Rész

 1   1|     mozgása rendes.~Így kezdte az ember isteni seregét~Formálni,
 2   1| világunkba nyugodalmat hozni~S az ember javáért önként. fáradozni.~
 3   1|  harcolván magával.~Köztök mennyi ember, annyi törvényt láttam,~
 4   1|         határozhatja.~Micsoda egy ember, hogy megértsen téged?~S
 5   2|       Istene hatalmát?~Amikor egy ember e világ térjére~Kiáll, s
 6   2|   mindennek örök Istene lett.~Egy ember a maga ismeretségével~Eget,
 7   2|           rabságába esett,~S mind ember, mind lélek, mind szív foglyává
 8   2|        lételt nem lél.~Nincs olly ember, ki nem formálná reményét,~
 9   2|        magas egeken.~Nem veszi ki ember pálcáját kezébül,~Hogy megítélhesse
10   2|            s nállam szerencsésebb ember~Lesz, kit a háborús szél
11   2| halandóságot:~   „Itt múlt el egy ember; kit e nagy természet~A
12   2|            Mennyi csudája van egy ember éltének!~Ki tudná törvényit
13   2| vesztettem hozzád reménységem.~Az ember szívének rabságába esett,~
14   2|    érzésébõl,~S repülni akarna az ember mellyébõl;~Úgy van a muzsika,
15   3|          azt viszik végbe.~Minden ember önnön hasznát, dicsõségét~
16   3|         megkülönböztetünk.~Ez nem ember, csak rab; amaz parancsolhat,~
17   3|       száll már perbe magával.~Az ember bíráját nem tudta fellelni,~
18   3|        Nem volt, ki büntessen, az ember megveszett.~Egyik a másikát
19   3|        volt józan okosság.~Így az ember végre pereit megunta,~Véres
20   3|        bántathatik?~Mit tehet egy ember, ha körülvétetik~S égtül,
21   3|           Isten kegyelmébül én is ember lettem,~Ki Nagysádtul soha
22   4|       urunkat nevéért bosszuljuk,~Ember teremtésit prédába feldúljuk.~
23   4|        ontott vért.~Szerencsétlen ember, ki csak okoskodol,~S gondolataidba