Fejezet

 1 3 | számadásokat, ugy-e bár?~- Vilmos bátyám, - válaszolá a fiatal leány, -
 2 3 |          elõle.~- Ugy van, Vilmos bátyám, - felelé bátran Godfrey.~-
 3 3 |      várni fogsz reá?...~- Vilmos bátyám, ha várni nem tudnék reá,
 4 3 |           mikor ön akarja, Vilmos bátyám.~- Ugy hát csak mentül elõbb.~
 5 5 |       Soha sem feledem el, Vilmos bátyám! Isten veled Fina!~- Isten
 6 22|          kedves Godfrey!~- Vilmos bátyám!... Fina!... Ti vagytok? -
 7 22|           egymást érték.~- Vilmos bátyám! ön az?~- Mi vagyunk, Godfrey!~-
 8 22|       Robinsonságot tanulni.~- Oh bátyám, édes Vilmos bátyám, mit
 9 22|            Oh bátyám, édes Vilmos bátyám, mit mond ön? - kiáltá Godfrey. -
10 22|   érdemeltem meg. De akkor Vilmos bátyám, hogyan történhetett az «
11 22|           gondolkozott ön, Vilmos bátyám, miért küldött ide egy egész
12 22|           volna a sorsa.~- Vilmos bátyám, - mondá Godfrey, - ha e