Fejezet

 1 9 | megválogatásban.~- De hol veszünk tüzet? - kérdé az egyik.~- Azt
 2 9 |           ezzel bajos dolog lenne tüzet gyujtani.~Godfrey sem volt
 3 11|          semmi sem könnyebb, mint tüzet éleszteni! Nem kell hozzá
 4 13|        hogy onnan lelopják az égi tüzet. Pedig valóban az ég volt,
 5 13|          hogy egy villám szárnyán tüzet bocsátott rendelkezésükre.
 6 13|      magában, hogy kár ezt a szép tüzet arra használni, hogy kemény
 7 13|       mélyére azután száraz fából tüzet rakott, a fát meggyujtotta
 8 13|          izzó köveket s azokon uj tüzet gyujtottak, mely csakhamar
 9 13|    foglalkozás közben, telt el. A tüzet mindig nagy gonddal táplálták.
10 13|        melybõl a füst ered! Ezt a tüzet pedig nem gyujthatta meg
11 15|         Annyi bizonyos volt, hogy tüzet, vagy annak nyomát nem látott
12 16|      mégis észre találták venni a tüzet, mely a parton még most
13 16|          a nagy fa elõtt gyujtott tüzet eloltották s a hamut szétszórták,
14 16|         tábláikat. S aztán minden tüzet kioltottak a lakásban, mely
15 17|        azzal foglalkozott, hogy a tüzet éleszsze, részben azzal,
16 19|   Karéfinotu «brisi»-nek nevezi a tüzet, «aradu»-nak az eget, «mervirá»-
17 19|         lett volna égve tartani a tüzet. E szomoru napok alatt folyton
18 21|        Annak parazsától csakhamar tüzet fogtak a szobában levõ különbözõ