Fejezet

 1 5 |          A mi Kolderup W. Vilmost illeti, mióta határozata e részben
 2 5 |       magukkal.~A mi az utvonalat illeti, melyet az «Álom» követendõ
 3 7 |          mi a csónak szemle utját illeti, az nem aggasztotta. Egész
 4 8 |     magáért semmit.~A mi õt magát illeti, Godfrey belátta, hogy nem
 5 9 |   Tartelett.~Pedig bizony a mi õt illeti, õ is mint valami állat,
 6 12|            A mi a többi butorokat illeti, különösen padot, szekrényt,
 7 14|          el ezt is.~A mi Godfreyt illeti, õt kiválólag a fölszerelés
 8 14|     nyulakat, birkákat, kecskéket illeti, ezek számára eddigelé fölösleges
 9 14|           a mi pedig a fáradságot illeti, ha a láda tartalma megéri,
10 15|    szigeten sehol. A mi pedig azt illeti, hogy hátha, a mint eleinte
11 16|     tünõdött. A mi a tánczmestert illeti, az õ eszméinek egészen
12 17|           találni. A mi a zászlót illeti, e részben Godfrey nem csalódott.
13 17|           a tizenkettedik feketét illeti, az a földön feküdt szorosan
14 19| kiállhassa. A mi a házi állatokat illeti, Godfrey szeretett volna
15 20|    szerencse.~A mi a tánczmestert illeti, õ szorongattatásaiban nem