bold = Main text
    Rész                                           grey = Comment text

501   2   |             mit tegyen érzékenységébe.~A muzsikahangnak csendes zengésétül,~
502   2   |          zengésétül,~Kedves lármájiban a szív fenékre ül.~Olimpuson,
503   2   |            világot feldúlna.~Számlálja a régi erõs vitézeket,~Keresi
504   2   |            régi erõs vitézeket,~Keresi a mesélt régi isteneket,~A
505   2   |               a mesélt régi isteneket,~A hajdani idõt járja futásával,~
506   2   |               lankadozásával.~   Mikor a muzsika szívünk így altatta,~
507   2   |               Ekként mulattatta Delfén a szíveket,~Formálván sok
508   2   |             annyi hív szívvel áldozna,~A megszikkadt halál, sárgult
509   2   |               orrán szörnyû útálat ül,~A rettegés mormol üres szemeibül,~
510   2   |                rágja holtak hamvaival.~A játéknézõhely szép térjére
511   2   |          temetõföld porzik bordájiból.~A szûz kiált széjjel; mutatja
512   3   |                                        A BESSENYEI GYÖRGY TÁRSASÁGA
513   3   |                Elragadta bennem örömöm a szívem,~Áldom ez esettel
514   3   |                   B[essenyei] GY[örgy] A B[áró] O[rczy] ÁRNYÉKÁNAK,~
515   3   |             hozzánk barátságod.~Tudod, a titulus egy ollyan külsõ
516   3   |                Jung üldöz,~Tudod, hogy a humor egymástól különböz:~
517   3   |              véled együtt nevethetjük;~A világ magában igen nagy
518   3   |          magában igen nagy valóság,~De a mi életünk hijábanvalóság.~
519   3   |                életünk hijábanvalóság.~A természet szülvén, ránk
520   3   |           lelkünkben egyedül Istenünk.~A levegõég sem szenyved mindég
521   3   |         szenyved mindég szelet,~Nem ád a természet szüntelenül telet.~
522   3   |          játsszunk, mint gyermekek,~De a tréfában is légyünk nagy
523   3   |                             UGYANANNAK~A magánosságtul itt környülvétetve~
524   3   |              barátom, tereád tekintve.~A szív kebelemben édesdeden
525   3   |        felöllünk!~Hagyjuk el, barátom, a mély okoskodást,~Ne tégyünk
526   3   |          hiában ollyan sok hánykódást;~A természet setét mélységét
527   3   |              bölcseit eleget forgatom,~A természet szavát már régen
528   3   |                kedvétül vérezvén,~Mint a filemile, amely örömétül~
529   3   |            itt-ott zöld ágacskákra ül,~A hajnalnak tüzét hasadni
530   3   |               hasadni szemlélvén~Várja a víg napot, mindég énekelvén,~
531   3   |                Mert õ is törvényt vett a hû természettül:~Úgy egy
532   3   |              így e két istenség között~A kies Párnássus hegyéhez
533   3   |      szerelemrül sokat énekelvén,~Mint a filemile, magát erõltetve~
534   3   |               meg, mint vagyok:~Mozgok a világban, nézek és hallgatok.~
535   3   |             ablakra,~Vessétek szemetek a mosolygó napra,~Millyen
536   3   |        indulván földünk fiaival.~Múlik a gyep fagya, gõzölög hidege,~
537   3   |           szaladt széjjel olvadt jege.~A hó alatt lakott föld szürkét
538   3   |               De majd zöldülésre hozza a meleg ég.~Erdeink is széjjel
539   3   |                bújhatnak köztök még el a vadászok.~Fosztott ágaik
540   3   |            látni messze lehet,~Hol még a szarvas vad nagy búvást
541   3   |         csevegni elkezdnek.~Közeledett a nap hozzánk világával,~Elevenít
542   3   |               mindent meleg sugárával.~A fagyos természet feloldja
543   3   |               közt bocsátja válasszát.~A világ, mint ágyban, mozdítja
544   3   |          játszanak körülte,~Tekintetit a víg kedv s öröm megülte.~
545   3   |             kedv s öröm megülte.~Lódul a didergõ hideg földünk színén,~
546   3   |         párájok csipõsök.~Leolvadt már a hó s vastag jég hátokrul,~
547   3   |            nyúzott dögbõrök repdesnek.~A gazdák mindenütt tolvajozzák
548   3   |            utánnok hányják pörölyöket.~A pásztorok rájok széjjel
549   3   |            széjjel kurjágatnak,~Tûnnek a deresek, már nem maradhatnak.~
550   3   |                 Halmok oldalába dûlnek a pásztorok,~Füstölög szájokban
551   3   |           kutyáik körültök hevernek,~S a megszaladt marhák után csak
552   3   |          találhatjuk.~Talpon van szõri a száraz teheneknek,~Ganéjos
553   3   |           teheneknek,~Ganéjos még inok a boglyos ökröknek,~Kik már
554   3   |           túrnak útfeleken,~Nyámmogván a félbe fagyos gyökereken;~
555   3   |             fogok csattogtatván,~Estve a faluba dünnyögve bejönnek,~
556   3   |           rongyokat setétes sutjokbul.~A falu végire öszvecsuportoznak,~
557   3   |               megüstökölnek.~Így küldi a tavasz postáját közinkbe,~
558   3   |              felé,~S építgetem gunyhóm a Helikon mellé.~Hat holnapja
559   3   |             mint öt font homok ment ki a vérembül,~Mely sok verset
560   3   |           magunk.~Jöjjön fel Nagyságod a jövõ farsangba~Ide Bécsbe
561   3   |                jó ennek nagyon törõdni a sorsán.~Hadd menjék, látom,
562   3   |           nyereségét;~Feláldozza magát a fényes árnyéknak;~Üldözõje
563   3   |              mert ezelõtt hittem;~Hogy a nyugodalmat köztük fellelhetem.~
564   3   |         tanácsokat minden nemzetekkel.~A fõ tanácsosok titkos ajakikon,~
565   3   |            székin, perbíróknak botján,~A kiáltva buzgó papoknak palástján~
566   3   |                Keréssük, ha lehet, azt a nyugodalmat,~Mely elfedezhetne
567   3   |           Gyötrelmek közt vigad szívem a veremben,~Fájdalommal öröm
568   3   |        kerülhessem el hányattatásimat?~A történeteknek veszélyes
569   3   |                NEMNEK MUNKÁIRUL~Nézzed a sok embert együtt, hogy
570   3   |             közt miként kevereg.~Egyik a méltóság árnyékába vakult,~
571   3   |                árnyékába vakult,~Másik a bujaság tengereibe fúlt.~
572   3   |            bujaság tengereibe fúlt.~Ez a dicsõséget közöttünk harcolva~
573   3   |             harcolva~Fegyverrel keresi a vérben mászkálva;~Egyik
574   3   |             temetõn leljük halálunkat.~A természet egyként csinálja
575   3   |             ugyan, hanem halált adhat.~A földre borulván retteg egy
576   3   |          színébe;~Gyûlölséget gerjeszt a ruha szívébe;~S így õ osztán
577   3   |                Sok törvényt talált már a nyughatatlanság,~Mellyet
578   3   |  nyughatatlanság,~Mellyet kárhoztathat a józan okosság;~De emberi
579   3   |             akart köztünk lenni,~Másik a világnak törvényt akart
580   3   |             életébe.~Likurgus is régen a halandóságban~Mennyországot
581   3   |             törvénye,~Leverte munkáját a nép szövevénye.~Szélvészeink
582   3   |           elmúlik.~Ne szegezzük magunk a dúló százaknak,~Mellyek
583   3   |         szabnának változásainknak,~Kik a futó idõt kötözni akarják,~
584   3   |                Hagyjuk el, hadd menjen a világ magába,~Melynek változni
585   3   |                                        A KIRÁLYSÁGRUL~Miért cselekedték
586   3   |              azért kértük ki vezérünk.~A természet harcra vitt törvényeivel,~
587   3   |             ment Istent keresni.~Folyt a vér, s mind az ég, mind
588   3   |                vér, s mind az ég, mind a föld hallgatott,~Világunk
589   3   |                 Hijában kiáltott belõl a természet,~Nem volt, ki
590   3   |                ember megveszett.~Egyik a másikát vagyonáért dúlta,~
591   3   |                mégis szüntelen rontott a gonoszság,~S csak némely
592   3   |              ragyog koronája,~Kezdõdik a világ rettentõ csudája.~
593   3   |       magasságban mennydörgést okozott~A búsulás, melynek egy világ
594   3   |            melynek egy világ áldozott.~A felsõség égig ment osztán
595   3   |      nemzetsége, melyet porban talált.~A nép, hogy urával jobban
596   3   |              annak atyja Isten légyen.~A trónus serény volt magát
597   3   |         Olimpustul törvényit kérdezni:~A világ engedett, hogy igazulhasson~
598   3   |            bõvíté ösvényit.~Hagyjuk el a régi szomorú idõket;~Nézzük
599   3   |             egekben,~Oszlopi rejteztek a lármás népekben.~Ha háború
600   3   |             Minden magassság zúg s ing a nagy szelekkel.~A trónuson
601   3   |                s ing a nagy szelekkel.~A trónuson mindég háborús
602   3   |       mennyköve dörög;~Reá sok csatáit a halandók küldik,~Kik õt,
603   3   |             intik.~Hányszor van háború a király ölében,~Mikor mi
604   3   |           nyugoszunk álmunk kebelében.~A magasságokon sok villámlás
605   3   |             csinál.~Így sírás is mossa a trónus oldalát,~Kín, fájdalom,
606   3   |           jobbágyai tettét.~Ne bántsuk a trónust, hadd dörögjön köztünk,~
607   3   |            nyughatik életünk.~Szenyved a király is arany igájával,~
608   3   |            megfárad fényes hatalmával.~A felsõ korona, fájdalmát
609   3   |              Noha minden rejti elõttem a szívét.~Trónusom törvénye
610   3   |             elõlem,~Kegyelmet vihet el a gonosz mellõlem.~Valaki
611   3   |                ád,~Mégsem múlhat tõlem a titkon felkölt vád.~Keserves
612   3   |              mindenhez hozzászúr.~Mint a tolvaj, itt-ott csak titokban
613   3   |                lészen,~Mivel áldozatot a Bálnak nem tészen.~Bomlott
614   3   |             közt egy fõ út?~Cirkalmazd a szókat, fontolj minden dolgot,~
615   3   |             osztán elvégezted,~Bocsásd a világra fontos ítélleted,~
616   3   |          kiszülni gyermekét mindenben?~A természet nagyot, kicsinyt,
617   3   |                Van-é ollyan sunda, kit a természetben~Semmi nem szeretne
618   3   |        csevegéseit;~Hidd el, megigazít a szív érzésedbe,~Hogyha kifuthatott
619   3   |             szívünk, balul okoskodunk.~A zaklató elme oskola porával,~
620   3   |              érez édessen szívével.~Ez a nemes törvény egy író kezében,~
621   3   |            vész célnak lelkében.~Szólj a természethez, jó régulán
622   3   |           TELEKINEK~Ne kínozza Nagysád a magyar nemzetet,~Ne kérjen
623   3   |                lármázzon széjjeljárván a hazában.~Ne hurcolja mindég
624   3   |          dicsér inkább igyekezetemben?~A nagy embereknek ez tulajdonságok,~
625   3   |             fülén marja, s ugy függjön a nyakán.~Hagyjék békét Nagysád
626   3   |         mindenütt lármát tesz,~S végre a bölcsesség benne majd pletyka
627   4   |                                        A TOLERANTIA CÍMÛ ÍRÁSGYÛJTEMÉNY (
628   4   |                                        A MONTEZUMA LELKE AJAKAIRUL~
629   4   |         kegyelme, ha ménköve kisül.~Ti a békességnek istene nevébe~
630   4   |      Ragadoztok, dúltok isteneitekkel.~A fegyveretekke1 térítõ igazság~
631   4   |      fegyveretek.~Halljátok meg itt is a természet jaját,~Kiméljétek
632   4   |                 Kik oktatták volna itt a haladókat.~Tik nem tanítani,
633   4   |          keresné közöttünk minden nép,~A lélek mível így: ez az isteni
634   4   |         kitetszik.~Eztet tiszteli csak a föld kereksége,~Kinek mérhetetlen
635   4   |           tetszésének magyarázója lett~A földön tévelygõ nagy emberi
636   4   |            nagy emberi nemzet.~Istenét a lélek látni jól akarta,~
637   4   |                hány az oltári tüzekre.~A két testvér ezen egymás
638   4   |                Így mondják ezt köztünk a nagy tönénetek,~Beszélhetünk
639   4   |           tönénetek,~Beszélhetünk véle a keresztyéneknek.~Eképpen
640   4   |               keresztyéneknek.~Eképpen a világ vérrel kezdette el~
641   4   |           szenyvedt is magzatjok.~Õket a nagyvilág továbbá követte,~
642   4   |                egeket,~Kimagyarázhatom a végezéseket.~Másik ellent
643   4   |              vádolja.~Ki-ki tüzesedik, a buzgóság hevül,~Fegyver,
644   4   |                mely bizonyít, s vérünk a földön hül.~Pogány, mint
645   4   |            nevéért, ki ellen hibázott.~A francia haza többek közt
646   4   |       ellenkezõ hit indult harcolásra,~A világ hû atyját hívta e
647   4   |       veszélyes éjjel.~Édesanyja elõtt a gyermek vérébe~Általverettetvén,
648   4   |          pihegvén itt-ott fegyverekbe.~A felgyúlt dühösség emészteni
649   4   |         ordítozva, fegyvervillogással.~A vérpatakokat ekként árasztotta,~
650   4   |  Keresztyénségünket ölvén pusztította.~A kisdedek testek kövekhez
651   4   |           lármával,~Szaladás, kergetés a nép halálával~Töltötték
652   4   |           nevébe egyik rész~Öldöklött, a többi ugyanazért elvész.~
653   4   |        fegyvert buzgóság vezette,~Mely a természetet ekkor felejtette.~
654   4   |         fegyverébe.~Nagy károkat tehet a vakult buzgóság,~Hol jó
655   4   |             fel tûzbe mutatta.~Eképpen a világ buzogván, megtévedt,~
656   4   |               nemünket véribe keverte,~A széles világot fegyverével
657   4   |           Istenünk egymástól irtózván.~A testvér testvérjét utálatban
658   4   |      veszélynek kitészi,~Isten nevéért a buzgóság felgyúl,~Mely annak
659   4   |            feldúl.~Homályosult lelkünk a földnek porábul~Nem tudhat
660   4   |          teremtésit prédába feldúljuk.~A természet, melynek józan
661   4   |               alásüllyed lelked,~Befed a természet, s elveszted Istened.~
662   4   |     emberséggel érezz,~Élj jól, s mint a vadak, másokat ne vérezz.~
663   4   |          köztünk, mint pápista.~Látod, a pap nékem megbocsátja bûnöm,~
664   4   |              Buzgóságom osztán csak az a bûtökkel,~Hogy amit rám
665   4   |          paszomántja és szomorú fényû.~A sok aranyozott oltárt látod
666   4   |      aranyozott oltárt látod nálunk,~S a sok égõ gyertyát, mikor
667   4   |               mikor misét hallunk.~Hát a sok gyönyörû hegedõkiátást~
668   4   |              gyönyörû hegedõkiátást~És a szép orgonán kontráló visítást.~
669   4   |                széjjel úgy gõzölög.~Az a sok-sok papok, kik jobbra
670   4   |          Forognak, gyolcs inget vetvén a nyakokba,~Azok a kis kopasz
671   4   |                vetvén a nyakokba,~Azok a kis kopasz szárnyas angyalfejek,~