Fejezet

  1 1 |             San-Franciskóban folyt le, de nem abban az idõben, a midõn
  2 1 |            közönséget.~Nevettek rajta, de nem hajtottak rá.~- Egy
  3 1 |               ismételgette Gingrass.~- De nincs vevõ, - felelé egy
  4 1 |        zsebébõl nem hogy egy szigetre, de egy zsemlyére való is alig
  5 1 |               százhuszonötezer hold.~- De legalább biztos alapon nyugszik-e
  6 1 |             belsõ tengerhez tartozott. De ott a rendes áramok, a mint
  7 1 |           elõbb meg kell adni az árát.~De hát miért akarták az Egyesült-Államok
  8 1 |                akad is ilyen társaság; de hát, ismételjük, biz ez
  9 1 |             kiaknázását is átengedi.~- De van-e legalább tüzhányó
 10 2 |         szállni Kolderup W. Vilmossal.~De valószinü volt-e ez? Sõt
 11 2 |            határozottságtól ragyogott, de egyuttal azt is elárulta,
 12 2 |            egész ügy nem is érdekelné. De szemei, a mint szomszédai
 13 2 |            aztán hirtelen lecsapott...~De mielõtt az ütés megtörtént
 14 2 |              igért. Lesz hát küzdelem.~De ki volt az a vakmerõ, a
 15 2 |         Taskinar J. R. is gazdag volt, de még vastagabb volt, mint
 16 2 |                össze s rakták hajókra.~De nem pusztán a bányászat
 17 2 |          iránta az õ teljes számaival. De bármily gazdag volt is,
 18 2 |           fogja venni, mint ellenfele. De nem törõdött vele. Uj alkalom
 19 2 |             egymáshoz való viszonyára.~De ebben a pillanatban nem
 20 2 |           ajkai e szavakat kiejtették, de egész magatartásán olvasható
 21 2 |              perczre behunyta szemeit, de csakhamar, még mérgesebben
 22 2 |                 A taps már-már kitört. De csöndre birta a hallgatóságot
 23 2 |            érezte e tekintetek sulyát, de még jobban érezte azon három
 24 2 |            azért, hogy többet igérjen, de nem tudott. Fejét akarta
 25 2 |          szólalni. Hangja gyönge volt, de elég érthetõ arra, hogy
 26 3 |                   Hogyne?~- Hallgatsz, de nem hallasz!~- Hogyne hallanám,
 27 3 |               melegen érzõ szive volt, de volt a mellett igen gyakorlati
 28 3 |                 mikor alszik az ember; de mikor ébren van, akkor nem
 29 3 |           Neveltetése be volt fejezve, de õ azért teljesen tétlen
 30 3 |               a különbözõ fokozatokat, de okosabb nem igen lett tõlök.
 31 3 |                legfölebb csak álmában. De, kérdem én, mit ér az olyan
 32 3 |          képzelet nem álmodozott errõl De Foë Dániel vagy De Wiss
 33 3 |               errõl De Foë Dániel vagy De Wiss képzelt hõsének kalandjait
 34 3 |              se Japánban, se Khinában, de még csak Európában sem volt?
 35 3 |         bánkódással vegyes boszuságot. De hozzá lévén szokva, hogy
 36 3 |             ismerni, nagyon is illett.~De Fina, tán a nélkül, hogy
 37 3 |             felsõ «g»-t érintett volt, de az ütem nem hallatszott
 38 3 |                szive kissé nehéz volt, de abbeli elhatározása, hogy
 39 4 |            volt Tartelett önéletirása, de bármely csábitónak kellett
 40 4 |            lesz, - felelé Tartelett, - de mégis, ha meg kell lenni...~-
 41 4 |              tehettek, a hova akartak! De azért ez a dolog mégis zavarólag
 42 4 |               ért. Visszavonult tehát, de annyira meg volt zavarodva,
 43 5 |      néhanapján sokkal veszedelmesebb. De arra számitott, hogy utjából
 44 5 |             lelki küzdelmeket állt ki, de nem mutatva mindebbõl semmit,
 45 5 |              egyszerü kéjutazási séta.~De a friskói nábob leendõ örökösének
 46 5 |                mikor a tenger viharos; de viszont a hullámtorlás nem
 47 5 |         Elindulásakor üres volt ugyan, de nem volt nehéz a rendes
 48 5 |         nyilván egyetértésre jutottak; de Turcotte azért egyre ilyesmit
 49 5 |    kisebbitették az öbölben a tengert; de az öböl rengeteg nagy. Igy
 50 5 |                magát elindulása elõtt. De bármekkora volt is a fényképészek
 51 6 |                vette ezt a jelenséget; de a kormányost s a hajó néhány
 52 6 |                kitett hajóval szemben, de teljesen megmagyarázhatatlan
 53 6 |             nincs ellene kifogása...~- De hátha van kifogásom ellene,
 54 6 |          felelé mosolyogva a khinai, - de több mint valószinü, hogy
 55 6 |                 Nevada törvényhozásai, de sõt maga a kongresszus is
 56 6 |               khinai szinészt nevetni, de sõt még annyira sem tudott
 57 6 |               tragédia-e vagy komédia.~De azért Seng-You mégis komikus
 58 6 |                magát, egész találomra, de bátran, az Álom fenekére.~
 59 6 |                rá kerül a sor, hogy... De elvégre is, õ lássa...~-
 60 7 |              én, a légsulymérõ lassan, de folyton, emelkedés és megállapodás
 61 7 |             gép segélyére szoritkozni; de abban is óvakodni az erõs
 62 7 |             nagyon szerette a tengert.~De már Tartelett ur, szegény,
 63 7 |        lánczokba szedve, a kapitány.~- De ugy-e bár nem sokára megérkezünk?~-
 64 7 |           mennem, a merre a szél fú.~- De hisz ez végtelenül kellemetlen.
 65 7 |            felelé Turcotte kapitány; - de reggelre kelve, ha a tenger
 66 7 |           negyvennyolcz óráig tartott; de a légsulymérõ kezdett hajlandóságot
 67 7 |               határoznunk poziczióját. De most tiszta a napunk, a
 68 7 |               még nagyon messze van.~- De már nem késhetik soká?~-
 69 7 |           helyes irányban haladhatunk, de elõbb hadd teszem meg a
 70 7 |           magához térni. Próbált enni, de sem étvágya, sem kedve nem
 71 7 |       állandóan ott diszelgett testén; de õ határozottan ragaszkodott
 72 7 |            Sürü gõzfelhõk mutatkoztak, de nem szálltak le egészen
 73 7 |               s pontosan megvizsgálta; de a megfeneklés mindig lehetséges
 74 7 |                a hajónak még szabad.~- De hát ön?~- Nekem kötelességem
 75 8 |       megpróbáltatás elég kemény volt; de egészben véve ismételnünk
 76 8 |           nyaldosta a tajtékzó hullám.~De nem kellett-e attól tartania,
 77 8 |              ép dagály idején történt.~De vajjon elszigetelt kõszál-e
 78 8 |               mi aggodalmat kelthetne! De még ezzel sem érve be, maga
 79 8 |              katasztrófát elkerülheti! De mit használt most mindezen
 80 8 |            hely, a hová onnan megyünk. De hátha ez a másik hely nem
 81 8 |         gondolatát békén, nyugalommal, de bátran emelte fel ama Gondviselés
 82 8 |                esetén ismét uszhassék.~De hát lehetséges volt-e, hogy
 83 8 |              födélzetéig hatolt a viz.~De hát a többiekkel, a szerencsétlen
 84 8 |     viszontkiáltás nem felelt szavára, de még csak tulajdon hangját
 85 8 |             ily sziklának körvonalait.~De a pitymalló szürkület homályán
 86 8 |              szárazföld részét képezi. De bárhogy is volt, e perczben
 87 8 |               földre! - mondá magában.~De mielõtt a szikláról eltávoznék,
 88 8 |                keresésére indulhasson.~De sem a sziklákon, sem a szirtek
 89 8 |               látszott, mint a tenger.~De elvégre is, ha életben maradott
 90 8 |           utitársa élettelen testének?~De nem volt ott semmi. Pedig
 91 8 |             csak az utolsó hajómatróz, de sõt Tartelett tanár ur,
 92 8 |           alakot kölcsönöz az érdemes, de szerencsétlen tanárnak.
 93 9 |                elsõ táviró hivatalból, de sõt, ha ez országban nem
 94 9 |             északkelet felé keresendõ.~De akárhogy volt is, arra felé,
 95 9 |            igen kellemes látvány volt.~De házakat, melyek nyomán városra,
 96 9 |                nyomán városra, falura, de sõt csak egy telepre is
 97 9 |             sehol nem fehérlett malom. De még házak hiján kunyhó,
 98 9 |              lesz! - felelé Godfrey.~- De falut sem látok...~- Bizonyára
 99 9 |                falu is másfelé lesz.~- De hát akkor hol vagyunk?~-
100 9 |               Hogyan? ön nem tudja?... De csak remélem, Godfrey, hogy
101 9 |                tudná azt megmondani!~- De hát akkor mi lesz belõlünk? -
102 9 |       Juan-Fernandez szigeten. Sorsosa De Foë Dániel és De Wyss kigondolt
103 9 |               Sorsosa De Foë Dániel és De Wyss kigondolt hõsének,
104 9 |       felhasználni, s ily kezdetleges, de tápláló alakban csillapítani
105 9 |               csillapítani étvágyukat.~De ha erre rá is szánják magukat,
106 9 |                tánczmester oda nézett, de nem látott semmit, a váratlan
107 9 |             ebédjük megválogatásban.~- De hol veszünk tüzet? - kérdé
108 9 |            hozzálátott, hogy egyszerü, de folytonos és tartós dörzsölés
109 9 |             hévvel látott feladatához. De vagy a fa milyensége nem
110 9 |            származott füstnek nézni, - de hiába.~Mikor Godfrey tojás-zsákmányával
111 9 |                s abbahagyása hirtelen. De hogy lehetne e forgást hirtelen
112 9 |           Hiába. Egész estig kutatott, de sehol nem találta, a mit
113 10|             felelé szárazon Tartelett.~De nem volt mit tenni; be kellett
114 10|           egyetlen megjegyzést tett.~- De hátha ön el talál tévedni,
115 10|        szemekkel, mint valami kokárda; de mindezek közt egyetlen egy
116 10|          meglehetõsen el volt fáradva, de azért volt benne akarat,
117 10|              emelkedett ki egy-egy fa.~De Godfrey nem is gondolt most
118 10|      lélekzetvétele kissé fárasztotta, de nem volt rá türelme, hogy
119 10|                 ha a szél keletrõl fú.~De hát miféle sziget volt ez?
120 10|       összeolvadt, nem látszott semmi, de semmi. Ha tehát akár föl,
121 10|          északi fok közt kell keresni.~De a Csendes-tenger e részén,
122 10|                fölkeresni Tartelettet. De mielõtt eltávozott volna
123 10|                ottan - kiáltott fel. - De nem! Ez lehetetlen. Miért
124 10|           egyszer arra felé tekintett, de miután nem látott semmit,
125 11|              uj elhelyezkedés gondját. De a sürgetõ kérdezõsködésre,
126 11|           körül?...~- Természetesen.~- De miféle sziget?~- Mondtam
127 11|                inni nem szokott ugyan, de a mit a nap bármely órájában
128 11|            mindent, a mit beláthattak.~De nem találtak semmit, egyátalán
129 11|                ilyen olcsó tanácsot:~- De hiszen semmi sem könnyebb,
130 11|               Egy darab égõ kanócz... (De honnan vegye az ember ezt
131 11|                ilyenformán okoskodott. De a midõn a gyakorlati foganatositásra
132 11|        hulladékban lepték el a talajt; de ha a törzs nem is állt már
133 11|              igen gazdag fû közepette; de ámbár ezek is hatalmas fák
134 11|            hogy, ha nem is lehetetlen, de igen nehéz feladat lenne
135 11|            óriási törzs magán hordott. De ez is azon feladatok közé
136 12|             keresésére fognak indulni. De mik voltak õk ketten? Ezerszer
137 12|               szerfölött aggasztották.~De e nehéz megpróbáltatások
138 12|         homályában nem lehetett látni, de hallani lehetett. Ez a szegény
139 12|       kielégitése Godfreyt terhelte, - de utóvégre mégis csak társ
140 12|            több hasznát vehette volna. De ez a teremtés tudott beszélni,
141 12|              tûz, hogy ehetõvé váljék, de a második élvezhetõ volt
142 12|                enni, mint a burgonyát. De akár igy, akár ugy, mindakét
143 12|               ugy már jól van Godfrey; de hát ezzel a kámászszal mit
144 12|              csóválva a tánczmester. - De hát hogyan teszünk szert
145 12|               Azt még magam sem tudom, de valahogy majd csak szert
146 12|               elõzékenységébe vetni!~- De hát igaz is, - békételenkedék
147 12|           nadrágban és ujjasban lenni; de a nap oly melegen sütött,
148 12|            arra a száritott gombára... De hiába... A szivacsos anyag
149 12|          ugrott ugyan arra az anyagra, de rajta azonnal elaludt. Godfrey
150 12|             bementek száraz lakásukba, de akkorra a fa felsõ égését
151 13|           elfulladásában nyilvánult.~- De hát ki fogja rakni?~- Én!
152 13|               a felsõ lombozat között.~De nem azért kivánkoztak õk
153 13|                köveket süssenek benne, de mivel hogy az semmiben sem
154 13|        vígabban égjen. Aztán lefeküdt, de minthogy azt álmodta, hogy
155 13|             kik máshová menekülhetnek. De hogy kerüljük mi ki ezt
156 13|               éppen a fában lakunk? No de majd meglássuk!~Aztán megvizsgálta
157 13|            hasitania az egész törzset. De akkor, minthogy e hasadás
158 13|             végig huzódik az a kémény; de más részt a sötétség meg
159 13|                 hogy nagy fáradsággal, de átkúszott egyik ágról a
160 13|          lábnyira volt a Vilmos-fától. De ha az ember északkeleti
161 13|              az utolsó sziklalánczhoz.~De a füstöt, melyet Godfrey
162 13|              mióta a fáról leszállott. De mert tisztán s világosan
163 13|            egyebek közt amerikai õzet, de jöttére ezek mind oly sietve
164 14|                ugyan más, mint kagyló, de ez aztán oly tiszta volt,
165 14|               késznek kellett lenniök. De addig is azt a kevés ruhát,
166 14|            kezdetlegesek voltak ugyan, de idõnkint mégis került egy-egy
167 14|              eléggé kesergett e miatt; de nem lehetett baján segiteni.~
168 14|           került tehát minden forduló, de hát idejük volt bõven, a
169 14|             azt sem volt okuk kimélni.~De hát mi lehetett e láda tartalma?...
170 14|                 a mely a zárt elfedte. De hogy boldoguljon most ezzel
171 14|         vizsgált minden egyes tárgyat; de irást, a melybõl kiderithette
172 14|           tánczléptekre emelte lábait. De még korán volt. Ennélfogva
173 15|               a Vilmos-fában létesült; de egyuttal azt is elhatározták,
174 15|        nélkülözhetetlen se lesz meg.~- De vasárnap, legalább vasárnap,
175 15|   elkedvetleníteni könnyü vérü társát. De mivel ma még csak hétfõ
176 15|          felelt ugyan meg hajlamainak, de csak belé törõdött ebbe
177 15|              tett a konyha igényeinek; de ha majd beköszönt a rossz
178 15|                ut megkimélésével járt.~De ha Godfrey mindent megtett
179 15|       gyakorolni a vadász-mesterséget. De ha õ maga gyakorlott vadász
180 15|        alakjában az asztalra kerültek.~De vadászatai közben sem feledkezett
181 15|     kötelezettsége alól? Nem másokért, de magáért kötelessége az embernek
182 15|             erre nem volt mit felelni. De azért még sem adta meg magát
183 15|                  Hajó! - kiáltott fel.~De vajjon ez a hajó, ez a gõzös
184 15|              szénkészlet fogytán volt. De a hajó nyilván egyre közeledett.
185 15|                s értesiti Tartelettet. De mi hasznát veheti annak?
186 15|              Amerikai szinek voltak.~- De hisz, - szólt magában, -
187 15|       mérfölddel közeledett a parthoz, de zászlója csak mindig mozdulatlanul
188 15|          rohanva közeledett arra felé. De a nap e pillanatban épen
189 16|                Godfrey hallgatózott... De mindez nem volt egyéb, mint
190 16|                az este vette kezdetét.~De nem! Az mégis egész bizonyos
191 16|              attól - hajó mutatkozott; de, fájdalom, ugyan olyan bizonyos
192 16|             szegélyben ide látszott.~- De mi van ott? - kérdé Godfrey,
193 16|            veszített Tartelett mondta; de csak a mennyiség tekintetében
194 16|           messze a maléziai partoktól. De nem malájok voltak, a kik
195 16|          hajóról nem látott meg senki, de melyet a vademberek bizonyosan
196 16|               Igazán belátom, hogy sem De Foë, sem Wyss nem túloztak
197 16|                hogy a szigeten laknak! De õk mindössze csak tizen-tizenketten
198 16|                 Hogy visszahajóznának? De akkor mit kerestek volna
199 16|           felkapaszkodott az ablakhoz, de csakhamar ismét leszállt.~-
200 16|                 Fogni?... Azt tudom!~- De akkor a meghatározott irányban
201 16|               Godfrey erre egymásután, de óvatosan levette az ablaktáblát
202 16|            Pont árboczának csúcsát is; de a patak torkolatát, azt
203 16|                 Különösnek látszott, - de mégis megtörténhetett.~ ~
204 17|             jobb szeretnék!~- Nem úgy, de egyedül!~- Egyedül? - Soha!~-
205 17|            meddig csak látása terjedt; de abbeli félelmében, hogy
206 17|               elõfok szélsõ szikláján, de a lobogó nem volt többé
207 17|                partraszállás helyéhez. De lehetséges volt az is, hogy
208 17|         elbujtatja valahol az erdõben. De most már késõ volt.~Egy
209 17|           önként kinálkozott.~Különös, de egész természetes jelenség
210 17|                 szóla a tánczmester.~- De vannak! - felelé élénken,
211 17|                 Legyen készen tüzelni, de ne süsse el fegyverét, a
212 17|                volna az, a mit láttam? De nem! Az nem lehetséges,
213 17|                helyzetben voltak, mint De Foë Dániel hõse, midõn vadak
214 17|         eltaszította magától kisérõit; de azok csak hamar földre nyomták
215 18|           lehetett õt összetéveszteni.~De hát hogy történhetett, hogy
216 18|               a melyen Godfrey értett. De csakhamar kiderült, hogy
217 18|             intézett hozzá kérdéseket: De választ nem kapott. Akkor
218 18|               Karéfinotunak hivatni.~- De ha ez a neve, - felelé Godfrey, -
219 18|     megpróbálta utána mondani e nevet, de ámbátor Godfrey több izben
220 18|           hatalmunkban vetett hitét.~- De hát mért hibáznám el? -
221 18|                láttam, a mint elesett; de azért, Tartelett, tegye
222 18|        egyénisége ott a háta mögött.~- De hisz ennek alig van annyi
223 18|         kezdett, nagy folyékonysággal, de szakadozott, eltagolt hangokkal,
224 18|              lett ugyan vele a dolguk, de egyuttal bõ tartalékra tettek
225 18|            földön.~Godfrey reá nézett, de nem értett meg semmit e
226 18|                legyen szükségletükrõl. De azért egy ideig kitünõ teknõsbéka
227 18|           szivvel nézett ezen idõ elé. De nem volt mód, hogy állapotukon
228 18|       antilopot láttak a hegyoldalban, de sokkal távolabb, semhogy
229 19|           megmagyarázhatatlan is volt. De ettõl addig a következtetésig,
230 19|                igen messze volt az ut. De mégis ajánlatosnak tartotta
231 19|            éjszakára bezárhassák õket, de ez nem volt könnyü dolog.
232 19|               melybõl nem távozhattak. De ez a kerités sem elég erõs,
233 19|             veszélynek tette ki magát; de bizonyosan felfogta, hogy
234 19|                gömbölyüen karjaidat!~- De hisz lehetetlenséget kiván
235 19|           Tartelett állandó válasza.~- De testalkata nem hajlékony
236 19|               végtére lehetséges volt; de akkor is, azon a helyen,
237 19|            minden túlvitt elõvigyázat, de Karéfinotu nem tágitott,
238 19|            tigrist, mely hátra ugrott. De sebe tán nem volt halálos
239 19|             hogy végezzen az állattal.~De Karéfinotu, mielõtt Godfrey
240 19|          álljon meg, jöjjön vissza!... De hiába. A fekete, el levén
241 20|           ellen sikeresen megküzdenek; de hogy vadállatok vérengzõ
242 20|         egészen tarthatatlanná lesz.~- De hát, - ismétlé szüntelen
243 20|            érthetetlennek látszhatott, de valóságát, annyit be kell
244 20|            ellen biztonságba helyezni.~De hát micsoda rendszabályokhoz
245 20|          mondogatta gyakran Godfrey; - de ki tudja, máskor is ily
246 20|            gondosan szemmel tartották; de nem találtak semmi gyanúsat.
247 20|            álljanak, fölül hajlitható, de erõs ágakkal kötötték össze
248 20|       európaiak - kötöttek volna ki.~- De most már igazán utána kell
249 20|      Mindketten igen gyorsan haladtak, de azért gondosan vigyáztak,
250 20|                 senki sem volt ott!... De ezuttal alig eloltott zsarátnokot,
251 20|                eltûnt a sûrû bozótban.~De a fekete üldözni kezdé s
252 20|              az elszenvedett rémület - de minõ rémület! - árán megmenekült.~
253 21|              kellett a házból menniök; de az idõ csakhamar oly gonosz
254 21|                a felõl, a mi történik; de annak se kedve, se gondja
255 21|           részben is, a kis gyarmatot; de Godfrey most nem ért rá,
256 21|    ellenségekkel van dolguk.~Oda kinn, de a keritésen belül, dühökben
257 21|        dühösebb orditozás hallatszott. De az ablakok egyenes irányban
258 21|               körül használt karókkal, de tartani lehetett tõle, hogy
259 21|             mindegyre nagyobbul a rés. De nem segíthetett. Az elcsüggedés
260 21|               emelte homlokához kezét. De csakhamar ujra magához tért.~-
261 21|              hogy mi történik odalent, de az éj még sokkal sötétebb
262 21|         menekülésnek eredt valamennyi.~De ugyanakkor a hirtelen robbanás
263 21|                 meghajolt s összedõlt.~De dõltében a fa reá zuhant
264 22|              magától, nem õrült-e meg, de alig volt ideje e kérdésekre
265 22|               hogy nem érdemeltem meg. De akkor Vilmos bátyám, hogyan
266 22|              kit aztán nem találtak.~- De hát az a vad-csónak?~- Nem
267 22|                Jup-pel és társaival.~- De hisz mozgatták a fejüket
268 22|               egy kis izgalomról is.~- De akkor, - felelé Godfrey,
269 22|            hogy ellene szegülök önnek, de Fina kisasszonynak... soha.
270 22|             hogy mélyen meg van hatva.~De ha, a mint e magyarázatokat
271 22|              is komoly zavarba hozták. De, mint gyakorlati ember,
272 22|               nem lehetett kételkedni.~De aztán csak meggondolta magát.~-
273 22|            kezét, - mégis itt maradok, de csak három föltétel alatt;
274 22|                part többi hajói mellé.~De mit láttak ottan?~A hajó
275 22|                mosolyogva néztek rá.~- De hát, - szóla végre Kolderup
276 22| Spencer-szigetre. Drágába került neki, de legalább sikerült megzavarnia
277 22|              mint ez a vén Taskinar!~- De, - mondá Fina, - ezekkel