Rész

 1   1|         napnak bujdosó fényjeit.~Én is a természet karjaira
 2   1|       változtatja. Mária völgyét én is meglátván, róla másképpen,
 3   1|          mindenkor egyenes úton? Én is a tudományoknak karjain
 4   1|      buzgó szívekre.~Megjelenvén én is itt egy barátommal,~Mit
 5   1|     kezet gyengéül rúghatja:~Úgy én a tudomány karjaira esvén,~
 6   1|  szeretvén, éltek védelmezte.~De én mit reményljek ifiúságommal?~
 7   1|     vizsgáljuk okoskodásokat.~De én ezt magamtul másnak tanácsolom,~
 8   2|   veszedelmes létem.~Tudom, hogy én vagyok oka futásodnak,~Koporsója
 9   3|                 Nem irkálok most én külsõ méltósághoz,~De csak
10   3|       nyomoréknak.~Bolond voltam én is, mert ezelõtt hittem;~
11   3|   hazában.~Ne hurcolja mindég az én kicsinységem,~Ne irigyelje
12   3| esztelenséget;~Isten kegyelmébül én is ember lettem,~Ki Nagysádtul
13   3|           Ahol Nagysád ugat, ott én is bõghetek;~Ha Nagysád
14   3|  bõghetek;~Ha Nagysád szelendek, én bika lehetek;~Különben szelendek
15   3|      tízszer több Nagysád, amint én lehettem,~Csináljon tízszer
16   4|      sokként magyarázván.~Egyik: én értem csak, ugy mond, az