Rész

 1   1|     barlangjokban,~Zengnek, s az Isten van éneklõ szájokban.~Áhitatosságok
 2   1|          reménye?~   Örökös nagy Isten! ki mindenütt terjedsz,~
 3   1|              E nagy természetet, Isten! kebeledbe~Rázd meg, s világosítsd
 4   1|       meg világodat, véghetetlen Isten!~Ne legyen erõszak a nagy
 5   2|   kicsoda parancsol ezekkel.~Van Isten! így kiált belõled a lélek,~
 6   2|     másik nem múlatja dolgát,~Az Isten s Természet tettek rá csak
 7   2|      törvényt tett.~    A lélek, Isten s természet igazságán kívül~    
 8   2|       tõle eltakarja?~Természet? Isten vagy? hogy törvényt parancsolj,~
 9   2|          tart-é csak tanácsot az Isten?~Adott-é hatalmat néked
10   2|        Ahol csak valami van, ott Isten beszél,~Mert erején kívül
11   2|    ítélje dolgomat.~    Mivel az Isten magát mindenütt kinyilatkoztatta,~    
12   2|      szívemhez szedek ínségembe.~Isten! örök Ura e nagy természetnek,~
13   3|        érzem, voltomban.~Csak az Isten maga örökös igazság;~Többi
14   3|         vért öntözött?~Egébül az Isten minden kis lármára~Nem szállott
15   3|       felvétetett,~Az mint földi Isten, úgy tiszteltettetett;~Vezérlõ
16   3|         Akarta, hogy annak atyja Isten légyen.~A trónus serény
17   3|          vonja az esztelenséget;~Isten kegyelmébül én is ember
18   4| szoktatta hatalma?~Ha igaz, hogy isten az, kit úgy tiszteltek,~
19   4|          nektek parancsolta,~Nem isten, s hitetek bizonnyal megcsalta.~ ~
20   4|                      VALLÁS~Nagy Isten! Miképpen végeztél felõlünk?~
21   4|    dühösség emészteni nem szûnt,~Isten nevébe ölt, nem ismérhetett
22   4|       szomorú falait,~Amely igaz Isten nevébe egyik rész~Öldöklött,
23   4|    gyermekét veszélynek kitészi,~Isten nevéért a buzgóság felgyúl,~