Rész
1 1| tele van világunk lármával,~Szüntelen küszködik harcolván magával.~
2 1| fájdalmakkal gondol, és szüntelen tévelyeg. Kicsoda vezérelhetné
3 1| gondolkoznak,~Kik imádságokkal szüntelen buzognak.~Ezek énekléshez
4 1| habzik,~Fájdalmas érzése szüntelen változik.~Nem nyughatsz,
5 1| habzol,~Érzékenységimben szüntelen változol.~Örömöm s fájdalmam
6 1| melly mindent nedvesít,~Szüntelen változtat, öl és elevenít.~
7 1| Eget, földet futnak éretted szüntelen,~A régi bölcseket hányják
8 1| erõszak a nagy természeten.~Szüntelen pennával s fegyverrel harcolunk;~
9 1| szeme, ábrázatja piszkos.~Szüntelen félrenéz; a világra mormol,~
10 1| körül,~Fényes ege benne mind szüntelen derül.~Mulattathat mindent,
11 1| lapályján, és gondolatomba~Szüntelen neveltem gyönyörûségemet,~
12 1| ferednek.~Az hevült levegõég szüntelen mozog,~Látszik, hogy futkároz
13 1| Mellyek, hogy szárazak, szüntelen csörögnek,~S a bujdosó széllel
14 1| nyugszik,~Fagyos koporsója szüntelen havadzik.~Csak ablakainkrul
15 2| kínos okosságát.~A lélek szüntelen dolgozik szívünkbe;~A szív,
16 2| emelvén~Mindenkor dagadoz, szüntelen süllyedvén.~Csupa gondolatbul
17 2| eleven~ testbe: olly szüntelen repdes a lélek is~A vérnek,
18 2| is~A vérnek, míg meleg, szüntelen folyni kell,~S úgy gondolat
19 2| falak közt, hol a sóhajtások~Szüntelen rettegnek, s mindég magánosok,~
20 2| akarnak,~És hogy nem élhettek, szüntelen buzognak.~Nem élhet világunk
21 2| nyugosznak,~S örökös álmokban szüntelen alusznak.~Könyveim nedvesült
22 2| gyötrelmét.~Körültem látásom szüntelen terjeszti~A földet, álmábul
23 2| Elvesztett fél részét keresi szüntelen,~A tönéneteket tkozza bûntelen.~
24 2| megtévednek,~S isteni képére szüntelen esdeknek.~Ki-ki részegen
25 3| világba széjjel mozoghatunk,~Szüntelen dolgozván, éreztessük magunk.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
26 3| heverészek,~S testem csatái közt szüntelen szenyvedek.~Több mint öt
27 3| Így az ég, föld között szüntelen hánykódva~Nyögök s majd
28 3| magába,~Melynek változni kell szüntelen dolgába.~ ~
29 3| hatalomtul nem fél;~De mégis szüntelen rontott a gonoszság,~S csak
30 4| okoskodol,~S gondolataidba szüntelen hánkódol,~Tudjad, hogy az
|