bold = Main text
Rész grey = Comment text
1 1 | árnyékkal térségeinkre dül,~Az égnek hívesült magas kárpitjai~
2 1 | fáradt gyermekeit:~Feljõ az hold, s fénylik halavány
3 1 | bennem, honnan emelkedett,~S az észnek szelein széjjelereszkedett.~
4 1 | fel a földnek sárjábul.~Az emberi lelkek tekintik nemeket,~
5 1 | Vizsgálják magokat, s nézik az egeket.~Keresik Istenek
6 1 | világát,~Törvényül adván ki az embernek magát.~Mindent
7 1 | Mérget, veszedelmet teszen az életbe,~Minerva egyedül
8 1 | boldogságra formálván kegyelmét.~Az ég és föld között békességet
9 1 | mozgása rendes.~Így kezdte az ember isteni seregét~Formálni,
10 1 | Isteni tanácsot csinált az egeken,~Ahonnan lecsapván,
11 1 | legfelsõbb méltóság.~ Régen az Izráelt köd s tûz oszlopába~
12 1 | dicsõült Atyjának áldozott.~Az egész világot megvette magának,~
13 1 | világunkba nyugodalmat hozni~S az ember javáért önként. fáradozni.~
14 1 | Egy teremt, más megvált, az harmadik szentel,~E nagy
15 1 | halandóság,~Elfogja szemeket itt az homályosság.~Hit kell e
16 1 | érezzük szívünket.~ Itt az elmélkedés bennem elsüllyedett,~
17 1 | és csalárd próféta,~Hogy az ég titkába belátott, azt
18 1 | indíthat majd hazug nyelvével.~Az örök rend ellen csudákat
19 1 | havának 12dik napján~Minek van az elme egyébért, hanem hogy
20 1 | léleknek, mely gyönyörûségét az elõtte elterjedett világnak
21 1 | kellemetességekkel nem rajzolhatta. Az ifiúság véghetetlenül érez;
22 1 | végezések, hogy igyekezetemtül az öregbedett mértékletes és
23 1 | szerencsémnek ismérem azt az igaz tiszteletet, mellyel
24 1 | lehetett süllyedni.~Hogy az ereszkedõ tetejére értem,~
25 1 | bércecskék kerítették körül,~Hol az idõ sokat borong s ritkán
26 1 | fellegek utaznak,~Mellyek az erdõkre csendesen havaznak.~
27 1 | patak omlik le zuhogva.~Az hegyek tetején elterjedt
28 1 | barlangjokban,~Zengnek, s az Isten van éneklõ szájokban.~
29 1 | hever nálok.~Ezek laknak az írt mély völgynek öblibe,~
30 1 | kell neki kérdezni.~Szomorú az elme képzelõdésével,~Elváltozik
31 1 | Elváltozik a vér sebes érzésével.~Az örök valóság forgott itt
32 1 | gondoltatnék. Melyre nézve, csak az arra ismét küldött verseimbül
33 1 | tiszteletet.~Kárt teszel az ollyan erõs nagy lelkeknek,~
34 1 | Mint egy sólyom, melly az eget süvöltéssel~Hasítván,
35 1 | Akiket közelrül szemlélnek az egek.~Alattok Parnasszus
36 1(1)| Itt az egzerciciumok magyaráztatik.~
37 1 | AZ ELMÉRÜL~Mint egy kis szél,
38 1 | Felkel s lengedezve jár az habok felett,~A kõsziklán
39 1 | kõszálaknak hegyén,~Innen az egekbe felkel süvöltéssel,~
40 1 | csekélységeddel.~Mondd meg, micsoda az, honnan e nagy világ~Kijött,
41 1 | természetet,~Magyarázza NEFTON az örök nagy rendet.~Mi módon
42 1 | Csak ne háborodj meg soha az Istennel.~Ne vádoljad eztet
43 1 | tart nagy Istenségével.~Ez az erõ, nékünk úgy tetszik,
44 1 | vezéreld életed,~Elrendeli az ÚR holtom után léted.~
45 1 | Csak változik, de megmarad az Istenbe.~ ~
46 1 | AZ IFJÚSÁGNAK PANASZA~Tüzes
47 1 | sok nyájasságáért.~Mint az asszonynemet, mit futunk
48 1 | mutatod felsõ valóságod?~Ez az örök erõ magába mozdulván,~
49 1 | nagy természetet,~Mellynek az õ lelke szabhatott csak
50 1 | Mózes, te jártál volt régen az Istennel,~Mért nem ismérkedtél
51 1 | Kálvinus mi okbul támadott?~Mi az, amitül õ törvényeket adott?~
52 1 | adott?~Hol vagynak azok az híres pogány bölcsek,~Kik
53 1 | tartattak majd mint félistenek?~Az Istent nem tudták, hogy
54 1 | mint õ, csak úgy hinne.~Az örök valóság ismérteti magát,~
55 1 | Rázd meg, s világosítsd az embert öledbe.~Egyeztesd
56 1 | mennydörgõ egedbül.~Mutasd az embernek, hogy benne lakozol,~
57 1 | hol s mint vagyon bennünk az igazság.~Ne engedd; hogy
58 1 | isméreted belénk helyheztetted,~Az igaz vallással tartson abban
59 1 | vonítja széjjel ajakait.~Az egészség látszik vidám személyjébül,~
60 1 | Ez egy boglyás paraszt, az homloka ráncos,~Keresztül
61 1 | félrehúzza,~Mindég setétbe ül, s az orrát feldúzza.~ ~
62 1 | térjen sóvárog,~Sív, rív s az avaron szomorún csavarog.~
63 1 | éltemben jártam sok ezerszer.~Az ég boltozatját kék szín
64 1 | sugárával.~Mosolyodni kezd az hajnal világunkra,~Világosságot
65 1 | nyújt zsibbasztó álmunkra.~Az éjjeli ködök gõzölögni kezdnek,~
66 1 | álmábul; újrakezdi dolgát.~Még az erdõk s hegyek homályba
67 1 | várván csak hallgattak.~Az álmos természet végtére
68 1 | megaranyoz tüze,~Ragyog játékára az harmatnak vize.~Lesüllyedt
69 1 | harmatnak vize.~Lesüllyedt az éjjel már ólombotjával,~
70 1 | elkezdõdik renden:~ Zendülnek az erdõk sokféle hangokkal,~
71 1 | hangzik a kürt messze,~Bõgnek az élõ fák, faldos ott a fejsze.~
72 1 | fák, faldos ott a fejsze.~Az halász hajója harsog a vizeken,~
73 1 | hordoztak a szelek.~Illyen az hely, ahol életre születtem,~
74 1 | AZ ESZTENDÕNEK NÉGY RÉSZEIRÜL~
75 1 | Híves patakokat ereszt az hegyekrül,~Örömöt, mosolygást
76 1 | iga-marhájokra széjjel kiabálnak.~ Az erdõk zengenek víg madaraikkal,~
77 1 | madárkák csevegve ferednek.~Az hevült levegõég szüntelen
78 1 | velek.~Mindenütt élesztik az újult világot.~Hívessé tesznek
79 1 | sok pázsitos árnyékot.~ Az állatok széjjel fajzani
80 1 | színébe.~Dologra kiáltja az emberi nemet,~Mellynek gyümölcsével
81 1 | adnak.~Gyújtogatnak széjjel az henye pásztorok,~Pipáznak,
82 1 | Zöldellik ugyan még néhol az erdõkrül,~S vidámnak is
83 1 | ha kigyümölcsözte,~Idejét az õsznek általeresztette.~
84 1 | Szomorodik minden, ritkulnak az egek,~Hullott hó harmati
85 1 | térségbe tövisen s bokrokon.~ Az egész természet meghalaványodik,~
86 1 | természet meghalaványodik,~Színe az hideggel õszül s ráncosodik.~
87 1 | Fejér fellegekkel borongnak az havak.~Minden terméseket
88 1 | készít néki halálára.~Így az õsz, õszítvén e nagy természetet,~
89 1 | Jegesedik minden; sikoltnak az erdõk.~Fúvások hányatnak
90 1 | térségen.~Mindenütt nyargalnak az északi szelek,~Havas s jeges
91 1 | földünk nagy térjének,~Hol az erdõk barna színekkel hevernek.~
92 1 | zúzzával világunk behúzza,~S az éhséggel hullott barmot
93 2 | AZ EMBERNEK PRÓBÁJA (1772) ~
94 2 | törvényét,~Mellyel bujdoshatja az egeknek fényét.~Napját mint
95 2 | hamis törvényeket,~Verjük le az apró bálvány isteneket.2~
96 2 | apró bálvány isteneket.2~Az eltévelyedett embernek mutassuk~
97 2 | bizonyságát,~Ki látja meg az Úr örök igazságát?~A hív
98 2 | csillag ragyog kék színén az égnek,~Tele van kincsekkel
99 2 | van,~Nem tehetünk törvényt az Úr hatalmában.~De erõs Istenünk
100 2 | isméretre nem is ítélhetett.~Az õ ítélete büntetést, jutalmat~
101 2 | folyását:~Hogy futkos páránkkal az éltetõ lélek?~S miként mesterkedik
102 2 | változhasson?~Hagyjuk el az okost, keresse kenyerét:~
103 2 | gondolatnál egyebet nem lelünk,~Az érzékenységek szívbül futnak
104 2 | gondolatot újonnan nevelek.~Mint az Óceánus habjait indítván~
105 2 | másik nem múlatja dolgát,~Az Isten s Természet tettek
106 2 | nem tagadhatják, járván az életbe,~Hol az örök rendnek
107 2 | tagadhatják, járván az életbe,~Hol az örök rendnek e világ rabja
108 2 | Eredj! menj utánna, verd le az egekbül!~S adj néki új törvényt
109 2 | gondolkozni?~Ki tud õhelyette az Úrnak áldozni?~Hogy legyen
110 2 | Pogányok cselekeszik, hogy az emberek lelkein~ erõszakoskodjanak~
111 2 | Teveled tart-é csak tanácsot az Isten?~Adott-é hatalmat
112 2 | keresztyénségünk miként gondolkozik,~S az Úrnak micsoda módokon áldozik.~
113 2 | Menjünk s mutassuk meg, hogy az igazságba~Szabad akarat
114 2 | igazságba~Szabad akarat lett az emberi ágba.~Az örök Istenség,
115 2 | akarat lett az emberi ágba.~Az örök Istenség, mint napfény
116 2 | erejébül lehel,~Egy itt az isteni jóság mindenekkel.~
117 2 | Parancsoljon a te véred tenyészése~Az enyimnek, hogy ne lehessen
118 2 | nem lehet rabsága.~Nevetem az egész világ ítéletét;~Ismérem
119 2 | Ki hozza így alá közülünk az eget?~Mocsokkal illetném
120 2 | lelkemet.~Csak aki teremtett, az ollyan méltóság,~Kibõl megítélhet
121 2 | ítélje dolgomat.~ Mivel az Isten magát mindenütt kinyilatkoztatta,~
122 2 | mindketten?~Kicsoda ítélhet itt az ember-tetten?~Így a lélek
123 2 | másba keresi kegyelmét.~Az Istenhez mindég természetbül
124 2 | mindenkor ismértem,~Érted az egeket titkon mennyit kértem!~
125 2 | mellyek felett borongnak az egek.~Sovány szél sikoltoz
126 2 | Sovány szél sikoltoz széjjel az homokon,~Búson zúdul itt-ott
127 2 | egy ollyan Atyátul,~Aki az örömöt megtiltja fijátul.~
128 2 | szerelmemnek tárgyát elvesztettem.~Az helyet, hol lettem, látni
129 2 | éreztem, amennyit lehetett,~Az okosság rajtam már nem segíthetett.~
130 2 | országoknak fordítja edényét,~Kéri az egektül biztató reményét.~
131 2 | tengerbül,~Érkezéseikre az edény megrendül.~Ekkor kötelet
132 2 | gyermekedet.~ Hozzánk jut az hajó, kiált, levelet nyújt~
133 2 | várja ellenségét,~Szüli az utasnak keserves ínségét.~
134 2 | belé néha mennydörgéssel.~Az ég és tenger költ ellenünk
135 2 | felettünk csattognak.~Ordít az árbocfa, irtóztat szavával,~
136 2 | Késõ volt már visszamennem az helyekre,~Honnan elindultam
137 2 | Atyám! hogy láthatlak?~S az halandók között még feltalálhatlak?~
138 2 | veszedelmembül hazavezéreljen.~Az halálra kell itt elszánni
139 2 | magánosságot,~Nézze hamvam felett az halandóságot:~ „Itt múlt
140 2 | nem tehetsz szívemmel.~ Az oltár szentsége elõtt itt
141 2 | borítják:~Mellyek kezeiket az egekre nyújtják.~Nem érzik
142 2 | Veletek mennyire vesznek az emberek!~Így szóllok magamba,
143 2 | tévelyeg, tagjaim lankadnak,~Az érzékenységek bennem megzsibbadnak.~
144 2 | Elragadod tõlem áhítatosságom.~Az oltár elibe csúszok térdepelve,~
145 2 | Buzgó gondolkodás fellegzik az észen.~ Egy halavány lámpás
146 2 | homályos kripta,~Melly magát az élõk közzül kitiltotta.~
147 2 | Közelrül tekintget reám az Istenség.~Bûnösnek mondatom,
148 2 | gondolkozom,~Mert már életemet az égnek áldozom.~De hogy taszítsam
149 2 | ki szerelmem szívembül.~Az egektül is elfoglalod életem,~
150 2 | szív!~Mennyire nem szenyved az, aki hozzád hív!~Rettegsz
151 2 | törvényidet.~Mit nem követhetsz el az ifiúságnál!~Melly veszélyesb
152 2 | egy érzékeny szívrül,~Mi az benned, mi itt halálomra
153 2 | lett.~Ah, csak szerelem az, mellybe egy mord halál~
154 2 | vesztettem hozzád reménységem.~Az ember szívének rabságába
155 2 | AZ ESZTERHÁZI VIGASSÁGOK [1772]~
156 2 | AZ ESZTERHÁZI VIGASSÁGOK~
157 2 | Terjeszteni kezdte szárnyait az éjjel.~A mezõn legelõ barmok
158 2 | s most azért mutatták.~Az asszonyi nembõl Diána serege~
159 2 | halhatatlanság tokaji itala~Csorgott az ezüstön, mellyet sok száj
160 2 | Csendes szelek fújtak bé az ablakokon,~Mosolyodás játszott
161 2 | magokat.~E játék eltelvén, az éjfél kiáltoz,~S némelly
162 2 | feljõ, vonási ragyognak,~Az álmos emberek fényére mozognak.~
163 2 | seregével.~Vadászatra indul az egész társaság,~Különös
164 2 | örömöt formált e mulatság.~Az erdõk közt lévõ csendes
165 2 | pusztító serege,~Megzendült az erdõ, füstölt Fébus ege.~
166 2 | elmúlik, muzsikát kezdenek,~Az aranyas szobák játékkal
167 2 | érzésébõl,~S repülni akarna az ember mellyébõl;~Úgy van
168 2 | nótájikat, s buja mellyek felnõ.~Az égõ erdõkbe édes szavok
169 2 | zokogásokkal magyarázván szívek.~Az édes fájdalom kesergett
170 2 | álorcás bál támadt,~Melly az erdõ között, e szép helyen
171 2 | álorcákba tették:~Így táncolt az öröm itt részegségébe,~Keresvén
172 2 | kincsével csudálták.~Innen az erdõbe, nyári házba mentek,~
173 2 | bál következett,~Mellyet az álorca sok színnel fedezett.~
174 2 | nóták zengeni,~S hangjokkal az erdõk és egek rengeni;~Eztet
175 2 | szörnyû gágogás,~Zúgatta az erdõt sok lármás hápogás.~
176 2 | csengése messzére kihallott.~Az evés itt múlván, játéknézõ
177 2 | kis tehetségemmel.~Csak az igyekezet fáradott érettem,~
178 2 | sok nyájasságot okozott, az Eszterházi vigasságokhoz
179 2 | egy kedves Delfént szült.~Az asszonyi nembõl támadt e
180 2 | Pallás, Vénus öszvekeverednek~Az aranyalmáért, mellyen vetekednek.~
181 2 | fát kérdezne,~S futosván, az égnek, földnek esedezne;~
182 2 | sok ezer gyönyörûségeket.~Az ifjú szépségnek kellemetessége~
183 2 | gyõzelmekhez szívek már nem bízott.~Az ifjúság pedig csélcsap szerelmével,~
184 2 | között száradt fogajival~Az irtózást rágja holtak hamvaival.~
185 2 | tovább segedelmét.~Elviszi az halál; sírjába bédugja,~
186 3 | megvallom, tisztelem,~Mert javam az illyek törvényében lelem.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
187 3 | elmúlunk.~Csak aki teremtett, az örök valóság.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
188 3 | már halhatatlan lész.~Ez az, amit érted barátságunk
189 3 | törvényeket,~Tanulván ismérni az emberi nemet.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
190 3 | írsz, ez igaz, s megvallom,~Az ég és föld között elméd
191 3 | tápláljuk lelkünket.~Ha az idõ nevet, játsszunk, mint
192 3 | ölel,~S nem csatázik soha az örökös renddel.~Szállásnak
193 3 | Be gyönyörû idõ! jertek az ablakra,~Vessétek szemetek
194 3 | hányfelõl szenyvedünk.~Az élet létünkben mozgó nyomorúság,~
195 3 | múlassuk magunkat.~Elfáradt az eszem már világunk dolgán,~
196 3 | sok bolondok egybe,~Amit az okosok, csak azt viszik
197 3 | fájdalmas testembe.~Így az ég, föld között szüntelen
198 3 | sohajtozva.~Felettem kékellik az égnek térsége,~Reng alattam
199 3 | jól érzem, voltomban.~Csak az Isten maga örökös igazság;~
200 3 | AZ EMBERI NEMNEK MUNKÁIRUL~
201 3 | nem ollyan ruhát vész.~Így az emberi nem magában hasonlik~
202 3 | Ami ma virágzott, holnap az elmúlik.~Ne szegezzük magunk
203 3 | Miért cselekedték régen az emberek,~Hogy egy emeltessék
204 3 | oly veszélyek között,~Hol az emberi nem maga vért öntözött?~
205 3 | maga vért öntözött?~Egébül az Isten minden kis lármára~
206 3 | száll már perbe magával.~Az ember bíráját nem tudta
207 3 | keresni.~Folyt a vér, s mind az ég, mind a föld hallgatott,~
208 3 | Nem volt, ki büntessen, az ember megveszett.~Egyik
209 3 | másikát vagyonáért dúlta,~Az atyák törvényét nem igazollotta.~
210 3 | volt józan okosság.~Így az ember végre pereit megunta,~
211 3 | királyságra egyszer felvétetett,~Az mint földi Isten, úgy tiszteltettetett;~
212 3 | véribül támadt, végre kiált,~Az õ nemzetsége, melyet porban
213 3 | Trónusa magassan függ fenn az egekben,~Oszlopi rejteztek
214 3 | kegyelmem osztani szívembül,~Ha az igazságot elrejtik elõlem,~
215 3 | AZ IRIGY ELMÉRÜL~Egy zaklató
216 3 | s amit lél, mindent dúl.~Az okos, ez ökör, úgy szóll
217 3 | dolgot, melyben vakoskodtunk;~Az írásnak módja, nyelv, gondolat,
218 3 | változtak, látod, amint az idõ fut.~Mondd meg, meddig
219 3 | egy, ki vizsgálódik,~Mint az, ki fáradva ír és gondolkodik.~
220 3 | természeten kívül?~Mind téved az, aki nem ítélhet ebbül.~
221 3 | vedd fel intéseit,~Ne halld az oskola sok csevegéseit;~
222 3 | régulákat,~Csak pusztítjuk vélek az édes dolgokat.~Ti zaklató
223 3 | hazában.~Ne hurcolja mindég az én kicsinységem,~Ne irigyelje
224 3 | bölcsességet,~Sõt utána vonja az esztelenséget;~Isten kegyelmébül
225 3 | is veszélyt nem találhat.~Az elefánt erõs, nagy állat
226 4 | által tanítja törvényét?~Ezt az új világot, hol emberek
227 4 | eddig élesztgetni~Tetszett az egész föld hatalmas urának,~
228 4 | hatalma?~Ha igaz, hogy isten az, kit úgy tiszteltek,~Tudom,
229 4 | nép,~A lélek mível így: ez az isteni kép.~E nagy élõ világ,
230 4 | Ez bárány vérivel kiált az egekre,~Más gyümölcsöt hány
231 4 | egekre,~Más gyümölcsöt hány az oltári tüzekre.~A két testvér
232 4 | kevervén~Gyilkossá lesz önként az igaz istenért,~Kit áldozatjával
233 4 | még nem ismért lélekkel.~Az elsõ emberek véres áldozatjok~
234 4 | jól még meg sem érthette.~Az emberi nemzet magátul áldozván,~
235 4 | én értem csak, ugy mond, az egeket,~Kimagyarázhatom
236 4 | atyját hívta e vívásra.~Az erõsb részekrül mindenfelé
237 4 | bölcsõjében.~Öszveölelkezve az asszony férjével,~Sok nemes
238 4 | kiált: Istenért bosszulok.~Az öldöklõ fegyvert buzgóság
239 4 | vérezte magát, istene nevébe,~Az emberi nemzet sokszor fegyverébe.~
240 4 | gonoszság.~Õ pusztított régen az Újvilágban is,~Fegyverével
241 4 | tûzzel Amerikát dúlta,~S az irgalmas Istent fel tûzbe
242 4 | meghatározhatja,~Hogy mi az Istennek titkos akaratja.~
243 4 | mindnyájan egy Istenre vigyázunk.~Az egek titkain való vetélkedés,~
244 4 | testvérjét utálatban vészi,~Az atya gyermekét veszélynek
245 4 | Teremtõért,~Ki nem szenyvedheti az érte ontott vért.~Szerencsétlen
246 4 | szüntelen hánkódol,~Tudjad, hogy az elme megtévelyedhetik,~S
247 4 | Buzgóságom osztán csak az a bûtökkel,~Hogy amit rám
248 4 | kontráló visítást.~Osztán az az ezüstszélke, mely füstölög,~
249 4 | kontráló visítást.~Osztán az az ezüstszélke, mely füstölög,~
250 4 | ezüstszélke, mely füstölög,~És az oltár elõtt széjjel úgy
251 4 | elõtt széjjel úgy gõzölög.~Az a sok-sok papok, kik jobbra
|