Fejezet

  1 1 |             legnagyobb ajánlat tevõjének. Ki ád többet? - Igy hirdette,
  2 1 |               kiváncsi ember volt mind, a ki csak ott volt. Ki is lett
  3 1 |                 mind, a ki csak ott volt. Ki is lett volna olyan bolond,
  4 1 |              vállalkozó sem fog akadni, a ki kapjon a mézes madzagon.
  5 1 |             vissza neki egy testes bérlõ, ki a mezõgazdasági kérdések
  6 1 |                      kérdé egy mexikói, a ki - a pálinka régi barátja
  7 1 |                hegyekkel, vizesésekkel!~- Ki áll jót érette? - kérdé
  8 1 |                     kérdé egy franczia, a ki nem nagy hajlandóságot mutatott,
  9 1 |                  Én! - felelé a biztos, a ki sokkal régebben gyakorolta
 10 1 |                egy másik.~- Sziget eladó! Ki ad többet érette? - ismétlé
 11 1 |                     Avagy tán ön amott, a ki ugy mozgatja a fejét, mint
 12 1 |                 egész terem kaczajba tört ki, hanem azért a kikiáltási
 13 1 |             Valóban, oly ember számára, a ki a világ zaját kerülni akarja
 14 1 |                   hogy akad vállalkozó, a ki elég bolond lesz ezt az
 15 1 |            megfizetni.~Különben még az is ki volt az árverelési föltételek
 16 1 |                csönd.~- Ha senki nincs, a ki a kikiáltási árt megadja,
 17 1 |                 oda a vakmerõ ember felé, ki ezt az összeget koczkáztatni
 18 2 |                 Volt egyszer egy ember, a ki rendkivül gazdag volt s
 19 2 |              livre évi jövedelme van, s a ki e szerint ötvenezer frankot
 20 2 |                 egy millió forintot adott ki évenkint. Szóval õ volt
 21 2 |        liczitáczió» közönsége észrevette, ki igért felül a Spencer-sziget
 22 2 |          jelenetbõl, melynek okvetetlenül ki kell fejlõdni, ha valami
 23 2 |                 ügynök sajátos hangján, a ki látja, hogy erõlködése haszonnal
 24 2 |          másodszor! - ismétlé Gingrass, a ki nagyon hozzá volt szokva
 25 2 |                  nem akad-e vállalkozó, a ki többet igér?~Felporg, a
 26 2 |              Tehát még is akadt valaki, a ki többet igért. Lesz hát küzdelem.~
 27 2 |              igért. Lesz hát küzdelem.~De ki volt az a vakmerõ, a ki
 28 2 |                   ki volt az a vakmerõ, a ki szembe mert szállni dollárokkal
 29 2 |                 biztos. - Rajta uraim!... Ki ad többet?... Valóságos
 30 2 |                    Valóságos potom ár ez. Ki ad többet?...~S elragadtatva
 31 2 |                  még mérgesebben nyitotta ki, mint bármikor.~- Két millió
 32 2 |                 árverelõ biztos hangja, a ki az utolsó ajánlatot ismételte
 33 3 |               állt, hogy rendeletet adott ki némely tárczaérték értékesitésére,
 34 3 |                   ugy nézett Godfreyre, a ki nagyon igyekezett tekintetével
 35 3 |           keresztlánya volt. Õ volt az, a ki mint árvát gondosan fölneveltette,
 36 3 |                ifju kivált ha amerikai, a ki még csak a földtekét sem
 37 3 |             nyugodtan az élet élébe az, a ki nem kóstolta meg egy kevéssé
 38 3 |                  boldogságát oly férfi, a ki elõzõleg se Japánban, se
 39 3 |                  volt õ egész lényében, a ki, alig hogy elvégzett egy
 40 3 |           indulatokat egész hiven fejezte ki.~Godfrey zavarban volt s
 41 3 |                  visszatért Godfreyhez, a ki helyén állva maradt, mint
 42 4 |                beszél egy kis emberrõl, a ki «hajporozta magát, s a régi
 43 4 |                 Tartelett tanárt szemelte ki, hogy unokaöcscsének tervezett
 44 4 |                      És a mesternek is, a ki tánczolni tanitotta s a
 45 4 |             ártatlan Tartelett nem érezte ki a gunyt.~Sõt ellenkezõleg,
 46 4 |              bizon... - felelé Tartelett, ki még mindig nem értette teljesen
 47 4 |             gondolatok oly ember agyában, ki inkább foglalkozott a táncz,
 48 4 |                   földrajz tudományával s ki tizmértföldnyi távolnál
 49 4 |                   akár tetszik, akár nem, ki kell vándorolnia, s saját
 50 4 |              felelé Kolderup W. Vilmos, a ki nem volt az az ember, a
 51 5 |                 otthonülõ ember legyen, a ki boldogan él a hitvesi tûzhely
 52 5 |                    lelki küzdelmeket állt ki, de nem mutatva mindebbõl
 53 5 |             éveibe.~Tartelett tanár, õ, a ki ugy hozzá volt szokva, hogy
 54 5 |                   herczegrõl lenne szó, a ki élvezet hajhászás czéljából
 55 5 |                valóságos tengeri medve, a ki bejárta már a világ minden
 56 5 |                 és merész tengerész volt, ki hozzá szokott a hullámveréshez,
 57 5 |                   rendje és módja szerint ki lehetett üriteni, ha arra
 58 5 |               Kolderup W. Vilmossal is; a ki eléggé szerette s becsülte,
 59 5 |                   hogy minden rendbejött. Ki engedett, Kolderup W. Vilmos-e,
 60 5 |                  a Csendes-tenger vizére, ki tudja, mely megpróbáltatások
 61 6 |      megvilágitott deszkafalán választott ki helyet. Egy alvó fülke,
 62 6 |                  mint afféle tengerész, a ki mindig készen várja a vihart.~-
 63 6 |              szerencsétlen betolakodót.~- Ki vagy te? - kérdé tõle.~-
 64 6 |                 annyit jelentett, mint: A ki nem él...~- És mit csinálsz
 65 6 |                   És Turcotte kapitány, a ki sokkal dühösebb volt, mint
 66 6 |                  már-már rendeletet adott ki, hogy vessék a tengerbe,
 67 6 |              Shangainál szépen dobjuk hát ki a partra, s ne is szóljunk
 68 6 |                    s Turcotte kapitány, a ki sokkal jobb szivü ember
 69 7 |               jármû váratlan bajnak tegye ki magát.~Godfrey jól állta
 70 7 |                  magát.~Godfrey jól állta ki a hányattatás és meghimbálás
 71 7 |                 magatartását illetõleg. A ki nem szokott a tengerhez,
 72 7 |                   megrettenté lelkét, s a ki elfogulatlanul vizsgálja
 73 7 |                 rétegü vitorlákat bizvást ki lehetett fesziteni.~Igazában
 74 7 |                Tartelett tanárra nézve, a ki ép oly rosszul volt, mikor
 75 7 |         födélzeten, mint valami potyka, a ki a vizbõl kiemelkedve tátog.~
 76 7 |                 aludt. Tartelett pedig, a ki rendes szokása szerint egészen
 77 7 |              hatolt.~Turcotte kapitány, a ki tudta, hogy Godfrey ugy
 78 8 |                 Turcotte kapitány volt, a ki el volt szánva, hogy nem
 79 8 |               csak élesebben emelte volna ki az ily sziklának körvonalait.~
 80 8 |                   gõzhajóból nem látszott ki semmi, még csak árboczainak
 81 8 |             ténynyel szemben azonban, azt ki kell Godfrey dicséretére
 82 9 |          tánczmester oly ember hangján, a ki torkig van a hajózással
 83 9 |               fölött sehol nem emelkedett ki torony, sem a vizparton
 84 9 |                 sokára meg fogja tudni?~- Ki tudná azt megmondani!~-
 85 9 |               hogy nincs az a komédiás, a ki elõtte vagy utána akkorát
 86 9 |                Utóda annak a Selkircknek, ki hosszu éveket töltött a
 87 9 |                   tánczmesterünknek is, a ki, legalább a saját maga véleménye
 88 10|     villás-reggeli idejét, a mibõl pedig, ki tudja, lesz-e még valaha
 89 10|                    Godfrey abból indulván ki, a mit az «Álom» által követett
 90 10|          magasabbra csak néhol emelkedett ki egy-egy fa.~De Godfrey nem
 91 10|                   el a partról a szél s a ki felébredve látja, hogy sem
 92 10|                zárva! - felelé Godfrey, a ki még nem merte föltárni a
 93 10|                egyremásra Tartelettnek; a ki azonban nem volt ezen a
 94 11|                hogy egy szigetre vetõdtek ki, a melynek neve Fina szigete,
 95 11|              valamely maradványát vetette ki valahol! Hátha a part homokjában
 96 11|                 balvégzet a két embert, a ki az «Álom» hajótörésébõl
 97 11|                enni? - szóla Tartelett, a ki rendes szokás szerint ugy
 98 11|               száz láb magasságban nõttek ki a törzsbõl, s oly szélesek,
 99 12|                 legkövetelõbb igényeit is ki lehet elégiteni. Ha Tartelett
100 12|           tekintve vissza ez uj lényre, a ki megzavarta birodalmuk nyugalmát.
101 12|          módunkban van ily gyökeret enni; ki tudja, kapunk-e holnap ilyet
102 12|                  találkozzék valakivel, a ki égõ szivarából a legnagyobb
103 12|              Legelõször is több mázsányit ki kellett hordani abból a
104 12|               helyül két sarkot szemeltek ki; ágy gyanánt természetesen
105 12|                Godfrey és Tartelett, igen ki lévén fáradva, nagyon kitünõnek
106 12|                  s bizni a mindenhatóban, ki soha nem hagyja el a gyöngéket.~
107 13|       elfulladásában nyilvánult.~- De hát ki fogja rakni?~- Én! Virrasztani
108 13|          kiemelkedõ gyökér közt szemeltek ki alkalmas helyet, a hol csakhamar
109 13|                azután fölkelt társa is, a ki csak nem rég aludt el. Godfreyt
110 13|        menekülhetnek. De hogy kerüljük mi ki ezt a veszedelmet, mikor
111 13|                  törzs tetejéig.~Godfrey, ki folyton a jövõre gondolt,
112 13|                    és csakhamar csakugyan ki is riasztotta. Hallotta,
113 14|                tejüket azonban nem fejték ki, hogy annál hamarabb és
114 14|                   végsõ szélén emelkedett ki.~Valami elõérzet azt sugta
115 14|              praktikus emberé lehetett, a ki számitott arra, hogy oly
116 14|             különben a tenger nem vetette ki semminõ ujabb hajótörés
117 14|                      mondá Tartelett, - a ki nagyon elégedettnek látszott
118 14|                 Godfrey óvatosan nyitotta ki. Tartelett csodálkozó érzelemnyilvánitásai
119 15| legnélkülözhetetlenebb igényeket elégitik ki. A tánczmester nem minden
120 15|                 számithatott Tartelettre, ki teljes világ-életében soha
121 15|           képzelhet-e ön oly Robinsont, a ki leczkéket vesz a tánczból
122 15|                   a melyre a zászlóárbocz ki volt tûzve. S a mint onnan
123 16|                   is.~Godfrey tökéletesen ki tudta venni még a csónaknak
124 16|                   Godfrey, minek is tûzte ki azt a zászlót, melyet a
125 16|                   hogy rejtõzzenek el, ha ki találnának kötni?~Godfrey
126 16|                 szép nap csónak ne kössön ki szigetén, s azon elõbb vagy
127 16|                     felelé a tánczmester, ki rémületében semminõ más
128 16|                    hogy szétváljunk, mert ki tudja, hogy nem kell-e majd
129 16|                kárt tegyen valakiben...~- Ki tudja, hátha maga a puskadurranás
130 17|                   mely a sziget elõfokára ki volt tûzve, - bizonyára
131 17|               annak kedvez a szerencse, a ki meg tudja lepni a másikat.
132 17|            rakhassanak. A tizenegyedik, a ki, ugy látszik, fõnökük volt,
133 17|                hõse, midõn vadak kötöttek ki szigetén. Az is, õk is a
134 17|               gondolni, mit akar társa, a ki tervérõl neki semmit sem
135 17|                volt ez a szerencsétlen, a ki most utolsó óráját elérkezettnek
136 18|            fölemelte a szegény ördögöt, a ki egészen elképedve állt elõtte.
137 18|                 erõlködés után a néger, a ki különben igen értelmes,
138 18|              tisztán, kivehetõleg ejtette ki.~A tánczmester rendkivül
139 18|              minden. Elõbb mindenre nézve ki kellett tanítani, megmutatván
140 18|                  a mi felett Tartelett, a ki a készülõ levesre való fölügyeletet
141 18|                 felelé a tánczmester. - A ki egyszer az ilyesmibe bele
142 18|             Godfrey és fõleg Tartelett, a ki fejébe vette, hogy kifog
143 18|                   Minthogy pedig Godfrey, ki nem pecsenye-vadra jött
144 18|                   nem pecsenye-vadra jött ki ez alkalommal, s nem akart
145 19|          tagadhatatlanul veszélynek tette ki magát; de bizonyosan felfogta,
146 19|              bezárkózott a Vilmos-fába és ki nem bújt volna onnét, ha
147 19|                 ugráncsi dallamokat csalt ki belõle, hogy Karéfinotu
148 19|                kámászt szedni. Tartelett, ki soha sem nagyon sietett
149 19|                megállt.~Most õ volt az, a ki Karéfinotunak egy mozdulatlan
150 20|              ujból megkezdõdött. Most már ki sem mer menni az ember!
151 20|          mondogatta gyakran Godfrey; - de ki tudja, máskor is ily szerencsésen
152 20|            Közölte terveit Tartelettel, a ki helyeselte azokat, s tevékeny
153 20|                 is megértetni a dolgot, a ki rögtön kész volt hozzáfogni
154 20|                 szerencsétlen mesterének, ki igy a favágó szerepére sülyedt,
155 20|                 volt az, a tánczmester, a ki most már visszanyerhetni
156 20|              kiáltást hallatott.~Godfrey, ki a keritésnél dolgozott,
157 20|                európaiak - kötöttek volna ki.~- De most már igazán utána
158 20|                  van ott, meg kell tudni, ki õ, honnét jött! meg kell
159 20|                 tánczmester úrra nézve, a ki lábait, mint egyénisége
160 20|                 ezelõtt! Meg kell tudnom, ki volt az?...~Bekiáltott a
161 20|                  tûz, a mely nem alhatott ki magától!~Minden keresés
162 20|              kiáltoztak segitségért; hogy ki kiáltozott, az iránt nem
163 21|                 szerek gyûjtése czéljából ki kellett a házból menniök;
164 21|           szükséges orvosságokat, bizony, ki tudja, fellábadhatott volna-e.
165 21|                  szûnt meg esni. A nyájat ki kellett ereszteni, hogy
166 21|                     ha csak a legutolsóig ki nem írtjuk e bõsz állatokat,
167 21|                rohantak a kerités mögé.~- Ki kell nekik nyitni az ajtót! -
168 21|                    mint valami csapdában, ki volt szolgáltatva e vérszopók
169 21|          felkapott egy puskát s találomra ki akart lõni az egyik ablakon.~
170 21|          elpusztított nyáj nem elégitette ki éhségüket, az már bizonyosnak
171 21|                   A Tartelett kiáltása, a ki már azt hitte, hogy valami
172 21|                megrázkódtatva, ugy tódult ki a fa odujának felsõ nyilásán,
173 21|                    ugy van, Karéfinotu, a ki e szavakat mondta, és pedig
174 21|             mondasz?... - kiáltá Godfrey, ki az ágak között egészen oda
175 22|                   kapitány rendeletére, a ki a kis tengerész-csapat parancsnoka
176 22|                felelé Kolderup W. Vilmos, ki soha nem volt még ily jókedvü. -
177 22|               szerencsétlen khinai nem, a ki a hajóra szökött, s a kit
178 22|                   hû szolgám Brass Jup, a ki, mint látom, csodálatosan
179 22|            kaczagva Kolderup W. Vilmos. - Ki volt tömve mind a kettõ,
180 22|                    oda fordult Fina felé, ki fejét elforditva, lesütött
181 22|             fordult Turcotte kapitányhoz, ki nem állhatta meg, hogy nagyot
182 22|                  ládát bizony én tétettem ki a partra.~- Fina, én kedves
183 22|                 is rajtuk, volt valaki, a ki nem nevetett: Tartelett,
184 22|               olyat is találunk köztük, a ki vállalkozik rá, hogy e kis
185 22|          fenekérõl kimászott egy ember, a ki az «Álom»-ra - a Fina-sziget
186 22|                   másodszor is elbujt.~És ki volt ez az ember?~Seng-You,
187 22|              ember?~Seng-You, a khinai, a ki az utat visszafelé is ugyanugy
188 22|          elküldték egy hires kitömõhöz, a ki nehány nap mulva elkészitve,
189 22|                 Tartelettet szemelte volt ki pecsenyéjének.~- És tudja-e
190 22|           elolvasta, óriási kaczajba tört ki. Most már értett mindent.~
191 22|                   legyõzött, õ volt az, a ki, hogy boszut álljon, összevásárolt