Fejezet

  1 4 |              czivilizált teremtések; s ha Tartelett dicsekedésének hinni lehetett,
  2 4 |              gyöngéd lény sorsát.~Ez volt Tartelett önéletirása, de bármely
  3 4 |                    Vilmos ép ezt az urat, Tartelett tanárt szemelte ki, hogy
  4 4 |                 kifelé tartván.~Bárki más Tartelett tanár uron kivül, ha az
  5 4 |                  ezen állás nehézségét.~- Tartelett ur, - szólt Kolderup W.
  6 4 |                államait.~- Uram, - felelé Tartelett, - tanitványom Godfrey dicsõségére
  7 4 |             hangon, a melybõl az ártatlan Tartelett nem érezte ki a gunyt.~Sõt
  8 4 |                  fájdalmas lesz, - felelé Tartelett, - de mégis, ha meg kell
  9 4 |                    Hogyan! - kiáltott fel Tartelett.~Némileg zavarba jövén,
 10 4 |                   bizon bizon... - felelé Tartelett, ki még mindig nem értette
 11 4 |                 az övé, s a szerencsétlen Tartelett egész életében most érzett
 12 4 |                   Ekkép történt meg, hogy Tartelett ur lett Morgan Godfrey utitársává
 13 4 |              zavarában és elfogultságában Tartelett ur - befelé forditott lábakkal
 14 5 |                 és várakozás ezen éveibe.~Tartelett tanár, õ, a ki ugy hozzá
 15 5 |                megfelelõ alkalmas pontot.~Tartelett ur nem volt ugyan võlegény
 16 5 |                 eljárással. Nem használt. Tartelett izgett-mozgott, hánykolódott
 17 5 |                 felé tervezett ut helyett Tartelett utja abban a más világban
 18 5 |                  nyugodtabb volt, mint õ. Tartelett ur pedig pár pohár pezsgõbe
 19 5 |              vissza! - mormogá fogai közt Tartelett tanár.~- S egy pillanatra
 20 6 |                  volt valami nehéz dolog.~Tartelett, a tudós tánczmester, e
 21 6 |         módotokban... akkor is utazzatok.~Tartelett azonban egyátalán nem volt
 22 6 |                  valaha az idõ, a melyben Tartelett örök álomra fogja fejét
 23 6 |              szokott történni; Godfrey és Tartelett egymással szemben foglaltak
 24 7 |                szerette a tengert.~De már Tartelett ur, szegény, õ már egyátalán
 25 7 |               megszégyeniteni társait. Õ, Tartelett, a világ minden kincséért
 26 7 |                   Meg bizony, nem sokára, Tartelett ur... Nem sokára! Már fele
 27 7 |                  kell még mondanunk, hogy Tartelett tanár ur nem csupán a tengeri
 28 7 |                   irányozva.~- Csöndesen, Tartelett! - felelé Godfrey. - A hajó
 29 7 |              Elnézést kérünk az olvasótól Tartelett eme magatartását illetõleg.
 30 7 |               jelenség apróbb tünetei is; Tartelett pedig akaratlan utazó létére,
 31 7 |                  az teljesen mindegy volt Tartelett tanárra nézve, a ki ép oly
 32 7 |              kedvezõ viszonyok között is, Tartelett tanár ur csak nem volt képes
 33 7 |          bizonyára nem lehetett más, mint Tartelett tanár.~E közben az érdemes
 34 7 |               husz percz mulva már aludt. Tartelett pedig, a ki rendes szokása
 35 7 |                  ismert föl. Az bizonyára Tartelett volt.~Az egész személyzet
 36 7 |                ragadni magával önt.~- Hát Tartelett?~- Õt csak bizza rám. Egyik
 37 8 |                 utolsó hajómatróz, de sõt Tartelett tanár ur, bármily kevés
 38 8 |               volna s igy kiáltott fel:~- Tartelett!~Mert az a valami ott a
 39 8 |      szerencsétlen tanárnak. Igy, ámbátor Tartelett mozdulatlanul feküdt, remélni
 40 8 |              dologhoz látott. Letérdepelt Tartelett mellé, leszedte róla uszó
 41 8 |                 Godfrey nevén szólitotta.~Tartelett fejével bólintott, aztán
 42 8 |                  Godfrey erõsen megrázta.~Tartelett erre kinyitotta szemét,
 43 8 |           ragaszkodott, nem veszett el.~- Tartelett! kedves Tartelett! - kiáltá
 44 8 |                   el.~- Tartelett! kedves Tartelett! - kiáltá Godfrey fölemelve
 45 9 |                  Kedves Godfrey! - kiáltá Tartelett.~- Kedves Tartelett! - felelé
 46 9 |                kiáltá Tartelett.~- Kedves Tartelett! - felelé Godfrey.~- Valahára
 47 9 |                 nélkül letehetem? - kérdé Tartelett...~- Minden veszély nélkül! -
 48 9 |                     Aztán, - szólt tovább Tartelett, - valami járókelõtõl rögtön
 49 9 |            nagybátyámat. Tehát csak elõre Tartelett!~A tánczmester, leoldozván
 50 9 |                 van a város, - jegyzé meg Tartelett nagyot ágaskodva, hogy mentül
 51 9 |                  s kétségbeesett arczczal Tartelett.~- Hát Robinsonok leszünk.~
 52 9 |               leszünk.~E válasz hallatára Tartelett akkorát ugrott, hogy nincs
 53 9 |     kellemetlenségeket, Godfrey, - kiáltá Tartelett. - Ne tréfáljon ilyesmivel.
 54 9 |                  ijeszteni?~- Ugy van, jó Tartelett, csak meg akartam ijeszteni;
 55 9 |              gyomruk igényeit.~Godfrey és Tartelett tehát megindultak lefelé
 56 9 |                   buzgó volt kutatásában; Tartelett alig volt képes magát vonszolni.
 57 9 |                 tekintgetett, fürkészett; Tartelett három lépésre sem látott
 58 9 |              késõbbre hagyták.~Godfrey és Tartelett egyenesen visszafordultak
 59 9 |                növényzet ehetõ részeit.~- Tartelett! Tartelett! Nézze csak! -
 60 9 |               ehetõ részeit.~- Tartelett! Tartelett! Nézze csak! - kiáltá Godfrey.
 61 9 |                   nekünk! - felelé naivúl Tartelett.~Pedig bizony a mi õt illeti,
 62 9 |                alakjában a part nyujthat. Tartelett tanár és õ neki estek tehát
 63 9 |                egyebe, csak a két keze. S Tartelett keze soha sem próbált egyebet,
 64 9 |                  hogy hasznát fogja venni Tartelett kezeinek is, legalább a
 65 9 |                   módot választok, kedves Tartelett.~S igy szólva, minden további
 66 9 |              felhajtotta annak tartalmát.~Tartelett nem tudta magát rászánni,
 67 9 |                  valami bõven.~Godfrey és Tartelett - kik most szótlanul haladtak
 68 10|               nélkül folyt le. Godfrey és Tartelett - izgalom és fáradtság által
 69 10|                 ez is van. Mit szólna ön, Tartelett, ha ez sem lenne?~- Azt
 70 10|                   lesz, - felelé szárazon Tartelett.~De nem volt mit tenni;
 71 10|                  hogy maradjon itt velük.~Tartelett hajlott a szóra s beleegyezett,
 72 10|                   tisztásra.~Ott várt reá Tartelett, két és négylábu nyája közelében.
 73 11|             megélésre.~- Sziget! - kiáltá Tartelett.~- Az bizony!... sziget!~-
 74 11|              felelé keserves arczot vágva Tartelett; - s egyátalán nem látok
 75 11|                   fa lábánál elaludt, mig Tartelett, a kinek nem volt elég filozófiája,
 76 11|              egyikébõl fejtek.~Oh érdemes Tartelett! hol volt a sok mindenféle
 77 11|                   lehet ezt enni? - szóla Tartelett, a ki rendes szokás szerint
 78 11|                  és védelmet. Jöjjön csak Tartelett és nézze meg!~S a fiatal
 79 11|               kivánni sem lehetett.~- Nos Tartelett, - szóla Godfrey, - mi véleménnyel
 80 11|                 nincs benne, - jegyzé meg Tartelett.~- Mielõtt kályhára gondolnánk, -
 81 12|                   kelljen «öltözködniök».~Tartelett még aludt. Az árnyék homályában
 82 12|                Robinson Kruzoé papagálya. Tartelett társaságában még se tekinthette
 83 12|                 is ki lehet elégiteni. Ha Tartelett panaszkodik, annak oka az,
 84 12|         gyümölcsbõl, s nem feledkezve meg Tartelett reggelijérõl sem, csomóba
 85 12|                 tûzzel, míg itt...~- Itt, Tartelett, nem vagyunk San-Franciscóban,
 86 12|                 igaz is, - békételenkedék Tartelett - mire való már az, hogy
 87 12|                  Milyen kár, - zúgolódott Tartelett, - hogy e nagyszerü találmány
 88 12|       borjuszügyet, étvágy csinálónak.~És Tartelett elmerült gondolataiba, maga
 89 12|                  beesteledett. Godfrey és Tartelett, igen ki lévén fáradva,
 90 12|               idõt adtak arra neki, fõleg Tartelett nyugtalansága következtében,
 91 12|               azonnal elaludt. Godfrey és Tartelett igazán kétségbeestek. Lehetetlen
 92 12|                   Tûz!~- Tûz! - válaszolá Tartelett. - Áldva legyen a mindenek
 93 13|                 valóban az ég volt, amint Tartelett megjegyezte, oly elõzékeny
 94 13|             szenvedünk szükséget, - mondá Tartelett, kinek elégedettsége hangja
 95 13|                    éjjel-nappal, - felelé Tartelett, egy lángoló ágat igazgatván.~
 96 13|           csakhamar vígan lobogott a tûz. Tartelett, neki hevülve, tüdeje egész
 97 13|                 vagy két csirkét! - szóla Tartelett, a kinek már a gondolatra
 98 13|                  Kiméljük azt, a mink van Tartelett! Két csirke, hogy mindegyikünknek
 99 13|                   hamarabb izzóvá váljék. Tartelett valószinüleg azt gondolta
100 13|                éjszakára raktak sokat rá; Tartelett azonban ennek daczára éj
101 14|                  hol ilyet lehet találni. Tartelett ur, ezt dicsérõleg kell
102 14|                gyakran kimosatta Godfrey. Tartelett volt, a kire ez a munka
103 14|                  szerepelt étlapjuk élén. Tartelett eléggé kesergett e miatt;
104 14|             fogadta õt vagy egy óra mulva Tartelett! Szegény tánczmester, mily
105 14|                 helyezett a Vilmos-fánál.~Tartelett nem tett ellenvetést s késznek
106 14|                 is kifut a habja! - mondá Tartelett, - a ki nagyon elégedettnek
107 14|             Godfrey óvatosan nyitotta ki. Tartelett csodálkozó érzelemnyilvánitásai
108 14|                 Másnap, 30-án, Godfrey és Tartelett már hajnalhasadáskor dolog
109 14|                 ruhaszekrény lett belõle.~Tartelett most már, kedélye egész
110 15|                  fel elõttük. Azonban mig Tartelett, teljesen a jelennek élve,
111 15|                  a sor erre került volna, Tartelett eszméinek valósitása volt
112 15|              felelé Godfrey, vállat vonva Tartelett zugolódására.~- Legyen hát,
113 15|                sok ruhát!~- Nem tudom én, Tartelett! mindenesetre jobb, ha fölösleges
114 15|                legyen az ön kedve szerint Tartelett! - felelé Godfrey, nem akarva
115 15|                 aludni, ujat is gyujtani. Tartelett tehát abba hagyhatta e foglalkozást,
116 15|                 teritékekhez, a melyekkel Tartelett ur fel szokta ékesíteni.
117 15|                   hogy elõre megegyeztek, Tartelett legszebb ruháit öltötte
118 15|           képzelnék! - válaszolá komolyan Tartelett. - Miért lennének pusztán
119 15|                 meg magát s igy a szegény Tartelett arra maradt szorítva, hogy
120 16|               téve.~Délután négy óra felé Tartelett rendes szokása szerint osztrigát
121 16|                    Ott!.. ott!.. - felelé Tartelett, egyik ujja hegyével a tájra
122 16|                   szegény fejét veszített Tartelett mondta; de csak a mennyiség
123 16|                 sem szólt! - kiáltott fel Tartelett, kétségbeesetten emelve
124 16|                Csakugyan!.. Igazán vadak!~Tartelett rogyni érezte inait s egész
125 16| megakadályozhatták volna õket.~Godfrey és Tartelett rohanva siettek vissza lakó
126 16|                Robinsonnak lenni.~Érdemes Tartelett! senkinek sem «tetszik»
127 16|                 jártak. Aztán, Godfrey és Tartelett bemenvén a Vilmos-házba,
128 16|               éjszaka volt ez! Godfrey és Tartelett figyeltek a legcsekélyebb,
129 16|             vissza nem hajóznak, - felelé Tartelett.~- Hogy visszahajóznának?
130 16|                    hogy együtt maradjunk, Tartelett!~- Csitt! - vágott közbe
131 16|                   kergetik õket! - kiáltá Tartelett.~- Ellenkezõleg, igen nyugodtaknak
132 16|                alá.~- Ah jaj! - sóhajtott Tartelett oly elkeseredett hangon,
133 16|                  Tudja ön a puskát fogni, Tartelett?~- Fogni?... Azt tudom!~-
134 16|                   elõhegyéig.~Tán, a mint Tartelett mondotta, a vadak - az éjet
135 17|           TIZENHETEDIK FEJEZET.~A melyben Tartelett tánczmester ur puskája valósággal
136 17|          Induljunk? - Csakugyan? - felelé Tartelett.~- Jobb szeretne ön talán
137 17|                 Soha!~- Akkor hát jöjjön!~Tartelett, belátván, hogy Godfreyt
138 17|                 kell, egész a torkolatig.~Tartelett követte, azonban a hány
139 17|        revolvereiket is; aztán Godfrey és Tartelett megindult a tenger felé,
140 17|                szerfölött ajánlatos volt.~Tartelett azonban, minden jó tanács
141 17|           természetes jelenség volt, hogy Tartelett, azon mértékben, a mint
142 17|                  S ügyesen csuszva, a mit Tartelett legjobb tehetsége szerint
143 17|               parancsát.~Godfrey fölkelt. Tartelett, nem tudva miért, csak példáját
144 17|                 második lövés dördült el.~Tartelett volt, ugy sütve el puskáját,
145 17|              diadalnak, melynek jó részét Tartelett nem késett önmagának tulajdonítani.~ ~
146 18|                      Karéfinotu! - kiáltá Tartelett. - Nézze meg az ember a
147 18|                 neve után tudakozódván.~- Tartelett, - felelé az édeskés hangon.~-
148 18|               felelé az édeskés hangon.~- Tartelett! - ismétlé Karéfinotu.~Ugy
149 18|              pompás fehér fogai, melyeket Tartelett nem minden bizalmatlanság
150 18|            nézegette, melyeket Godfrey és Tartelett viseltek, a vállukon levõ
151 18|                ugrást koczkáztatott, hogy Tartelett tánczmester létére meg nem
152 18|                 azt gazdájához.~Midõn ezt Tartelett látta, neki is kedve kerekedett
153 18|                puskáját.~- Nem! Ne lõjjön Tartelett! - szólt azonnal Godfrey.~-
154 18|                 mért hibáznám el? - kérdé Tartelett nem minden megbántódás nélkül. -
155 18|                   mint elesett; de azért, Tartelett, tegye meg a kedvemért,
156 18|               akarta rántani; a mi felett Tartelett, a ki a készülõ levesre
157 18|             jóravaló majomnak! - kiáltott Tartelett, lenézõleg tekintvén a vadra.~-
158 18|              tekintvén a vadra.~- Oh nem, Tartelett, - felelé Godfrey, - ez
159 18|                  több a majomnál, - szóla Tartelett, oly mozdulattal vonogatva
160 18|                 úgy tapasztalom, - felelé Tartelett, - s azért jó lesz vigyázni,
161 18|             hajlandóságok.~- Ugyan menjen Tartelett! Hisz ha volt is valaha
162 18|                 Bármit gondolt is magában Tartelett, Godfrey nem tudott semmi
163 18|                    pedig Godfrey és fõleg Tartelett, a ki fejébe vette, hogy
164 18|         legtöbbnyire vele ment s a háznál Tartelett maradt. Õ - ámbátor elsõ
165 19|                     nem akarta eltitkolni Tartelett elõl azt, a mit tapasztalt.~-
166 19|                tigris, hiéna és oroszlán!~Tartelett már azt képzelte, hogy a
167 19|              távozzanak hazulról.~Szegény Tartelett! E naptól kezdve a félelem,
168 19|                  a feketét magával vitte, Tartelett jól bezárkózott a Vilmos-fába
169 19|                maga távozott el hazulról, Tartelett urnak társasága maradt,
170 19|                  Ugy hát, - szólt magában Tartelett, - ha mestere nem lehetek,
171 19|            édeskevés hasznát fogja venni, Tartelett nem tágitott. Addig lábatlankodott,
172 19|              nemes érzelmeibõl kiindulva, Tartelett elhatározta, hogy ha már
173 19|                   hirneves san-franciskói Tartelett rendezett. Volt is rajta
174 19|                   nézz, tökfejü! - kiáltá Tartelett, kinél az oktatás és példaadás
175 19|              semmi sem lehetetlen! - volt Tartelett állandó válasza.~- De testalkata
176 19|                  s társaságokban.~- Ugyan Tartelett! teljes világéletében nem
177 19|             felelé lábujjhegyre ágaskodva Tartelett. - Nem az uj társadalmi
178 19|                rétegeké-e a jövõ?~Ez volt Tartelett minden vitatkozásának vége.
179 19|                hogy isten tudnia adta.~És Tartelett, elmélázva, a mint látta,
180 19|                  elmennek kámászt szedni. Tartelett, ki soha sem nagyon sietett
181 19|                   jõ.~- Jó lesz! - felelé Tartelett.~Estére kelve, vacsora után,
182 20|               HUSZADIK FEJEZET.~A melyben Tartelett minduntalan s mindenféle
183 20|                haza szeretne menni.~Midõn Tartelett megtudta, hogy nemcsak medvék
184 20|         pusztulást.~Godfrey tehát, ha már Tartelett fura tervei szerint nem
185 20|                  semmit - mormogá magában Tartelett, kit ez ujabb erõfeszitések
186 20|           pillanatra megpihenjen; s midõn Tartelett, lehanyatló kézzel, összetörõdött
187 20|             szálfákról. Ennek daczára, ha Tartelett napszáma nem lett volna
188 20|            szerfölött tetszett ez a terv, Tartelett volt az, a tánczmester,
189 20|              iránt nem lehetett kétség.~- Tartelett! - kiáltá Godfrey. - A szerencsétlent
190 20|                 földön.~Karéfinotu rohant Tartelett felé s fölsegitette... A
191 21|                   fellábadhatott volna-e. Tartelett vajmi kevéssé volt alkalmas
192 21|                egy kissé uj erõhöz jutni.~Tartelett ellenben, az ég különös
193 21|         Montgomery-utczán lenne, - felelé Tartelett.~Eljött Krisztus születésének
194 21|     hangversenynyé olvadt össze. Godfrey, Tartelett és a fekete mondhatatlan
195 21|          elfintorodást lehetett észlelni. Tartelett szegény reszketett, jajgatott,
196 21|           esztelen ösztönétõl indittatva, Tartelett felkapott egy puskát s találomra
197 21|               támadást a Vilmos-fa ellen.~Tartelett képtelen lévén akár ilynemü,
198 21|           veszedelmet zúditotta nyakukra.~Tartelett teljesen magánkivül való
199 21|                  hogy föl merjen hatolni.~Tartelett ur azonban nem volt sehol.
200 21|               vészkiáltás fogadta õket. A Tartelett kiáltása, a ki már azt hitte,
201 21|                  elfoglalt helyérõl. S ha Tartelett hatalmasan oda nincs kötve
202 22|                   mikor látta, hogy te és Tartelett szerencsésen partra juttok,
203 22|                valaki, a ki nem nevetett: Tartelett, a tánczmester. Õ halálosan
204 22|                 közbe, mint az õ akarata.~Tartelett viszont egyátalán nem akarta
205 22|             magának a tánczmesternek, ezt Tartelett ur semmikép el nem hihette.~
206 22|              Azután felszálltak a hajóra; Tartelett azonban engedelmet kért,
207 22|          krokodilomat! - türelmetlenkedék Tartelett.~Kolderup W. Vilmos, érezvén,
208 22|                    Az egész szertartásban Tartelett ur kitünõ, elõkelõ, méltóságos