Rész
1 1| világát,~Hanyatlik egérül, s alá húzza magát.~Aranyos
2 1| magas kárpitjai~Kékülnek s ragyognak nagy boltozatjai.~
3 1| gyermekeit:~Feljõ az hold, s fénylik halavány orcája,~
4 1| fûzött,~Felkölt, repíttetett, s minden dolgot ûzött.~Homályba
5 1| bennem, honnan emelkedett,~S az észnek szelein széjjelereszkedett.~
6 1| a világ emelte trónusát,~S karjaira vette görög Homérusát,~
7 1| nemeket,~Vizsgálják magokat, s nézik az egeket.~Keresik
8 1| természet kezdi hévségét érezni,~S titkos fájdalmába kebelét
9 1| megindul búsult tengerein,~S nedves szekerébe utazik
10 1| származott; de örök valóság~S e terjedt mindenbe legfelsõbb
11 1| Régen az Izráelt köd s tûz oszlopába~Vezette, harcolván
12 1| világunkba nyugodalmat hozni~S az ember javáért önként.
13 1| hogy jól reménylhessünk,~S kínos életünkbe örömöt lelhessünk.~
14 1| bennünket,~Hallgassuk Istenünk, s érezzük szívünket.~ Itt
15 1| éledett.~Alig kelhetett fel, s Mahomet könyvére~Talált,
16 1| annyi törvényt láttam,~S magam is sokakkal egyedül
17 1| ifiú szívem érzékenységeit s ez egész világra széjjel
18 1| józan értelemnek csendes s kies határira vezéreltethetnék.
19 1| Atyaságtoknak magamat ajánlom, s szerencsémnek ismérem azt
20 1| Posonbul kitérünk,~Erdõs hegyek s völgyes mezõk közzé érünk.~
21 1| Ezek közt kedvembül alá s fel utazván,~Egy helyre
22 1| Hol az idõ sokat borong s ritkán derül.~Ezek felett
23 1| barlangjokban,~Zengnek, s az Isten van éneklõ szájokban.~
24 1| Csak néznek, nem szólnak, s titkon gondol lelkek.1~A
25 1| Hánykolódásival kezdetét mutatja,~S a reá tett kezet gyengéül
26 1| versemmel,~Most kezdek gondolni, s tévelygek lelkemmel.~Parnasszusnak
27 1| visszaesem emelkedésembül,~S ez okon gyakorta sóhajtok
28 1| dicséret hogy megszédíthessen,~S büszke képzelõdést elmémbe
29 1| meg,~Felleginken túlhat, s a nap alatt lebeg;~Úgy járnak
30 1| Parnasszusrul.~Nézzük e világot, s írva gondolkozzunk,~Örök
31 1| tanácskozzunk.~Mint tûz villámlások s mord setétséget,~Akként
32 1| tudományokat~Vegyük el, s vizsgáljuk okoskodásokat.~
33 1| tengereink mellett~Felkel s lengedezve jár az habok
34 1| egekbe felkel süvöltéssel,~S úgy száll a völgyre le szép
35 1| melly valóság vagy te,~S hol van egy plántának nevelõ
36 1| atyját,~Vizsgáld természeted, s ne bántsd akaratját.~Gondolkozz
37 1| szüntelen változol.~Örömöm s fájdalmam rabja vagy létedbe,~
38 1| hánykódván, végre tõlem eltûnsz,~S gondolattal éltem vezérelni
39 1| nyájassága,~Hidegszik véribe, s lankad kívánsága.~Csendesedni
40 1| asszonynemet, mit futunk s kedvellünk,~Elõlünk elvetünk,
41 1| formáltad világod?~Hol rejted s mutatod felsõ valóságod?~
42 1| Mint gyertyák meggyúlunk, s akként ellobbanunk.~A világ
43 1| ki mindenütt terjedsz,~S tõlünk személyjedbe mégsem
44 1| ember, hogy megértsen téged?~S egészlen meglássa elterjedett
45 1| téged keres,~Öli egymást, s a föld véritül még véres.~
46 1| Isten! kebeledbe~Rázd meg, s világosítsd az embert öledbe.~
47 1| örökös valóság!~Mutasd, hol s mint vagyon bennünk az igazság.~
48 1| romlással építvén~Valóságot; s nyugtot sohol nem lelhetvén.~
49 1| természeten.~Szüntelen pennával s fegyverrel harcolunk;~De
50 1| Folytassad életed Istened- s lelkedbül.~Ne bámulj e világ
51 1| színét csendesen elméddel,~S tanácskozzál titkon gondoló
52 1| elõkap, mindenre ránevet,~S mulattatja magán a vidámult
53 1| ökrendez,~Reszket, borzadozik s dideregve érez.~ ~
54 1| forog,~Ásítoz, hánykódik s lassan csak úgy morog.~Mint
55 1| gyermek, szemeit dörzsöli,~S orrábul a piszkot vinnyogva
56 1| Mindenhez hozzákap; de álmos, s csak eldül,~Soha nem tudja,
57 1| félrehúzza,~Mindég setétbe ül, s az orrát feldúzza.~ ~
58 1| buzog,~Hévsége szikrázik s szüntelenül mozog.~Ha mást
59 1| égethet, magát széjjelfõzi,~S cserépjével mérges tüzét
60 1| térjen sóvárog,~Sív, rív s az avaron szomorún csavarog.~
61 1| kezdnek,~Hegyeknek tövébe s völgyekbe rejteznek.~Innen
62 1| eresztgetik felfelé párájok,~S a reggellel ekként közlik
63 1| A nyugodt természet kel, s kifújja magát.~Verõdik álmábul;
64 1| újrakezdi dolgát.~Még az erdõk s hegyek homályba nyugodtak,~
65 1| csillagot a tengerbe hajta.~Erdõ s hegytetõket megaranyoz tüze,~
66 1| gallyjaikkal lefelé hajlanak,~S mintha szomjúznának, a vízekbe
67 1| Nyájason zörgenek zöld s fejér levelek,~Melyeken
68 1| Tisza foly csendességével,~S mintha gondolkozna, ollyan
69 1| formálja közepén,~Sok gallyak s levelek ballagnak a színén.~
70 1| részeken erdejek táplálják,~S a világ lármáját csendesen
71 1| ahol életre születtem,~S e nagy természetnek férfi
72 1| szántók fütyörészve járnak,~S iga-marhájokra széjjel kiabálnak.~
73 1| Látszik, hogy futkároz s erdõk hegyin lobog.~Közte
74 1| érzés a szívre rohannak,~S a szaglás ízléssel benne
75 1| a nyári mezõség~Pompáz, s utoljára lesz elpusztult
76 1| világának javát,~Õszül, s halálához készítgeti magát.~
77 1| ugyan még néhol az erdõkrül,~S vidámnak is tetszik a kies
78 1| gyermekeket szül,~Megfárad, s véribe végtére lassan hül.~
79 1| ÕSZ~A természet gyermek, s ifjú volt tavasszal,~Emberkorra
80 1| Hullott hó harmati ragyognak s jegesek.~Zúzmarával húznak
81 1| Süvölt a térségbe tövisen s bokrokon.~ Az egész természet
82 1| Színe az hideggel õszül s ráncosodik.~Csendesek erdeink,
83 1| szárazak, szüntelen csörögnek,~S a bujdosó széllel alá s
84 1| S a bujdosó széllel alá s fel repdesnek.~Hideg õsz
85 1| Javait kiadta; nyugszik már s álmodoz.~Fejér koporsóba
86 1| nagy természetet,~Elmúlik, s utánna húzza a rút telet.~
87 1| borzas nagy szõrével,~Lompos, s messze nyúlik gyapjas üstökével.~
88 1| az északi szelek,~Havas s jeges essõk kavarognak velek.~
89 1| vagyon,~A tél takarítja, s azért lármáz nagyon.~Magas
90 1| homlokokkal~Fénylenek a napra, s ordas kõszálakkal,~Völgyekre
91 1| úgy tetszenek,~Mintha égbe s földbe a téltül szöknének.~
92 1| zúzzával világunk behúzza,~S az éhséggel hullott barmot
93 1| ablakainkrul nézzük egeinket,~S házi játékokkal tartjuk
94 2| lelkemnek titkába rejtezem,~S rabságát, hatalmát tõle
95 2| határit, hogy hol végezõdnek,~S homályos térjeken melly
96 2| hozza fel égõ sugárival,~S hol homályosodik nagy éjtszakáival.~
97 2| törvénye, melly róla hallatik;~S mire szülte köztünk nemes
98 2| embernek mutassuk~Hibájit; s miképpen cselekeszik, lássuk.~
99 2| ember e világ térjére~Kiáll, s gondolkodik lelke erejére.~
100 2| hatalomrul ítél, melly teremtet,~S a terjedt mindennek örök
101 2| barátságba örömömet érzem,~S tovább, ki engedte e jót?
102 2| örökös ereje,~Tökélletes, s minden teremtésnek feje.~
103 2| hihess egy nagy igazságot,~S ismérni tanulhasd a hatalmasságot.~
104 2| Istenünk mindent megnézhetett,~S azért isméretre nem is ítélhetett.~
105 2| jutalmat~Hoz, midõn tartatik, s úgy formál hatalmat.~A mi
106 2| ítélhet,~Hogy mi lehet jó s rossz: hol sokképpen vélhet.~
107 2| szél?~Micsoda? hol mozog, s millyen dolgokkal él?~Hogy
108 2| fáradt szívnek dobogását,~S belõle kihajtott vérinek
109 2| páránkkal az éltetõ lélek?~S miként mesterkedik bennem,
110 2| velem jobban maradhasson,~S titkos útjaiba el ne változhasson?~
111 2| voltunk törvényivel magát,~S neveti egy orvos kínos okosságát.~
112 2| egymásba tévedtek,~Öröm s fájdalomba egy törvénnyé
113 2| halmait lekapja magába,~S ismét új hegyeket vet háborújába:~
114 2| húzza fel hirtelen fejébe!~S fejébül eressze hirtelen
115 2| képzelõdéseit~Igazgasd, ha alszol, s elmélkedéseit~Függeszd fel
116 2| megrettenünk, vérünk nagyon indul,~S mint a bujaságba, tüzével
117 2| nem eredt igája.~Leülök s azt mondom: akarom, hogy
118 2| természet rabságába esett,~S mind ember, mind lélek,
119 2| A vérünkbe elébb rabok s szolgák leszünk.~Hogyha
120 2| gyakorta magunkba.~Leülök s akarok nagyon gondolkozni,~
121 2| akarattal így erõltethetjük,~S parancsolatunkat iránta
122 2| hordozni nem lehet,~Hidegség s hévségre õ egybe nem mehet.~
123 2| szüntelen folyni kell,~S úgy gondolat repdes mindég
124 2| múlatja dolgát,~Az Isten s Természet tettek rá csak
125 2| érzést kéntelen formálnak,~S mesterségeikkel így embert
126 2| tett.~ A lélek, Isten s természet igazságán kívül~
127 2| utánna, verd le az egekbül!~S adj néki új törvényt halandó
128 2| millyen törvénybûl ítélhetsz?~S lélek ellen fegyvert millyen
129 2| hogy lelkünk vesztettük?~S örök Istenünkhöz útunk tévesztettük?~
130 2| keresztyénségünk miként gondolkozik,~S az Úrnak micsoda módokon
131 2| szégyenülj meg alacsonyságodba!~S ne rugdosd a szelet rút
132 2| leljünk okost életünkbe,~S hogy legyünk szabadok gondoló
133 2| gondoló lelkünkbe?~Menjünk s mutassuk meg, hogy az igazságba~
134 2| örök Istenség, mint napfény s természet,~Minden teremtésre
135 2| igazgathatja?~Minden szabadon néz s erejébül lehel,~Egy itt
136 2| közöltetett velem,~Mint veled; s erõtlen mit tehetsz ellenem?~
137 2| méltóságárul szólok a léleknek,~S azért határt szabok a teremtetésnek,~
138 2| napnak világát láthatja,~S erejével testét maga hordozhatja,~
139 2| várhat.~Ekként mindenfelé s minden helyen mehet,~De
140 2| Igazságot kíván gondolkozásába,~S úgy szab törvényeket okoskodásába.~ ~
141 2| szenyvedésed tudva van elõttem,~S ugyanazért érted nyughatatlan
142 2| cselekednéd.~Sijess hozzám, s öntsd ki ölembe szívedet,~
143 2| ez helyet,~Mellyek állva s dûlve lakják a fövenyet.~
144 2| magamba,~Gondolkozom, sírok, s írok fájdalmamba.~Kínomat
145 2| leírva vádolom.~Ha meghalok, s nállam szerencsésebb ember~
146 2| tõled haraggal kijöttem,~S elbúsulásomba a tengerhez
147 2| mellyek feneken hallgattak,~S a köves homokba mélyen kapaszkodtak,~
148 2| rángatással,~Elhagyják vackokat, s jönnek csikorgással.~Kövecses
149 2| játszik szeleivel,~Feszül, s gyakran pattog húzós kötelivel.~
150 2| hull.~Atyám, szerelmesem s olly sok társaságom~Elhagytam...
151 2| hozzánk, Atyám, írásodat,~S fél halálra veri vele magzatodat.~
152 2| feketedik,~Emeli halmait, s mindég nevekedik.~Készül
153 2| karjaimmal egy deszkára kaptam,~S veszedelmem között ez helyre
154 2| Atyám! hogy láthatlak?~S az halandók között még feltalálhatlak?~
155 2| kezdetét, magát sem ismérte,~S halálát mint ifjú idején
156 2| amennyi lehetett,~Élt, s magátul mégis semmit nem
157 2| sóhajtások~Szüntelen rettegnek, s mindég magánosok,~Itt fetrengek,
158 2| habjait távozván, hasítják,~S csendes rév partinkat mint
159 2| elfogják nyelveken szavokat,~S csendes sohajtásnak eresztik
160 2| bujdosásaidba~Széjjelverettettél s nyugszol hamvaidba.~Elüldözte
161 2| vesztettem,~Szerelmem millyen hív s kínos tárgyra tettem!~
162 2| taszítsam el árnyékod lelkemtül,~S miként szaggassam ki szerelmem
163 2| keserves igámat.~Maradj, Rézus, s éljél örömmel, ha lehet,~
164 2| eldûlt kõsziklákhoz kapdos,~S e kemény testekhez búsulással
165 2| széjjel itt nyugosznak,~S örökös álmokban szüntelen
166 2| tárgyomat.~Búvik a nap, s hozza a világ örömét,~Mellyel
167 2| Mivé lett örömöd, édes s keserves szív!~Mennyire
168 2| szemlélhetek,~Mindenem fáj, s reményt tovább nem lelhetek.~
169 2| gondolatimmal lábaidhoz hullok.~Édes s keserves tárgy, öleld rebegésem,~
170 2| személyért magunkat veszteni?~S okoskodásunkat útján téveszteni?~
171 2| mi itt halálomra vetett,~S annyi édességbül kínos méreggé
172 2| Megtagadjalak-é, Ediza, hogy gyötresz,~S ifiú életem reményén elvesztesz.~
173 2| Szerelmem parancsol, s enged gyengeségem,~Írok,
174 2| törvénye,~Mindennek általa fogy s éled reménye.~Hijába rugdosok
175 2| megyek halálomra,~Éljen õ s ne jusson keserves kínomra.~ ~
176 2| fogja ESZTERHÁZI HERCEGEN s verseimen ítéletét tenni,
177 2| ítéletét tenni, kinek szolgája s igaz hazafia maradok~BESSENYEI
178 2| követ Bécsbe érkezik,~ s Bécsbõl Eszterházára magát
179 2| MIKLÓS karjaira szalad:~S hogy kedvét tölthesse, Eszterházán
180 2| gyermekét,~Elfogadja õtet; s hogy keresse kedvét,~Rohán
181 2| Eszterházi szavát,~Felkél, s kis útjának elkészíti magát.~
182 2| legelõ barmok bõgni kezdtek,~S csendes tanyájokhoz lassanként
183 2| várnak vitézi serege~Kiáll, s csattog rendbe õrizõ fegyvere.~
184 2| testektõl ezek iszonyodtak,~S nagy emberségekkel lassan
185 2| játszották,~Francia király volt, s most azért mutatták.~Az
186 2| asszonyi nembõl Diána serege~S Vénusnak ragadó aranyos
187 2| ablakokon,~Mosolyodás játszott s szép ajakakon.~A világosság
188 2| eltelvén, az éjfél kiáltoz,~S némelly bágyadt testbe bészökvén,
189 2| mélységét~Megjárván érkezik, s hozza fényességét.~Kék egét
190 2| béhúzza szõkés sugarával,~S úgy érkezik osztán piros
191 2| Eszterháza, kacag örömével,~S új mulatságot kezd nyájas
192 2| eltelnek.~Zúdul a hang hamar, s lármáját indítja;~De magát
193 2| fûzne a szív érzésébõl,~S repülni akarna az ember
194 2| Vergõdik tüzében mindég, s fohászkodik,~Most csendesen
195 2| játékpiacon,~Ki-ki gondolkodik, s sohajt magánoson.~Ezt végighallgatván,
196 2| végighallgatván, egybe felzúdulnak,~S nyájasabb dolgokra széjjel
197 2| többi vidulást.~Vacsorálnak s osztán a kertbe kimennek,~
198 2| kijõ,~Mondják nótájikat, s buja mellyek felnõ.~Az égõ
199 2| Érzésében a szív bágyad s szunnyadozik.~E kis Vénusoknak
200 2| elvégzik kötelességeket,~S Vénushoz felviszik asszonyi
201 2| nézõseregek ekkor megmozdulnak,~S a játékpiacon táncolni indulnak.~
202 2| között, kik magok rejtették,~S isméretes képek álorcákba
203 2| sereg a várnak megindul,~S szorgalmatossággal minden
204 2| asztalt leltek.~Leültek, s gyomrokat örömmel töltötték,~
205 2| eljött, hol csendesen ettek,~S tûzi mesterségre csakhamar
206 2| kezdõdtek a nóták zengeni,~S hangjokkal az erdõk és egek
207 2| vacsora ideje érkezett,~S a sok énekesné új nótákat
208 2| a tragédiába,~Melly édes s keserves lehetett magába.~
209 2| lehettek számokban,~Ettek s fél juhokat hordoztak szájokban.~
210 2| sok ideig nézte,~De álorc s bálját végre újrakezdte.~
211 2| felugrásában lövetik keresztül,~S a fáknak tövére zuhanással
212 2| hallatik,~Mellyel a szív felkel s szárnyon ragadtatik.~Ennek
213 2| tóhoz mennek,~Hol récét s ludakat ezerekként lelnek.~
214 2| keveredett,~Hova sok lúd s réce halva telepedett.~
215 2| volt, vacsorához ültek,~S osztán komédiát gyermekekkel
216 2| lett végre a többekkel,~S elmúlt minden vígság a leírt
217 2| sebes szárnyaira,~Tûnik, s fest pennája a szép papirosra;~
218 2| táncosné volt, kinek tánca s teste járása a természet
219 2| megcáfolni láttatott: szépsége s kellemetes enyelgése mindent
220 2| hirtelen forróbetegséget kap, s ifiúságának legnyájasabb
221 2| egyszer kebelébe hevült,~S csudájára Bécsnek, egy kedves
222 2| felkél Delféni nevével,~S reátekint Bécsre rendes
223 2| játéknézõhely vagyonaiból élt,~S hogy valaki gyõzze mesterségét,
224 2| Nóver elõhozza~Bécsnek; s Delfént kezén titkon meghordozza.~
225 2| Delfén lankadva hágását,~S mosolyodva teszi elsõ mozdulását.~
226 2| gyermek, enyelegni indul,~S aranypillangója róla lábához
227 2| róla lábához hull.~Elõre s hátra is formálja szökését:~
228 2| szerelmébe füvet, fát kérdezne,~S futosván, az égnek, földnek
229 2| magát, néha frissen szökvén,~S bágyadásai közt ismét csendesedvén.~
230 2| gondolkodások érte megtévednek,~S isteni képére szüntelen
231 2| vitézség ragadja érzését,~Harc s mulatság teszi édes tévedését:~
232 2| verése nem tudja, mit tegyen,~S Elizeumába végre hová legyen.~
233 2| muzsika szívünk így altatta,~S édcs fájdalmi közt csendesen
234 2| Delfénjén ekként mulatozna,~S személyének annyi hív szívvel
235 2| csontjaival,~Felkél temetõjén, s jõ csúf bordájival,~Kiszaggatott
236 2| Bécsnek karjaiból,~Viszi s temetõföld porzik bordájiból.~
237 2| halál; sírjába bédugja,~S nékiülvén, testét fogaival
238 2| még, ki testét ismérte,~S életében tõle nyájasságát
239 3| Te is lettél, fetrengsz s elmúlsz társaiddal,~Csak
240 3| nyelvünket országunk fijai,~S légyenek nemzetek érdemes
241 3| szóllasz, hagyd el méltóságod,~S mutasd Minervában hozzánk
242 3| mind egyenlõk vagyunk,~S csak emberi érdem köztünk
243 3| világot ismérni tanultad,~S örök Istenedet eléggé csudáltad.~ ~
244 3| Igen nemesen írsz, ez igaz, s megvallom,~Az ég és föld
245 3| Mely sok bajjal szárad s örömmel elhízott.~E kis
246 3| vigyük mi is életünket,~Mély s csekély dolgokkal tápláljuk
247 3| Megnyugodt most egyszer s belölrül nem vérez.~Nézek,
248 3| Szívét mellé vévén, tûnik s mindent feldúl.~Méltóságot
249 3| természeti kíván, mindent ölel,~S nem csatázik soha az örökös
250 3| ország,~Természetben lakik, s megyéje egy világ~Egészen,
251 3| feloldja bölcsõjit,~Új élet s mozgásra hozván csemetéjit.~
252 3| körülte,~Tekintetit a víg kedv s öröm megülte.~Lódul a didergõ
253 3| színén,~Szegletekben lappang, s fut völgyek mélységén.~Fijai
254 3| térdeiket jegen csattogtatják,~S fogokat szájokban öszvekocogtatják.~
255 3| szürkések, avarral szõrösök,~S hová még fújhatnak, párájok
256 3| csipõsök.~Leolvadt már a hó s vastag jég hátokrul,~Csak
257 3| kutyáik körültök hevernek,~S a megszaladt marhák után
258 3| beléjek botlanak~Gyakorta, s kutyáik reájok támadnak,~
259 3| Birkóznak magok közt, alá s fel szökdösnek,~Kit vezérnek
260 3| Közelítgetek már egészségem felé,~S építgetem gunyhóm a Helikon
261 3| már, hogy csak heverészek,~S testem csatái közt szüntelen
262 3| nyavalygunk,~Mindent magyarázunk s nem ismérjük magunk.~Jöjjön
263 3| ketten majd Sámpániábul,~S megégetünk vele sokat gondainkbul.~
264 3| embertársainkat,~Értsünk egyet vélek s múlassuk magunkat.~Elfáradt
265 3| Nagysád, Ninusig menjünk fel,~S tartsunk tanácsokat minden
266 3| vagyok? mi vagyok? merrül s mibül jöttem?~Hol voltam?
267 3| mibül jöttem?~Hol voltam? s hogy esett; hogy világra
268 3| gondolkodom, küszködöm, fáradok~S élek, melynek útján szüntelenül
269 3| emésztem,~Élni törekedem, s életemet vesztem.~Gyötrelmek
270 3| kell érezni változásaimat?~S hogy kerülhessem el hányattatásimat?~
271 3| reméllek,~Járok, ülök, mozgok, s nem tudom, hogy élek.~Testemben
272 3| szüntelen hánykódva~Nyögök s majd nevetek, élvén sohajtozva.~
273 3| Érzékenységimnek rabságában vagyok,~S mindenkor ezeknek kezek
274 3| lész, látom e világban,~S elmúlok magam is, jól érzem,
275 3| mind szenyvedés, árnyék s mulandóság.~ ~
276 3| embert együtt, hogy ögyeleg~S élete, halála közt miként
277 3| amaz nevet, részeg örömében~S noha halál fija, vigad életében.~
278 3| egy királytul,~Mert élet s halál jön ennek hatalmátul.~
279 3| gerjeszt a ruha szívébe;~S így õ osztán annak ellenségévé
280 3| emberi nem magában hasonlik~S szûtt-font csudái közt harcolván
281 3| felhág Róma királyi székébe,~S mégis mint rab, úgy vész
282 3| futó idõt kötözni akarják,~S hogy nem áll szavoknak,
283 3| belénk nyomta hatalmával,~S tovább értünk nem száll
284 3| Istent keresni.~Folyt a vér, s mind az ég, mind a föld
285 3| mint ma, hogy õ helyesen él~S cselekedetiben hatalomtul
286 3| szüntelen rontott a gonoszság,~S csak némely lelkekben volt
287 3| engedett, hogy igazulhasson~S részekre szakadván, inkább
288 3| hatalmával, hogy uralkodhatik,~S mint mi, sok törvénytül,
289 3| egy ember, ha körülvétetik~S égtül, földtül önnön lelkében
290 3| nélkül?~Ha tanácsot nem vész s nem tész semmit, csak ül;~
291 3| fel,~Minden magassság zúg s ing a nagy szelekkel.~A
292 3| járkál,~Felhõ szakadoz rá, s rajta árkot csinál.~Így
293 3| király is arany igájával,~S gyakorta megfárad fényes
294 3| törvénye erõmet láncolta,~S engedelmességem sokszor
295 3| itt-ott csak titokban szökdös,~S ha dicsõséget lát, arra
296 3| Felkél, mint megveszett, s amit lél, mindent dúl.~Az
297 3| munkájában,~Öröködött átok s ostobaság lészen,~Mivel
298 3| igazságod?~Hol emelkedel fel? s hol alacsonyságod?~Amit
299 3| hogy már megvilágosodtunk,~S nem látunk sok dolgot, melyben
300 3| tetszik, ott világosságot;~S mikor kínos munkád osztán
301 3| erejét mutassa munkában,~S ne lármázzon széjjeljárván
302 3| mért öl kis becsületemben,~S mért nem dicsér inkább igyekezetemben?~
303 3| erõs, nagy állat magában,~S mégis ha egy egér felszalad
304 3| után,~Hogy azt fülén marja, s ugy függjön a nyakán.~Hagyjék
305 3| mindenütt lármát tesz,~S végre a bölcsesség benne
306 3| csendes dolgaiban~Hallgat, s nem dicsekszik mindég szavaiban.~
307 3| tudományának.~Nem csacsog alá s fel, de hallgat, dolgozik~
308 3| fel, de hallgat, dolgozik~S nemzete javain híven fáradozik.~
309 3| Rágalmazásival eleget csavarog,~S akiket dicsérni hall, azokra
310 3| dicsekedjünk,~Hanem mértékletes s hív férjfiak legyünk.~Szeresse
311 3| Nagysád is felebarátjait,~S utálja meg maga hivalkodásait.~
312 4| kegyelmét~Elfelejtettétek, s csak égõ ménkövét~Hoztátok
313 4| parancsolta,~Nem isten, s hitetek bizonnyal megcsalta.~ ~
314 4| végezéseket.~Másik ellent szökik, s eztet hazudtolja,~Áldozattételét
315 4| Fegyver, mely bizonyít, s vérünk a földön hül.~Pogány,
316 4| nyögést, fuldokló kiáltást~Ide s tova futva hallott ki-ki
317 4| spanyol tûzzel Amerikát dúlta,~S az irgalmas Istent fel tûzbe
318 4| ember, ki csak okoskodol,~S gondolataidba szüntelen
319 4| az elme megtévelyedhetik,~S okoskodásoddal elhitettethetik.~
320 4| lelked,~Befed a természet, s elveszted Istened.~Mély
321 4| emberséggel érezz,~Élj jól, s mint a vadak, másokat ne
322 4| nékem megbocsátja bûnöm,~S akarmit vétkezem, mindjárt
323 4| aranyozott oltárt látod nálunk,~S a sok égõ gyertyát, mikor
|