Rész

 1   1|         hazugságát.~Úgy tartotta, hogy õ a természet felett~E világba
 2   1|                bár, megmaradunk abban.~Õ terjeszkedett ki csak teremtésével,~
 3   1|               természetet,~Mellynek az õ lelke szabhatott csak rendet.~
 4   1|                támadott?~Mi az, amitül õ törvényeket adott?~Hol vagynak
 5   1|             Hogy széles világunk, mint õ, csak úgy hinne.~Az örök
 6   2|        isméretre nem is ítélhetett.~Az õ ítélete büntetést, jutalmat~
 7   2|              hol sokképpen vélhet.~Így õ bírája lett ismeretségének,~
 8   2|               barátját mellé.~Különben õ maga nappal elmélkedés,~
 9   2|             lehet,~Hidegség s hévségre õ egybe nem mehet.~    Amillyen
10   2| Megláncolhatod-é létét a barmokkal?~Ha õ gondolattal örök Istenéhez~
11   2|                megyek halálomra,~Éljen õ s ne jusson keserves kínomra.~ ~
12   2|           együtt sírjába temeti. Mivel õ is sok nyájasságot okozott,
13   3|           magát okoskodás nélkül,~Mert õ is törvényt vett a hû természettül:~
14   3|         gerjeszt a ruha szívébe;~S így õ osztán annak ellenségévé
15   3|      ellenségévé lész,~Ki magára, mint õ, nem ollyan ruhát vész.~
16   3|             Ki-ki hitte, mint ma, hogy õ helyesen él~S cselekedetiben
17   3|                támadt, végre kiált,~Az õ nemzetsége, melyet porban
18   3|            lelkében intetik?~Mit tehet õ maga kénszerítés nélkül?~
19   3|               arra kiált, köpdös.~Csak õ tud igazat szóllani magábul,~
20   3|                ír és gondolkodik.~Amit õ hibának mond, azt más dicséri,~
21   3|           törvényink csikorgó fogával.~Õ mindent régulán húz mesterségével,~
22   4|              urat tiszteltünk.~Ha csak õ hatalmas és mindent teremtett,~
23   4|        cselekedet lehet sok gonoszság.~Õ pusztított régen az Újvilágban