Rész

 1   1|                halmaival.~   A tudomány ekként rajzolja világát,~Törvényül
 2   1|            felleget homlokokon tartják:~Ekként habzik elmém Parnasszus
 3   1|        reményemet fogyasztja szívembül.~Ekként festetik itt nyughatatlanságom,~
 4   1|            alkalmatlanság;~Elmém! te is ekként jársz szívem tengerén,~Sok
 5   1|          felfelé párájok,~S a reggellel ekként közlik még homályjok.~A
 6   1|             kincseit, üresen elpusztul:~Ekként gyümölcsivel a nyári mezõség~
 7   1|         danolnak, nincsen nehéz dolgok.~Ekként a mezõség elvesztvén javait,~
 8   1|                ártson harcával ezeknek.~Ekként teszi a tél mindenütt lármáját,~
 9   2|                hegyeket vet háborújába:~Ekként a lélek is habjait emelvén~
10   2|               míg van, meg nem szûnhet.~Ekként rabságokat e nagy természetbe,~
11   2|              kõsziklán dolgaira várhat.~Ekként mindenfelé s minden helyen
12   2|             vonakodtak.~   Herceg Rohán ekként béjut a kastélyba,~Mellynek
13   2|           csendes beszédekbe.~A vacsora ekként eltelik csendesen,~Hol idejét
14   2|                tette ritka kedvességét.~Ekként mulattatta Delfén a szíveket,~
15   2|                    Mikor Bécs Delfénjén ekként mulatozna,~S személyének
16   3| vigasztalásunkra,~Nézzünk mint árnyékra ekként halálunkra.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
17   3|             szívemben.~Halandó sorsomat ekként ha szemlélem,~Benne szabadságom
18   4|              Nagy világod érted széjjel ekként fárad.~Kedvedet keresné
19   4|      fegyvervillogással.~A vérpatakokat ekként árasztotta,~Keresztyénségünket
20   4|             teremtett,~Nagy buzgóságába ekként tévelyedett.~Mindenütt majd