Rész

 1   1|           népének dicsõ törvényérül,~Aki csipkebokor ágai közt égett~
 2   1|              mégsem bomolhatik.~Csak aki teremtett, a’ láthat ide
 3   1|          bújdosnak repdesõ fövenyén,~Aki benne bolyong, csak sínlik
 4   1|            Mint egy kicsiny gyermek, aki bölcsõjébe~Feloldatván szökdös
 5   1|              tél mindenütt lármáját,~Aki csak eleven, érzi vele baját.~
 6   2|             így szóllasz, mert élek:~Aki munkájának örökös ereje,~
 7   2|             bocsátnám lelkemet.~Csak aki teremtett, az ollyan méltóság,~
 8   2|            Istenemnek!~Hidd el, hogy aki ezt jól megesmérhette,~Dicsõ
 9   2|           szökni egy ollyan Atyátul,~Aki az örömöt megtiltja fijátul.~
10   2|          érted illy sohajtást tehet,~Aki szerelmedet el nem felejtheti,~
11   2|            Mennyire nem szenyved az, aki hozzád hív!~Rettegsz örömödtül,
12   2|    nyargalódzás, puskázás hallatott,~Aki itt lehetett, kedvvel mulathatott.~
13   2| istenasszonynak személyét játszotta; aki is szökéseibe Vénust megcáfolni
14   2|           rágja.~   „Megholt Delfén, aki természet csudája~Vala szépségével
15   3|             már akkor elmúlunk.~Csak aki teremtett, az örök valóság.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
16   3|              világ rettentõ csudája.~Aki királyságra egyszer felvétetett,~
17   3|        királyság! ki tudja terhedet,~Aki nem hordozta homlokán fényedet?~
18   3|         tövisses vackában,~Mellyeket aki nem követ munkájában,~Öröködött
19   3|            de más megszereti, látod;~Aki osztán aztat kedvelli, kit
20   3|        hazudsz.~Így egy emberrül is, aki munkát csinál,~Világunk
21   3|    természeten kívül?~Mind téved az, aki nem ítélhet ebbül.~Gondolj