey teszi rekognoszczirozó utját
347 17|               nevetséges emberevõkrõl». Godfrey ellenkezõleg egyre tartózkodóbb
348 17|                csuszva nem halad elõre.~Godfrey csakugyan igy tett, s mondta
349 17|             élénken, bár fojtott hangon Godfrey. - Itt kell lenniök. Hasaljon
350 17|                nem rendelem.~E szavakat Godfrey oly parancsoló hangon mondta,
351 17|               ezt ugyan jól tette.~Mert Godfrey csakugyan nem minden ok
352 17|         kivehetõ volt valami sûrü füst.~Godfrey a fûre hasalva, ujját fegyvere
353 17|         Fölösleges volt tovább menni... Godfrey már látta, a mit látni kivánt!~
354 17|     hullámveréstõl ott ringott a vizen. Godfrey tisztán kivehetett mindent,
355 17|       támadástól tartott volna.~Vállain Godfrey fölismerte azt a vörös szövetet,
356 17|             feküdt szorosan megkötözve.~Godfrey teljesen tisztában volt
357 17|             utánzatai. Tagadhatatlanul, Godfrey és õ most ugyanabban a helyzetben
358 17|              tanúi kényszerültek lenni.~Godfrey nem habozott s elhatározta,
359 17|                tekintetét és parancsát.~Godfrey fölkelt. Tartelett, nem
360 17|         tervérõl neki semmit sem szólt.~Godfrey nyilván azt gondolta, hogy
361 17|                 hogy szétzúzza a fejét.~Godfrey közbekiáltott, s kiáltását
362 18|                 földre; aztán megfogván Godfrey lábát, oda tette azt saját
363 18|                 volna Robinson Kruzoét!~Godfrey azonnal fölemelte a szegény
364 18|            nyelv valamelyikén, a melyen Godfrey értett. De csakhamar kiderült,
365 18|               korában hatalmába került.~Godfrey ugyanis azonnal angol nyelven
366 18|               De ha ez a neve, - felelé Godfrey, - ugyan miért ne tarthatná
367 18|                 viszont mi az õ neve.~- Godfrey! - válaszolá.~A fekete megpróbálta
368 18|             mondani e nevet, de ámbátor Godfrey több izben ismételte elõtte,
369 18|             vehetett rossz néven senki.~Godfrey azonban hasznát akarta venni
370 18|          akarnak tõle, ismétlé kezeivel Godfrey mozdulatait, megfordult
371 18|            végtére.~- Arnéka? - ismétlé Godfrey, s kérdését mintegy jobban
372 18|              ujra a fekete.~E válaszból Godfrey semmivel sem lett okosabb,
373 18|            sütik és eszik meg, - felelé Godfrey. - És szegény ördögre nézve,
374 18|         fegyvereket nézegette, melyeket Godfrey és Tartelett viseltek, a
375 18|          mértékben természetes is volt. Godfrey ebbõl kiindulva, igen józan
376 18|              Tartelett! - szólt azonnal Godfrey.~- És miért ne?~- Gondolja
377 18|                hogy eltalálta, - felelé Godfrey; - magam is láttam, a mint
378 18|                nem, Tartelett, - felelé Godfrey, - ez az ember sokkal több
379 18|               az ellenkezõrõl, - felelé Godfrey.~Ételek dolgában, a föltálalt
380 18|               szegény ördögnek! - szóla Godfrey.~- Magam is úgy tapasztalom, -
381 18|                lát, hogy mások tesznek. Godfrey ezt felhasználva, látott
382 18|           gondolt is magában Tartelett, Godfrey nem tudott semmi bizalmatlanságot
383 18|  feltartóztathatta volna. Lassan-lassan Godfrey egész komolyan hozzá szokott
384 18|            használatú szókat sem; pedig Godfrey és fõleg Tartelett, a ki
385 18|                 nem is fenyegette õket, Godfrey lelkében mégis minduntalan
386 18|                szert táplálék dolgában.~Godfrey és Karéfinotu csigák szedésével
387 18|                hullámok járása szerint.~Godfrey el nem tudta képzelni, a
388 18|                 lassan kúszik a földön.~Godfrey reá nézett, de nem értett
389 18|                 kivetõdött a partra is.~Godfrey és a fekete rohantak e tengeri
390 18|               hátukra fordították õket; Godfrey és Karéfinotu tehát hozzá
391 18|           mindkétfélekép használhatták. Godfrey, a télre való tekintetbõl,
392 18|         bezárkózzanak a Vilmos-tanyára? Godfrey aggodalommal eltelt szivvel
393 18|                 lakosainak biztonságát.~Godfrey és feketéje vadászni voltak
394 18|          lõhettek volna.~Minthogy pedig Godfrey, ki nem pecsenye-vadra jött
395 18|       ellenállani.~Húsz lépéssel arrébb Godfrey megállt, lélekzetet vett
396 18|                 rohanni a két vadászra.~Godfrey a mint ezt meglátta, arczához
397 18|             vonszolta a Vilmos-fa felé. Godfrey érezvén, hogy itt tanácsos
398 19|       veszedelmes vadállatra bukkantak.~Godfrey - meglehet, hogy rosszul
399 19|              megrohanásának van kitéve.~Godfrey azt felelte, hogy semmit
400 19|                a házi állatokat illeti, Godfrey szeretett volna nekik istállót
401 19|            idején mindig kinn õrködött, Godfrey remélte, hogy minden direkt
402 19|               igy, bármint ellenezte is Godfrey, ragaszkodott ahhoz, hogy
403 19|               egy is mutatkozott volna. Godfrey különben nem távozott a
404 19|            állatot többször nem láttak, Godfrey kezdett megnyugodni. Lassan-lassan
405 19|              valakinek! A mikor azonban Godfrey maga távozott el hazulról,
406 19|               beszél.~Hiába mondta neki Godfrey, hogy annak bizony édeskevés
407 19|              fogja vele elsajátittatni.~Godfrey meg nem állhatta, hogy jóizüen
408 19|               kiván tõle! - szólt közbe Godfrey.~- Értelmes embernek semmi
409 19|                    Honnan tudja ön azt, Godfrey, - felelé lábujjhegyre ágaskodva
410 19|           alkalmával, akár egyedül ment Godfrey, akár Karéfinotuval, nem
411 19|                mondá néhányszor magában Godfrey, - pedig nem csalatkoztam!
412 19|            legyen is, - gondolá magában Godfrey, - az nem sokat változtat
413 19|               nem látszott tanácsosnak.~Godfrey arra a gondolatra jött,
414 19|           megértette, hogy mi az, a mit Godfrey akar. Elkisérte tehát, a
415 19|                a bambusz-kémény végébe. Godfrey csakhamar örvendve látta,
416 19|                 vajmi keserüen érezték.~Godfrey tehát november 10-én kijelentette
417 19|              kimegyek a házból, - szóla Godfrey - és Karéfinotu velem jõ.~-
418 19|               éjszakák alatt elhagyott. Godfrey meg akarta vele értetni,
419 19|             óhajtásának.~Másnap, a mint Godfrey elõre sejtette, szép idõ
420 19|           tizenegy óra lehetett, amidõn Godfrey és társa megindult vissza
421 19|      természetes lugast alkotó ágaikat. Godfrey itt hirtelen megállt.~Most
422 19|               állt, hogy elõre ugorjék.~Godfrey egy szempillantás alatt
423 19|           feldühödve, ujra rájuk támad.~Godfrey ujra czélzásra kapta fegyverét.
424 19|                  De Karéfinotu, mielõtt Godfrey visszatarthatta volna, hirtelen
425 19|             fenyegetõleg emelte ellene.~Godfrey utána kiáltott, hogy álljon
426 19|                 hallani gazdája szavát.~Godfrey tehát utána rohant...~Midõn
427 19|          veszedelmes vadállatok vannak!~Godfrey azután, elérvén Karéfinotut,
428 20|                   felelgeté neki kurtán Godfrey.~S a viszonyok, a melyek
429 20|                hát, - ismétlé szüntelen Godfrey, - hogy történhetett, hogy
430 20|                 lehetett kétségbevonni.~Godfrey, kinek hideg vére és bátorsága
431 20|           voltunk, - mondogatta gyakran Godfrey; - de ki tudja, máskor is
432 20|           helyrehozhatatlan pusztulást.~Godfrey tehát, ha már Tartelett
433 20|                meg lennének védelmezve.~Godfrey gondosan szemügyre vevén
434 20|             hogy a kerítés elkészüljön.~Godfrey nem riadt vissza ettõl a
435 20|                a kerítés elkészitésére.~Godfrey és két társa másnap, november
436 20|                  Jobb volna haza menni.~Godfrey már nem vett fáradságot
437 20|                 hozzáláttak a dologhoz.~Godfrey igen helyesen ugy okoskodott,
438 20|            folytathassa munkáját, midõn Godfrey kénytelen volt azt félbe
439 20|               favágó szerepére sülyedt, Godfrey ugyis a feladat kevésbé
440 20|         képviselõje.~Bármint legyen is, Godfrey nem akart lemondani a tervrõl,
441 20|          kötötték össze õket egymással.~Godfrey nagy örömmel látta, mint
442 20|             volt elhelyezve s a melybõl Godfrey istállót akart készittetni.~
443 20|             különös kiáltást hallatott.~Godfrey, ki a keritésnél dolgozott,
444 20|         biztatja, hogy jöjjön fel õ is.~Godfrey ugy okoskodott, hogy fontos
445 20|                    Már megint! - kiáltá Godfrey.~S messzelátóját a kérdéses
446 20|         mértföldrõl - tisztán kivehetõ. Godfrey a fekete felé fordult. Az
447 20|                 e jelenségen, mint maga Godfrey.~Különben pedig, a meddig
448 20|           melybõl e füst ered! - kiáltá Godfrey.~S a sziget északkeleti
449 20|                Ugy van, - mondá magában Godfrey, - ha emberi lény van ott,
450 20|                lesiettek a fáról. Aztán Godfrey elmondván Tartelettnek,
451 20|                 magunk megyünk, - mondá Godfrey, - este elõtt azonban ne
452 20|               elindultak.~Karéfinotu és Godfrey némi élelmiszereket vevén
453 20|                   aztán útnak indultak.~Godfrey magával vitte puskáját és
454 20|             mint az a környék, a melyen Godfrey második ilynemû kutatása
455 20|              hirtelen kioltották volna.~Godfrey azonban szabatosan megjegyezte
456 20|    sziklacsoportot megkerülték, s azzal Godfrey és Karéfinotu eljutottak
457 20|               Itt valaki járt! - kiáltá Godfrey. - Itt járni kellett valakinek,
458 20|         találtak.~- És mégis, - ismétlé Godfrey, - most egész bizonyos,
459 20|     elkedvetlenedve, hogy hiába jártak, Godfrey és Karéfinotu megindult
460 20|              visszafelé a Vilmos-fához.~Godfrey - igen természetesen - mély
461 20|            Karéfinotu oda vetette magát Godfrey s a kigyó közé, mely nem
462 20|  fejszecsapással leütötte a fejét. Mire Godfrey utána ment, az állat két
463 20|              Menjünk! menjünk! - kiáltá Godfrey, intvén Karéfinotunak, hogy
464 20|           kétség.~- Tartelett! - kiáltá Godfrey. - A szerencsétlent megtámadták!...
465 20|              elesett... El volt veszve.~Godfrey megállt. E fenyegetõ veszedelemmel
466 20|               óra volt.~Egy percz mulva Godfrey és társa visszatért a Vilmos-tanyára.~
467 21|                 lepte el a földet, hogy Godfrey bizvást azt hihette volna,
468 21|            sokkal feljebb fekszik, mint Godfrey föltételezte.~Ennek következtében
469 21|           keserves gondolatok gyötörték Godfrey lelkét!~Hozzájött még az
470 21|                szomorú deczember hónap; Godfrey csak e hó vége felé kezdett
471 21|                 kell még jegyezni, hogy Godfrey legtöbbet aggódott a felett,
472 21|                 elvégeztével mosolyogva Godfrey, - most megvan már a téli
473 21|              Készen kellett lenni, hogy Godfrey és társai ujabb s az eddigieknél
474 21|           sötétség leplébe burkolódott.~Godfrey s Karéfinotu, bent a Vilmos-fában,
475 21|                hiába igyekeztek aludni. Godfrey, egy fenyõág határozatlan
476 21|            hangversenynyé olvadt össze. Godfrey, Tartelett és a fekete mondhatatlan
477 21|              Mindegy! - gondolá magában Godfrey, - ha csak a legutolsóig
478 21|                már lenniök, mint a hogy Godfrey oda vetõdött. Már pedig,
479 21|                el tudott rejtõzni, hogy Godfrey kirándulásai és vadászatai
480 21|               nyitni az ajtót! - kiáltá Godfrey.~Karéfinotu fejével bólintott.
481 21|               Nem volt rá szükség, hogy Godfrey az õ nyelvén beszéljen,
482 21|             vérszopók kegyetlenségének.~Godfrey és Karéfinotu, felkúszván
483 21|            akart lõni az egyik ablakon.~Godfrey megakadályozta.~- Nem! -
484 21|           másféle okoskodást megérteni, Godfrey beérte azzal, hogy egyszerûen
485 21|                 is, a kis gyarmatot; de Godfrey most nem ért rá, hogy a
486 21|              pillanatra szûnni kezdett.~Godfrey és Karéfinotu még egyre
487 21|               bizonyosnak látszott.~Sem Godfrey, sem társai nem mozdultak.
488 21|                 revolvert a mielõtt még Godfrey és Karéfinotu megakadályozhatta
489 21|                 Szerencsétlen! - kiáltá Godfrey, Tartelettre vetvén magát,
490 21|          Védelmezzük magunkat! - kiáltá Godfrey.~És puskájával kezében,
491 21|                  S a lövések villámánál Godfrey egyfelõl s Karéfinotu másfelõl
492 21|              szabadult erre a szigetre.~Godfrey és Karéfinotu azonban, nem
493 21|             Bármint lett légyen is, sem Godfrey, sem Karéfinotu nem érzett
494 21|               irányban levén vágva, sem Godfrey, sem Karéfinotu nem nézhettek
495 21|                elõbb-utóbb engedni fog.~Godfrey s a fekete leszállt a földre.
496 21|               lehellet szaga hatolt át.~Godfrey és Karéfinotu megpróbálták,
497 21|       puskalövések nem árthattak nekik.~Godfrey tehát tehetetlenségre volt
498 21|        elégtelenek lesznek a védelemre.~Godfrey keresztbe fonta karjait.
499 21|              Menjünk hát mi is! - mondá Godfrey.~Ez volt az utolsó menedék,
500 21|                a melyen át kell bujnia.~Godfrey és Karéfinotu nem voltak