Fejezet

  1 1 |           terembe, hogy vásároljon. Sõt azt merném mondani, hogy csupa
  2 1 |          beleértve a költségeket. Mások azt akarták, hogy elõbb megnézik
  3 2 |            millionáriusokról» rendesen, azt mondták, hogy nem is tudja,
  4 2 | határozottságtól ragyogott, de egyuttal azt is elárulta, hogy szemeit
  5 2 |           ménnek neveznek, s a mi alatt azt értik, hogy az illetõ nehéz
  6 2 |         fenyegetéseinek, rágalmainak, - azt a sok ezer dollárt nem is
  7 2 |              tehát nem szalaszthatta el azt.~Ezért jött volt Taskinar
  8 2 |           Kolderup W. Vilmos már végleg azt hitte, hogy a szigetet csakugyan
  9 2 |               tudom melyik mathematikus azt is kiszámitotta, hogy teste
 10 2 |         reszketett a fölemelt kalapács. Azt lehetett hinni, hogy Felporg
 11 2 |                 igy megértetni magát... Azt sem birta.~Végtére azonban
 12 3 |                 czélból, hogy elintézze azt a csekély dolgot a Spencer-szigetre
 13 3 |         moment-et...~- No lám! pedig én azt hittem, Fina! - válaszolá
 14 3 |            világon legjobban szeretett; azt nem is emlitve, hogy Fina
 15 3 |              kedvtelését végrehajtotta, azt hitte magáról, hogy alkalmasabb
 16 3 |          Méltatlanul rágalmaznók õt, ha azt mondanók, hogy ez észlelet
 17 3 |             utazás majd megöregiti s én azt hiszem, nem szabad utjába
 18 4 |            alatt társa legyen. Volt oka azt hinni, hogy Tartelettnek
 19 4 |           Kolderup W. Vilmos urat.~- Én azt gondoltam, - szólalt fel
 20 4 |                csak gondolatát is; - én azt gondolom, hogy kegyetlenség
 21 4 |            helye kerületét sem. És most azt ajánlják neki, vagy inkább
 22 4 |              ajánlják neki, vagy inkább azt tudatják vele, hogy akár
 23 4 |            felelé Kolderup W. Vilmos. - Azt tapasztaltam, hogy az ujzélandiak
 24 5 |           kérdésre helyettünk feleljen.~Azt azonban ismételjük, hogy
 25 5 |          biztosságát s hiába igyekezett azt visszanyerni. Tulajdon szobája
 26 5 |                alatt félig lehunyásából azt lehetett kiolvasni, hogy
 27 5 |                gõzerõre épült hajókból. Azt határozta tehát, hogy ezek
 28 5 |               Egyébiránt pedig nem kell azt hinni, hogy e hajó utja
 29 5 |            lázas kézzel bolygatta volna azt valaki át meg át, szóval,
 30 6 |       megkezdõdött. S ez magában véve - azt az olvasó is be fogja látni -
 31 6 |                matróz.~- Egy khinait?~- Azt. Egy valódi khinait. Véletlenül
 32 6 |                bele fáradok.~- Magam is azt hiszem, s ennélfogva, ördögadta...
 33 6 |            többet felõle.~Midõn Godfrey azt mondta, hogy Kaliforniában
 34 6 |                a kaliforniai regényiró, azt mondja, hogy õ sohasem látott
 35 6 |           azonban nem annyira gazdagon; azt gondolta, hogy õ bizony
 36 7 |              Valamely hires tánczos õse azt mondta volt, hogy csak azért
 37 7 |                a deszkákra, a melyekrõl azt gondolta, hogy menten mindenestül
 38 7 |               fele uton vagyunk!~- Csak azt szeretném tudni, - ismétlé
 39 7 |           Godfrey. - A hajó elvégre is, azt hiszem, azért készül, hogy
 40 7 |              hát a maga oka.~- Én pedig azt mondom, hogy nincs.~S elkeseredésében
 41 7 |          szorosan keblére öltve viselte azt. Aranyért le nem tette volna
 42 7 |      magyarázatára nem jött rá azonnal. Azt kezdte ugyanis észrevenni,
 43 7 |                   Én vagyok kapitány, s azt jöttem kérdezni...~- Mit
 44 7 |              történik.~- Mit mond ön?~- Azt értem ez alatt, hogy nem
 45 7 |               Sajnálom; mondja legalább azt meg, mely irányban ment
 46 7 |          megpróbálta, hogy leveszi róla azt a mentõ övet, mely állandóan
 47 7 |           zátonyra jut is, elsülyed is, azt legalább mondhatja, hogy
 48 7 |                ön?~- Nekem kötelességem azt parancsolja, hogy utolsónak
 49 7 |         vállainál fogva s megtette neki azt a szivességet, hogy hanyattfõvel
 50 8 |         kergetõzve, ott alig találhatja azt fel. A bekövetkezett szerencsétlenség
 51 8 |            nézve nem bizonyitotta semmi azt, hogy száraz föld van a
 52 8 |                 gõzcsónak sem volt ott; azt is valószinüleg a közös
 53 8 |               ténynyel szemben azonban, azt ki kell Godfrey dicséretére
 54 9 |            veszett el a tekintet. Ebbõl azt kellett következtetni, hogy
 55 9 |                hát akkor hol vagyunk?~- Azt én nem tudom.~- Hogyan?
 56 9 |                 fogja tudni?~- Ki tudná azt megmondani!~- De hát akkor
 57 9 |           csapatokban tanyáztak együtt, azt kellett hinnie, hogy a sziklák
 58 9 |                 is bõviben, hogy fõzzék azt meg? Hogyan sikerül tüzre
 59 9 |              tüzet? - kérdé az egyik.~- Azt már magam is szeretném tudni! -
 60 9 |                 õ utalva.~Azonban mégis azt hitte, hogy hasznát fogja
 61 9 |                tojás meg lenne fõzve?~- Azt hiszem; - föltéve, hogy
 62 9 |                 elhagyatottság. Bizvást azt lehetett gondolni, hogy
 63 10|               csak reá nehezedett, mert azt látta, hogy társára egyátalán
 64 10|           Tartelett, ha ez sem lenne?~- Azt mondanám, hogy semmibõl
 65 10|              tetszett, hogy ha elérheti azt a második hegy- vagy inkább
 66 10|                 szerez. Már pedig, hogy azt elérhesse, szemmérték szerint,
 67 10|            háromszor egy-egy pillanatra azt is látni vélte, hogy gyors
 68 10|         négy-ötféle változatban, a mint azt Dél-Karolinában is találhatni;
 69 10|                 tengert látta, délen is azt, északon is!... Mindenütt,
 70 10|         szigetnek is.~Azután igyekezett azt kitudni, vajjon a sziget
 71 10|           kitartással folyton dörzsölte azt a két botot.~- Nos, - kérdé
 72 11|                part sziklás részéhez, s azt ugyanoly elhagyatottnak
 73 11|             megkülönböztetõ elnevezése, azt fogja válaszolni: «Wellington-fenyõ»;
 74 11|           Salamon király épiteni kezdte azt a hires templomot, mely
 75 11|                    válaszolá Godfrey, - azt kellene tudnunk, hogy sikerül-e
 76 11|            gondosabban kezdte vizsgálni azt, a melyet lakóhelyül kiszemelt.
 77 11|              Vilmos fájának» nevezte el azt az óriási fát, a melynek
 78 12|                 tudja, mit tévõ legyen. Azt egész biztosra vette, hogy
 79 12|                 vagy gyökeret találni s azt az éhes tánczmester nagy
 80 12|            csomóba kötve hátára vetette azt, s megindult vissza a Vilmos-tanya
 81 12|           hogyan teszünk szert tûzre?~- Azt még magam sem tudom, de
 82 12|              sem a Montgomery-utczán, s azt hiszem, okosabb lesz reményünket
 83 12|            felelé Godfrey jó kedvvel.~- Azt hiszi?~- Azt tudom, hogy
 84 12|                 kedvvel.~- Azt hiszi?~- Azt tudom, hogy a természettudósok
 85 12|              ember az ebédjét, be fogja azt szivni. Ennyi az egész!~-
 86 12|               ablak gyanánt szolgálhat.~Azt, hogy a törzs odvassága
 87 12|                 nem volt. Megkisérlette azt valami hasonló anyaggal
 88 12|            támadt Godfreynek, hogy majd azt a növényport használja fel,
 89 13|                 csillapitsa, nem szabad azt koczkáztatni, hogy csömört
 90 13|                csömört kapjon. Kiméljük azt, a mink van Tartelett! Két
 91 13|                  Tartelett valószinüleg azt gondolta ugyan magában,
 92 13|             Aztán lefeküdt, de minthogy azt álmodta, hogy a tûz elaludt,
 93 13|               még pedig fölülrõl. Ebbõl azt következtette, hogy a sequoia
 94 13|    veszedelemben forogtak.~- Igaz, hogy azt szokták mondani, - szólt
 95 13|                arczába; mohón nyelte is azt, mert egészben véve nem
 96 13|            füstnek föl kellett szállni, azt minden nehézség s tévedés
 97 13|                 mit láttam. És mégis...~Azt lehetetlen levén föltennie,
 98 14|             nagyon megörül.~Békén tûrni azt, a min az ember nem változtathat:
 99 14|              hogy keresni kellett volna azt az amerikai fogadót, a hol
100 14|            kellett lenniök. De addig is azt a kevés ruhát, a mijük volt,
101 14|               mint az északi. Meg talán azt is remélte, hogy hátha mégis
102 14|          emelkedett ki.~Valami elõérzet azt sugta neki, hogy siettesse
103 14|              volt egyuttal öröme, mikor azt vette észre, hogy a mit
104 14|               ember volt a tulajdonosa. Azt nyilván lehetett látni,
105 14|                 a láda tartalma megéri, azt sem volt okuk kimélni.~De
106 14|               szegeit kihuzhatta volna. Azt pedig, hogy kését esetleg
107 14|             závárnak megpattannia, vagy azt kellett föltenni, hogy nem
108 14|            ilyesnek nem látszott nyoma. Azt kellett tehát föltenni,
109 14|               könnyû tûzre szert tenni. Azt azonban kivánta a tánczmester,
110 15|      Vilmos-fában létesült; de egyuttal azt is elhatározták, hogy azzal
111 15|              fogja venni; elõbb azonban azt akarta, hogy az elhelyezkedés
112 15|             ruhanemût, fehérnemût stb., azt gondosan eltették a fülkékbe,
113 15|         világító eszközre tegyen szert, azt jóformán maga Godfrey sem
114 15|                 igy folytatá magában:~- Azt is biztosra lehet venni,
115 15|              szigeten sehol. A mi pedig azt illeti, hogy hátha, a mint
116 15|                  meleg források okozták azt a füstöt; a Fina-szigetének
117 15|                 a Lobogó-Pontra, a mint azt a hegyfokot nevezni szokta,
118 15|               mi tengeri szokás szerint azt jelenti, hogy segitségre
119 16|         hajlandóságot is mutatott volna azt figyelemben részesiteni, -
120 16|         pillanatban felriadt álmából, s azt képzelte, hogy a távolból
121 16|    tánczmesternek nem volt igaza, midõn azt gondolta, hogy e szigeten,
122 16|                 felelé Godfrey, - mikor azt kell hinnem, hogy az a hajó
123 16|              Godfrey, minek is tûzte ki azt a zászlót, melyet a hajóról
124 16|              helyzet jellemzésére, mint azt, hogy sorsotokat az angol
125 16|         süvöltése megreszkettette õket. Azt vélték, hogy lépteket hallanak
126 16|                 idején Fina szigetén?~- Azt nem tudom - felelé a tánczmester,
127 16|                  Tartelett?~- Fogni?... Azt tudom!~- De akkor a meghatározott
128 16|                  de a patak torkolatát, azt a helyet, a hol a vadak
129 17|                visszamentek csónakukra, azt kellett következtetni, hogy
130 17|               vagy a földön. Ez esetben azt is meg kell fontolni, nem
131 17|                 sem a tengerpartot, sem azt a vidéket látni, a hol a
132 17|                az ég felé. E tûz körül, azt minduntalan ujból fa rárakásával
133 17|              Vállain Godfrey fölismerte azt a vörös szövetet, melyet
134 17|         kárhoztatva ez a szerencsétlen. Azt a máglyát azért készitették,
135 17|                 kellett azonban vallani azt is, hogy a Robinsonok kalandjai
136 17|              eljárni, mint elõdje. Nem! Azt nem tûrhette, hogy szeme
137 17|         tizenegy vad ellen; kikre nézve azt is várhatta, hogy a tüzelõ
138 17|              sem szólt.~Godfrey nyilván azt gondolta, hogy a vadak õt
139 17|                 sütve el puskáját, hogy azt sem látta, merre lõ, mert
140 17|               átalános rémület követte. Azt gondolták-e a többiek, hogy
141 18|                Godfrey lábát, oda tette azt saját fejére, ezzel akarván
142 18|                 Az ember bizony könnyen azt hihette volna, hogy még
143 18|            ugyan miért ne tarthatná meg azt továbbra is?~S e pillanatban
144 18|               arczának egész kifejezése azt a kérdést látszott intézni
145 18|               elõtte, nem sikerült neki azt érthetõ módon kiejteni.
146 18|                 s azért igyekezett vele azt megértetni, hogy szeretné
147 18|          hatalomnak tüntetni föl elõtte azt, a mivel a fehér emberek
148 18|                 elképedten, visszahozta azt gazdájához.~Midõn ezt Tartelett
149 18|       véletlenségbõl el találja hibázni azt a madarat, mennyire alább
150 18|               nagyon van meggyõzõdve, - azt azonban határozottan merem
151 18|                 mire az ebéd véget ért, azt tapasztalták, hogy a nyulleves,
152 18|                 fa tövében, mintha csak azt tartotta volna feladatának,
153 18|          talpast? Valószinû. Megölte-e? Azt biztosan nem lehetett tudni.
154 19|               eltitkolni Tartelett elõl azt, a mit tapasztalt.~- Medve! -
155 19|                 oroszlán!~Tartelett már azt képzelte, hogy a Fina-sziget
156 19|      megrohanásának van kitéve.~Godfrey azt felelte, hogy semmit nem
157 19|            akadt szeme elébe ily állat, azt nem tudta megmagyarázni
158 19|              tartotta az óvatosságot, s azt, hogy csak jól fölfegyverkezve
159 19|             értette Karéfinotuval, hogy azt akarja, megtudni tõle, hogyan
160 19|             föllépni.~- Honnan tudja ön azt, Godfrey, - felelé lábujjhegyre
161 19|              remegõ kézzel sziven döfte azt.~A tigris erre a partról
162 20|        mindenféle hangváltozatban ~csak azt hajtja, hogy haza szeretne
163 20|                 minden késedelem nélkül azt támadásaik ellen biztonságba
164 20|             négy-öt nagy sequoiát, mely azt körülvette. Ha sikerülne
165 20|            midõn Godfrey kénytelen volt azt félbe hagyni, hogy pár pillanatra
166 20|       elszállitsák arra a helyre, a hol azt feldolgozzák.~Azt mondtuk,
167 20|                 a hol azt feldolgozzák.~Azt mondtuk, hogy a munka nehezén
168 20|              egymással összekapcsolván, azt a fatörzset is, melyben
169 20|             arra valónak tartotta, hogy azt nemes mesterségében fáraszsza
170 20|             mesterségében fáraszsza el. Azt felelte tehát, hogy inkább
171 20|             találtak oly helyet, a mely azt mutatta volna, hogy ott
172 21|            földet, hogy Godfrey bizvást azt hihette volna, hogy a sarktenger
173 21|                 magát ellenében. Mindez azt a gondolatot kelté, hogy
174 21|                  nem tudva, mit tesz, s azt hivén hogy egy tigris készül
175 21|            Tartelett kiáltása, a ki már azt hitte, hogy valami párducz
176 21|                 ugy ápolta s élesztette azt, a mint emelkedett az óriási
177 21|            egészen oda kúszott hozzá.~- Azt mondom, - felelé Karéfinotu, -
178 22|             puskalövések hallatszottak.~Azt kérdé magától, nem õrült-e
179 22|                  E név tetszik nekem, s azt továbbra is érvényben fogjuk
180 22|                 igazat mondva, még csak azt sem felelhetem, hogy nem
181 22|             viztartó-fenekét. Te persze azt hitted, hogy egészen elsülyed;
182 22|               az ugy volt, Kolderup ur. Azt én néha napság még csak
183 22|            Kolderup Vilmos ur, remélem, azt nem fogja állitani senki,
184 22|            szeretted a szigeteket, hogy azt hiszem, csak megelõzöm kérésedet,
185 22|                 megelõzöm kérésedet, ha azt mondom, hogy ez a sziget
186 22|             egyedül! Neked ajándékozom. Azt teheted szigeteddel, a mit
187 22|                San-Franciscóban elég, s azt hiszem, olyat is találunk
188 22|            szivességet nekünk megtegye. Azt hiszem hát, hogy a te gondolatodnak
189 22|    gondolatodnak adok kifejezést, midõn azt mondom, hogy holnap indulunk
190 22|                  Vilmos ur és Fina erre azt akarták, hogy Godfrey mutassa
191 22|                szigetét. Bejárták tehát azt, a sequoiák csoportjától
192 22|               felszálltam az «Álom»-ra, azt hittem, hogy egyenesen Shanghaiba
193 22|                 elkészitve, visszahozta azt.~Az egész társaság sietett