Rész

 1   1|        a tudományoknak karjain most elevenedvén, idétlen hánykolódásimmmal
 2   1|    formáját mutatom versemmel,~Most kezdek gondolni, s tévelygek
 3   1|      vég nélkül mulattunk.~Már most természetünk nevelvén adóját,~
 4   1|     kedves esztendeit~Óhajtom, most látván éltemnek veszélyit.~   
 5   1|      tavasszal,~Melly aludván, most van ismét újulással.~A tavasz,
 6   2|       lelkünket székébül.~Jere most, halandó! tégy törvényt
 7   2|       ez helyre hányattam.~Hol most történetem keservemmel írom,~
 8   2|        voltam.~   Ez hely, hol most élek, egy homályos kripta,~
 9   2|   rebegésem,~Érezzed szíveddel most esedezésem.~Képzelõdéseim
10   2|        bennem édes fájdalmait.~Most tõle elesvén, megyek halálomra,~
11   2|         Francia király volt, s most azért mutatták.~Az asszonyi
12   2| tüzében mindég, s fohászkodik,~Most csendesen örül, majd ismét
13   2|    hevert,~Mellyre a mesterség most házikókat vert.~Világosítva
14   3|         Csak úgy szóllok néked most, mint halandónak;~Megbocsáss,
15   3|       Egyedül létedhez szóllok most versemben,~Ne keressél hibát
16   3|                    Nem irkálok most én külsõ méltósághoz,~De
17   3|     édesdeden érez,~Megnyugodt most egyszer s belölrül nem vérez.~
18   3|       Mit ítél törvénye vajjon most felöllünk!~Hagyjuk el, barátom,
19   4|     volt ellenére,~Mért hányja most testünk ölõ fegyverére?~
20   4|     kit úgy tiszteltek,~Tudom, most jósága ellen cselekesztek.~