Fejezet

  1 2 |              vagyona szolid alapját. Õ volt fõ szövetségese és
  2 2 |        igazság azonban az volt, hogy õ az utolsó dollárig tudta,
  3 2 |        flottája, mely szüntelenül az õ üzleti érdekében bódorgott
  4 2 |            adott ki évenkint. Szóval õ volt a gazdag Friskó dicsõsége
  5 2 |           hogy ez az ember, a hol az õ pénzemberi fölénye van szóban,
  6 2 |         Kolderup W. Vilmos hangjára. Õ, a szemre-fõre büszke, nem
  7 2 |         mindig kegyes volt iránta az õ teljes számaival. De bármily
  8 2 |         Mindent számba véve, az volt õ, a mit Amerikában jó harczi
  9 2 |               Kolderup W. Vilmos ült õ helyette a sacramentói törvényhozó
 10 2 |              Tudta, hogy e szigetnek õ ép oly kevés hasznát fogja
 11 2 |         szigetet csakugyan leütik az õ javára, stentori hangon
 12 2 |          tudatta a közönséggel, hogy õ is itt van:~- Egy millió
 13 3 |            tekintetével kikerülni az õ tekintetét.~Hollaney Fina
 14 3 |            Vilmos keresztlánya volt. Õ volt az, a ki mint árvát
 15 3 |         hanem mondhatjuk talán, hogy õ, oly liliom volt, a mely
 16 3 |           van, akkor nem azok. Pedig õ ebben a pillanatban nem
 17 3 |      Neveltetése be volt fejezve, de õ azért teljesen tétlen szellem
 18 3 |             és élet iránt, a melyben õ neki nem hiányozhatik semmi
 19 3 |              kontinensekbõl igazában õ nem ismert csak egyetlen
 20 3 |            oda, a hol e hires utazók õ nélküle jártak. Õszintén
 21 3 |          kárhoztatva. Robinson! Hogy õ belõle Robinson lehessen!
 22 3 |       falához, kijelentve neki, hogy õ a maga részérõl nyugodtan
 23 3 |             rendesen. Kereskedõ volt õ egész lényében, a ki, alig
 24 3 |           folytatá Miss Fina, - mert õ, mielõtt megnõsülne, szükségét
 25 4 |            az italok; azok, melyeket õ veszedelem nélkül élvezhet.
 26 4 |             is igen derék ember volt õ. Tanitványai ragaszkodtak
 27 4 |              mert a tökéletesedéshez õ is szükségesnek tartotta
 28 4 |        teljesen képtelen lett volna, õ azonban nem is érezte ezen
 29 4 |         mester tehetségeit is, kinek õ korrekt testtartását köszönheti.~
 30 4 |       visszautasitni. Nem is gondolt õ arra. Mi volt õ a házban?
 31 4 |              gondolt õ arra. Mi volt õ a házban? Valami. Lapda,
 32 5 |             éveibe.~Tartelett tanár, õ, a ki ugy hozzá volt szokva,
 33 5 |            illendõnek találták, hogy õ is megörökittesse magát
 34 5 |              s nyugodtabb volt, mint õ. Tartelett ur pedig pár
 35 6 |        bölcselet azon idõszakát élte õ most, a melyben jó egészség,
 36 6 |              városrésze csakugyan az õ jelvényeikkel és lámpáikkal
 37 6 |              volt, a melynek sorában õ az elsõ komikus szerepkörét
 38 6 |          regényiró, azt mondja, hogy õ sohasem látott még khinai
 39 6 |         gazdagon; azt gondolta, hogy õ bizony eleven mivoltában,
 40 6 |               hogy... De elvégre is, õ lássa...~- Miért lopta fel
 41 7 |           már Tartelett ur, szegény, õ már egyátalán nem szerette
 42 7 |      födélzetrõl. Egy hullámverés, s õ a hajó egyik oldaláról a
 43 7 |        hátuljának egy emelkedése, és õ elõre zuhant, hogy csakhamar
 44 7 |             megszégyeniteni társait. Õ, Tartelett, a világ minden
 45 7 |              kapitány földabroszain. Õ tehát fölszereltette a gõzcsónakot
 46 7 |            ott diszelgett testén; de õ határozottan ragaszkodott
 47 7 |         legalább mondhatja, hogy nem õ volt az oka. - Az igaz,
 48 7 |            kiszögellõ csucsán, lehet õ az egyetlen menekülõ az
 49 8 |    elszigetelt kõszál-e az, a melyen õ volt? vagy a tengeri sziklák
 50 8 |     hullámtörõ szirtfoktól, a melyre õ menekült, tényleg csakugyan
 51 8 |            arra nyujt kilátást, hogy õ elveszett. Nem a világ teljes
 52 8 |             körülhajózása várt immár õ reá, hanem az, hogy tudjon
 53 8 |          szembe nézni a halállal. És õ gondolatát békén, nyugalommal,
 54 8 |            Álom» vitt, egyes egyedül õ menekült volna meg? Hisz
 55 8 |             a sziklazátony, a melyen õ a hajótörésbõl menekülést
 56 8 |              kinjai elõl menekülést.~Õ azonban egyre tekintgetett
 57 8 |      menekült, s azon várja be, mint õ, a nap keltét, hogy aztán
 58 8 |             családja körében, melyet õ elhagyott, hogy kalandok
 59 8 |      szenvedettek közül valaki, mint õ, szintén eljuthatott volna
 60 8 |       homokpartján. Hisz ép ugy mint õ, más is eljuthatott már
 61 8 |              e vidékeken, ugy a mint õ keres.~Godfrey tehát ujra
 62 8 |              áll! Nem a tengeren van õ már! Hanem biztos földön.~
 63 8 |       ugyancsak rekedt hangot adtak, õ egész rendje és módja szerint
 64 9 |        szerencsétlenségekkel.~És ezt õ a «kikötõbe való megérkezésnek»
 65 9 |            Õk! Hogy Robinson legyen! Õ! Utóda annak a Selkircknek,
 66 9 |         Pedig bizony a mi õt illeti, õ is mint valami állat, öntudatlanul,
 67 9 |         nyujthat. Tartelett tanár és õ neki estek tehát tojást
 68 9 |              jobban ellátva. Azonban õ legnagyobb örömmel akadt
 69 9 |           csakis saját kezeire marad õ utalva.~Azonban mégis azt
 70 10|              más hajótörött ember az õ helyében tett volna.~Az
 71 10|          arra nézve, hogy hol is van õ voltaképen.~- Vajjon a mai
 72 10|              rá gondolni, hogy tudja õ majd bevárni a villás-reggeli
 73 11|            melylyel a tánczmester az õ szemleútja eredménye iránt
 74 11|              meg a «sherry», a mibõl õ inni nem szokott ugyan,
 75 11|        partra menekülve, mint a hogy õ elmenekült; arról most már,
 76 11|      embertõl kérdezzük ugyanezt, az õ felelete ugy fog hangzani: «
 77 12|             a másikra élõ ember volt õ az elõtt. A holnap gondja
 78 12|        utóvégre mégis csak társ volt õ is.~Többet ért, mint a legértelmesb
 79 14|          talál valamit, a minek mind õ, mind társa nagyon megörül.~
 80 14|              ez a munka háramlott, s õ megmutatva, hogy ha kell,
 81 14|            kérdései foglalkoztatták. Õ volt a konyhai s éléskamra
 82 14|             révét alkotta s a melyet õ Álom-révnek nevezett el.
 83 14|              vette észre, hogy a mit õ sziklának nézett, az voltakép
 84 14|             érte a gondviselésnek, s õ hálával telt szivvel nem
 85 15|            leküzdte ellenszenvét. Az õ buzgalma révén a leveses
 86 15|      Csendes-tenger e szigetén, - ha õ és társa kénytelenek lennének
 87 15|            vadász-mesterséget. De ha õ maga gyakorlott vadász volt
 88 15|            magában, - ha én látom az õ zászlójukat, lehetetlen,
 89 16|             elmosódni San-Franciscó. Õ reá persze nem várt ott
 90 16|              dúsgazdag nagybácsi. Ha õ most a föld e zugában tánczleczkét
 91 16|              tánczmestert illeti, az õ eszméinek egészen más menete
 92 16|            itt, csak három hónapja s õ emberevõ uraságaik máris
 93 17|            mondta Tartelettnek, hogy õ is úgy tegyen.~- Ejh! Nincsenek
 94 17|             a vörös szövetet, melyet õ lobogónak készitett, s mely
 95 17|          Tagadhatatlanul, Godfrey és õ most ugyanabban a helyzetben
 96 18|               hogy hát viszont mi az õ neve.~- Godfrey! - válaszolá.~
 97 18|      betücsoportosítása megfelelt az õ nyelve és torka ügyében
 98 18|          melyek egyikének csak imént õ maga is megmentését köszönhette.
 99 18|         jelenlétében mondanak. Aztán õ is beszélni kezdett, nagy
100 18|             Vilmos-tanya szobájában; õ azonban, ha csak az esõ
101 18|              barátai, családja és az õ egyénisége közé még az eddigieknél
102 18|             háznál Tartelett maradt. Õ - ámbátor elsõ lövése oly
103 19|        túlozni. Annyi bizonyos, hogy õ látott egy medvét. Hogy
104 19|             ragaszkodott ahhoz, hogy õ ott kinn tölti az éjet.~
105 19|            urnak társasága maradt, s õ egész buzgalommal látott
106 19|             abban mesterkedett, hogy õ tanulja meg a szójárást,
107 19|              tõle, hogyan nevezik az õ nyelvén azokat a tárgyakat,
108 19|            szabályait. S nem is volt õ ügyetlen, sem jó akarat
109 19|            bambuszokat kiválogatták, õ segitett a tûzhely felállitásában.
110 19|              az idõ egy kissé derül, õ és Karéfinotu elmennek kámászt
111 19|           itt hirtelen megállt.~Most õ volt az, a ki Karéfinotunak
112 20|            biztatja, hogy jöjjön fel õ is.~Godfrey ugy okoskodott,
113 20|            adott kifejezést. Nyilván õ sem csodálkozott kevésbbé
114 20|              ott, meg kell tudni, ki õ, honnét jött! meg kell tudni,
115 20|            percz mulva Karéfinotu és õ lesiettek a fáról. Aztán
116 20|            mi a tánczmestert illeti, õ szorongattatásaiban nem
117 21|            ugy a hogy tud, élelmérõl õ maga.~Nap lementével igen
118 21|          attól.~Egyszer vagy kétszer õ és Karéfinotu kiment egész
119 21|             szükség, hogy Godfrey az õ nyelvén beszéljen, hogy
120 21|       Karéfinotu ugyanúgy tett, mint õ. Ugy van, ugy! a másik puskát -
121 21|              ablaknál állást foglalt õ is.~Azután megkezdõdött
122 21| tehetetlenségre volt kárhoztatva. Ha õ és társai a Vilmos-fa belsejében
123 21|              vezetett.~Karéfinotu és õ, magukkal vivén puskájukat
124 22|        megszabadítandó. Le is hozták õ kelmét, minden tisztelettel
125 22|            Tartelett, a tánczmester. Õ halálosan meg volt sértve
126 22|             a mit most hallott. Hogy õ, a tekintélyes állás daczára,
127 22|              játszott közbe, mint az õ akarata.~Tartelett viszont
128 22|     magyarázatok érvényét elfogadni. Õ egy szót sem hitt abból,
129 22|            történt, a mi túl ment az õ szándokán, zavartan emelte
130 22|             menyezetére akasztva, az õ szobájának legkiválóbb ékességéül
131 22|             árverésben is legyõzött, õ volt az, a ki, hogy boszut