Rész
1 1| hamar nyughatatlansága,~Nem engedvén nyugtát soha álmossága.~
2 1| bennek mégis csak egyet lel.~Nem látja titkokat a por halandóság,~
3 1| verseim alább magyarázzák, nem gondolhattam. Szomorúnak
4 1| verseimet hoszszabban írni nem engedte. Megbocsássanak
5 1| Múzsáinak kellemetességekkel nem rajzolhatta. Az ifiúság
6 1| életemnek kezdetinél egyebet nem mutatok. Engednék a kegyelmes
7 1| itt csak maga írta magát,~Nem igazította még mesterség
8 1| tekintetek,~Csak néznek, nem szólnak, s titkon gondol
9 1| hányod rám a dicséretet,~Nem érdemlek, hidd el, olly
10 1| ehhez.~A tenger habjai soha nem hevernek,~Mellyeket a szelek
11 1| Magas hegyeinket fenn meg nem hághatják,~Mellyek a felleget
12 1| elmém Parnasszus tövére,~De nem szaladhat fel kies tetejére.~
13 1| csalatott már meg reményjével.~Nem érdemli pennám dicséreteteket,~
14 1| csaljátok bennem ítéleteteket.~Nem veszem el tõled magasztalásomat,~
15 1| Mint egy saskeselyû, melly nem szédülhet meg,~Felleginken
16 1| másnak tanácsolom,~Mert reá nem megyek soha, azt megvallom.~
17 1| világosság~Neki, ha csavarog, nem alkalmatlanság;~Elmém! te
18 1| érzése szüntelen változik.~Nem nyughatsz, mindenkor futkossz
19 1| meg, hogy te abbul semmit nem ismérhetsz,~Amit e világon
20 1| el van tõled tiltva.~El nem érhetsz soha te ide olvasva.~
21 1| általjárhatsz,~De afelõl semmit meg nem magyarázhatsz.~Mennyire
22 1| magyarázhatsz.~Mennyire nem ragadsz vakmerõségeddel!~
23 1| vakmerõségeddel!~Semmit nem gondolsz már nagy csekélységeddel.~
24 1| ARISTOTELES is mért nem mondhatja meg,~Hogy mint
25 1| Ez mint egy óralánc fel nem húzattatik,~Szüntelenül
26 1| De egy halandó por soha nem jut mellé.~Elmém ne fárasszad
27 1| nagy alacsonyságod.~Semmit nem ismérhetsz, alázd meg magadat,~
28 1| magába megõrzött.~Semmi nem múlhat el e nagy természetbe,~
29 1| ontja!~Tetszésedet mégis nem határozhatja.~Micsoda egy
30 1| Mégis magyarázni nagy voltod nem tudta.~A földnek négy része,
31 1| régen az Istennel,~Mért nem ismérkedtél hát meg minden
32 1| mint félistenek?~Az Istent nem tudták, hogy van világába,~
33 1| még alább, alább hull.~Meg nem magyarázza, millyen nagy
34 1| lakozol,~És a természetbe soha nem változol.~Nem tudják kezeket
35 1| természetbe soha nem változol.~Nem tudják kezeket kebelekbe
36 1| vinni,~Törvényed ott nekik nem lehet meghinni.~Eget, földet
37 1| Valóságot; s nyugtot sohol nem lelhetvén.~Nem tud már a
38 1| nyugtot sohol nem lelhetvén.~Nem tud már a világ eszével
39 1| fegyverrel harcolunk;~De nem tudjuk soha, miért vagdalkozunk.~
40 1| vagdalkozunk.~Romlott emberi nem! nyugodjál magadban,~Ne
41 1| Sokfelé enyeleg; soha veszteg nem ül.~Valamit elõkap, mindenre
42 1| UNALOM~Nem egyéb közöttünk a rágó unalom,~
43 1| álmos, s csak eldül,~Soha nem tudja, ha fekszik, jár-é
44 1| nyájas,~Ideje töltése nála nem unalmas.~ ~
45 1| szüntelenül mozog.~Ha mást nem égethet, magát széjjelfõzi,~
46 1| szükség semmit hasznára nem lelne.~Rút szelek bújdosnak
47 1| gyümölcseivel gazdagon érkezik.~Nem nagy gyönyörûség látszik
48 1| A nyárnak nagy hevét el nem hordozhatják.~Éget a meleg
49 1| halmokat.~A szél zuhogása nem hallik füveken,~Nemigen
50 1| Bõgnek ezek széjjel, mivel nem heverõk,~Jegesedik minden;
51 1| megvénült magzatit.~De el nem érheti szeleivel végét,~
52 1| hullott barmot széjjelnyúzza.~Nem zengnek erdeink szép madárszavakkal,~
53 2| éjtszakáival.~Mibe van igaza, mibe nem csalatik,~Hogy oktat törvénye,
54 2| tehetségével;~Mert ha ítéletit Urán nem tehetné,~Annak valóságát
55 2| szerént senki Istenérül~Nem ítél, sem szólhat dicsõ
56 2| ítéletünk csak esméretre van,~Nem tehetünk törvényt az Úr
57 2| megnézhetett,~S azért isméretre nem is ítélhetett.~Az õ ítélete
58 2| Mellybe törvényirül józanon nem tudhat.~Vérünk futásával,
59 2| fáradni,~Elég, hogy léteket nem lehet tagadni.~Amint a lélekrül
60 2| Benne gondolatnál egyebet nem lelünk,~Az érzékenységek
61 2| Mellyet éreznünk kell, nem látván formáját.~Mint egy
62 2| repíttetik.~Vérünknek folyását nem vezérelhetjük,~Sem csavargásait
63 2| vezérelhetjük,~Sem csavargásait el nem intézhetjük.~Mint a hegyek
64 2| léleknél hatalmunktul szabadabb~Nem tehetünk ollyan törvényt
65 2| elvezérelhetjük,~De gondolatitul fel nem függeszthetjük.~Hogyha megrettenünk,
66 2| munkája,~Más hatalmasságtul nem eredt igája.~Leülök s azt
67 2| Sebesebben folyjon. Célom el nem érem.~Mert ha természetem
68 2| Mert ha természetem reá nem támasztom,~Magam hatalmával
69 2| Magam hatalmával õt fel nem gyúlasztom.~A test, ha szerelmet
70 2| gyúladott,~Amikor akartuk, le nem csillapodott.~Másképpen
71 2| vért ily könnyen hordozni nem lehet,~Hidegség s hévségre
72 2| Hidegség s hévségre õ egybe nem mehet.~ Amillyen szûnés
73 2| lélekkel.~Sem egyik, sem másik nem múlatja dolgát,~Az Isten
74 2| egyik is erén míg van, meg nem szûnhet.~Ekként rabságokat
75 2| e nagy természetbe,~Meg nem tagadhatják, járván az életbe,~
76 2| esméreti ellen rabságot~ nem szenyvedhet~Lelkemet leverni
77 2| erején kívül semmi lételt nem lél.~Nincs olly ember, ki
78 2| lél.~Nincs olly ember, ki nem formálná reményét,~A nap
79 2| lelket csupa emberi hatalom nem ítélheti~Itt méltóságárul
80 2| szabadsága,~Hogy e földön sehol nem lehet rabsága.~Nevetem az
81 2| megítélhet egy Örök Igazság.~Nem vetem halandó alá itt magamat,~
82 2| nyugszik a magas egeken.~Nem veszi ki ember pálcáját
83 2| segedelmet kérvén.~Egyik nem eszik; ma rettegi Istenét,~
84 2| kénszerítéssel hitet fel nem vehet.~Igazságot kíván gondolkozásába,~
85 2| tõlem gyötrelmedet,~Mért nem fedezed fel Atyádnak szívedet?~
86 2| Nállamnál a földnek színén nem találod.~Ifjú szerelmedet
87 2| Soha hívségedet érte meg nem feddem.~ Ha Atyád gyötrelmét
88 2| éreznéd,~Igaz hívségével, ezt nem cselekednéd.~Sijess hozzám,
89 2| Tudjad, hogy tenálad nélkül nem nyughatom,~Meghalok, ha
90 2| Meghalok, ha szíved soká nem láthatom.~Igaz erkölcsödet
91 2| elfutsz, kínomból már fel nem éledek.~ ~
92 2| elszakadván egy szigetbe jöttem,~Nem tudom, mi okon, bujdosóvá
93 2| vitorlákat látok,~De meg nem hallhatnak, hasztalan kiáltok.~
94 2| hallhatnak, hasztalan kiáltok.~Nem tudják, hogy fijad szerencsétlenné
95 2| Jegyesemmé lenni Edizát nem hagytad,~Végsõ akaratod
96 2| helyet, hol lettem, látni nem akartam,~Mellyet hogy elhagyjak,
97 2| lehetett,~Az okosság rajtam már nem segíthetett.~ Egy kereskedõhöz
98 2| hajó jön ránk sebességgel.~Nem tudtuk, mi okbul sijet úgy
99 2| úgy utánnunk,~Gondoltuk, nem lehet érte megállanunk.~
100 2| gondolt és hallhatott.~Nem tudta kezdetét, magát sem
101 2| s magátul mégis semmit nem tehetett:~Mindent a természet
102 2| gyönyörûségemmel,~Ha te társalkodást nem tehetsz szívemmel.~ Az
103 2| tennem.~Apácává lettem, nem vagyok Edíza,~Ah, hol van
104 2| kezeiket az egekre nyújtják.~Nem érzik kínomat, csendesen
105 2| csendesen függenek,~Csak néznek, nem szólnak, ha hozzájok menek.~
106 2| mellõllem,~Kit a tengereken fel nem lehet lelnem.~Szemem haszontalan
107 2| De ha hozzád futok, velem nem lehetel.~Bûnre fordítottad
108 2| kik halni akarnak,~És hogy nem élhettek, szüntelen buzognak.~
109 2| élhettek, szüntelen buzognak.~Nem élhet világunk gonoszságaival~
110 2| csináltok akaratotokkal,~Nem alkhatván gyakran magzataitokkal.~
111 2| Rézus! éltedbe mennyit nem vesztettem,~Szerelmem millyen
112 2| kínos tárgyra tettem!~ Nem merem gondolni volt nyájasságomat,~
113 2| Ah, de adósságom ezzel nem fizetem?~Örökös rabságra
114 2| tehet,~Aki szerelmedet el nem felejtheti,~Sem gyötrelmes
115 2| Sem gyötrelmes éltét maga nem vesztheti.~ ~
116 2| közölik végsõ fájdalmamat,~Fel nem találhatván elveszett tárgyomat.~
117 2| keserves szív!~Mennyire nem szenyved az, aki hozzád
118 2| forgatod édes törvényidet.~Mit nem követhetsz el az ifiúságnál!~
119 2| Melly veszélyesb tengeren nem lelhet magánál.~Ah, Ediza!
120 2| Mindenem fáj, s reményt tovább nem lelhetek.~A földön fetrengve
121 2| életem reményén elvesztesz.~Nem lehet tüzemet ellened megbírni,~
122 2| vélekedés a dolognak valóságában nem formáltathatik, mert egy
123 2| is csekélységet mívelni nem lehetett: mind királyunk,
124 2| nemzetünkbe sehol olyan hely nem lehetett, mint Eszterháza,
125 2| közölni haszontalanságnak nem ismértem. A K[egyes] O[lvasó]
126 2| muzsika, felzendült hangjával,~Nem tudja, mit tegyen nyûglõdvén
127 2| innen felkelvén, új kedvek nem lelték.~Ismét éneklésnek
128 2| italt~Vehettek, mit torkok nem ivott, hanem falt.~A nemessereg
129 2| akartam versemmel,~Mit le nem írhattam kis tehetségemmel.~
130 2| valaki gyõzze mesterségét, nem félt.~ Páris ítéletét
131 2| pisszenést sehol miatta nem tesznek,~Csendes nótájára
132 2| részegen úsz gyönyörûségébe,~Nem tudja, mit tegyen érzékenységébe.~
133 2| aluszik,~Elbágyadt verése nem tudja, mit tegyen,~S Elizeumába
134 2| gyõzelmekhez szívek már nem bízott.~Az ifjúság pedig
135 2| mutatja félelmét,~De sehol nem kapja tovább segedelmét.~
136 3| vigasztalja titkon~Nagysád, ki nem mászkál e világnál vakon.~
137 3| érzékeny szívünkkel.~Semmit nem ismérvén, mindég okoskodunk,~
138 3| halandónak;~Megbocsáss, nem hívlak méltóságos úrnak.~
139 3| reád érdemes,~Hidd el, hogy nem lehet erántad félelmes.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
140 3| vagyunk - - - - - - - -~Nem irkálok most én külsõ méltósághoz,~
141 3| szenyved mindég szelet,~Nem ád a természet szüntelenül
142 3| most egyszer s belölrül nem vérez.~Nézek, ülök, írok,
143 3| Végét, sem kezdetét, látod, nem érhetjük.~Földünknek bölcseit
144 3| természeti kíván, mindent ölel,~S nem csatázik soha az örökös
145 3| széjjel mindenütt kopaszok,~Nem bújhatnak köztök még el
146 3| szarvas vad nagy búvást nem tehet.~Apró madárkáink még
147 3| kurjágatnak,~Tûnnek a deresek, már nem maradhatnak.~Fébus kezd
148 3| nyavalygunk,~Mindent magyarázunk s nem ismérjük magunk.~Jöjjön
149 3| eszem már világunk dolgán,~Nem jó ennek nagyon törõdni
150 3| Járok, ülök, mozgok, s nem tudom, hogy élek.~Testemben
151 3| ész, millyen világosság!~Nem tudom érteni; formája, sem
152 3| érzem küszködõ munkájit,~Nem gyõzvén csudálni kiterjedt
153 3| árnyékokkal megkülönböztetünk.~Ez nem ember, csak rab; amaz parancsolhat,~
154 3| rab; amaz parancsolhat,~Nem teremthet ugyan, hanem halált
155 3| lész,~Ki magára, mint õ, nem ollyan ruhát vész.~Így az
156 3| ruhát vész.~Így az emberi nem magában hasonlik~S szûtt-font
157 3| nemünk, sorsában bódulván,~Nem tudta, mit csinál, fegyveri
158 3| csinálni Spártában;~De meg nem maradott feltalált törvénye,~
159 3| kötözni akarják,~S hogy nem áll szavoknak, magokat is
160 3| magasra felettek?~Miért nem nyughattak csinált törvényekbe?~
161 3| ragaszkodtak koronás fejekbe?~Nem lehetett bátor egymástul
162 3| veszélyek között,~Hol az emberi nem maga vért öntözött?~Egébül
163 3| Isten minden kis lármára~Nem szállott e földre le törvénytáblára.~
164 3| hatalmával,~S tovább értünk nem száll már perbe magával.~
165 3| magával.~Az ember bíráját nem tudta fellelni,~Erdõkbe,
166 3| Világunk törvénye hol van, nem tudatott:~Hijában kiáltott
167 3| kiáltott belõl a természet,~Nem volt, ki büntessen, az ember
168 3| dúlta,~Az atyák törvényét nem igazollotta.~Ki-ki hitte,
169 3| cselekedetiben hatalomtul nem fél;~De mégis szüntelen
170 3| próbálta,~De javát, örömét fel nem találhatta.~Így királyság
171 3| mi, sok törvénytül, úgy nem bántathatik?~Mit tehet egy
172 3| kénszerítés nélkül?~Ha tanácsot nem vész s nem tész semmit,
173 3| Ha tanácsot nem vész s nem tész semmit, csak ül;~Ha
174 3| Ha pedig törvényit igazán nem szabja,~Megutált életét
175 3| hadd dörögjön köztünk,~Nem vér úgy, mint látszik, nyughatik
176 3| halandó jobbágyom lelkének,~Nem vagyok bírája elrejtett
177 3| lássak, isteni erõt senki nem ád,~Mégsem múlhat tõlem
178 3| ki tudja terhedet,~Aki nem hordozta homlokán fényedet?~
179 3| vackában,~Mellyeket aki nem követ munkájában,~Öröködött
180 3| Mivel áldozatot a Bálnak nem tészen.~Bomlott elme, mit
181 3| már megvilágosodtunk,~S nem látunk sok dolgot, melyben
182 3| ítélleted,~Lásd meg, ha nem lelsz-é olly éles fogakat,~
183 3| kit a természetben~Semmi nem szeretne ez örökös rendben?~
184 3| kívül?~Mind téved az, aki nem ítélhet ebbül.~Gondolj egyenesen
185 3| mesterségével,~Kiált, de nem érez édessen szívével.~Ez
186 3| úgy kevés tisztességem.~Nem mutat irígység soha bölcsességet,~
187 3| Nagysádtul soha még eszet nem vettem;~Ha keresztyén, mért
188 3| kis becsületemben,~S mért nem dicsér inkább igyekezetemben?~
189 3| tulajdonságok,~Kik kis férfiakhoz nem mérhetik magok;~Miért vészen
190 3| Nagyságod tárgyának?~Mért nem ád más munkát nagy tudományának?~
191 3| kis dolgokban is veszélyt nem találhat.~Az elefánt erõs,
192 3| állat,~Nála csuda erõt senki nem tanálhat.~Miért teszi magát
193 3| lehetek;~Különben szelendek nem fut egér után,~Hogy azt
194 3| csendes dolgaiban~Hallgat, s nem dicsekszik mindég szavaiban.~
195 3| Hol akárki ítél azokrul, nem bánja.~Állhatatos szíve,
196 3| tárgyát mély tudományának.~Nem csacsog alá s fel, de hallgat,
197 3| azokra morog.~Ez még eddig nem ész, többre kell sietni,~
198 3| ész, többre kell sietni,~Nem lehet hibáért köztünk tiszteltetni.~
199 3| meg maga hivalkodásait.~Nem illik gyermekség gyermekes
200 3| gyermekség gyermekes emberhez,~Nem férhet csekélység igaz grófi
201 4| soha istenetek~Részirül nem jöttek mihozzánk követek.~
202 4| Azért törvényt, hitet tõle nem vehettünk,~Kik õrajta kívül
203 4| belénk oly törvényt mért nem tett,~Ha pedig vallásunk
204 4| tett,~Ha pedig vallásunk nem volt ellenére,~Mért hányja
205 4| tett minket irgalmának.~Nem szólhat uratok hozzánk kegyelembül?~
206 4| igazak uratok nevébe,~Ki nem haraghatik meg csendes egébe~
207 4| vagyunk-é, ha törvényeirül~Nem tudunk világunk ezen részeirül,~
208 4| világunk ezen részeirül,~Mert nem küldött hozzánk szerény
209 4| volna itt a haladókat.~Tik nem tanítani, de ölni jöttetek,~
210 4| dúlást nektek parancsolta,~Nem isten, s hitetek bizonnyal
211 4| volt nagy természetibe,~Nem változik soha cselekedetibe.~
212 4| kezdette el~Azt érteni, kit még nem ismért lélekkel.~Az elsõ
213 4| felgyúlt dühösség emészteni nem szûnt,~Isten nevébe ölt,
214 4| szûnt,~Isten nevébe ölt, nem ismérhetett bûnt.~Mint égõ
215 4| lelkünk a földnek porábul~Nem tudhat meg mindent isteni
216 4| fordult egy oly Teremtõért,~Ki nem szenyvedheti az érte ontott
217 4| kiáltja Pista,~Hogy te is nem élsz úgy köztünk, mint pápista.~
218 4| kibûtölöm.~Vagy akarom, vagy nem, mennyországba menek,~Kivált
|