Rész
1 1| homályosság.~Hit kell e csudákhoz, hogy jól reménylhessünk,~S kínos
2 1| hitetõ és csalárd próféta,~Hogy az ég titkába belátott,
3 1| hazugságát.~Úgy tartotta, hogy õ a természet felett~E világba
4 1| járkálván egyszer gondolatom,~Hogy jöttem magamhoz, csak alig
5 1| az elme egyébért, hanem hogy szívünknek érzékenységeit
6 1| sajnálom mindazonáltal, hogy idõmnek rövidsége verseimet
7 1| Engednék a kegyelmes végezések, hogy igyekezetemtül az öregbedett
8 1| barlangba lehetett süllyedni.~Hogy az ereszkedõ tetejére értem,~
9 1| Számkivettetésbe küldettek örökre,~Hogy ne ronthassanak a buzgó
10 1| mintsem azt úgy ide tehetném; hogy haszontalanságom belõle
11 1| ifiúságomat.~Ne véld, a dicséret hogy megszédíthessen,~S büszke
12 1| manérral bánhatsz,~Hidd el, hogy énrólam még jobban hallgathatsz.~
13 1| vakmerõségeddel?~Tudd meg, hogy te abbul semmit nem ismérhetsz,~
14 1| mért nem mondhatja meg,~Hogy mint teremt újra tavaszt
15 1| kérem újulását.~Napjait, hogy múlnak, titkosan siratom,~
16 1| határozhatja.~Micsoda egy ember, hogy megértsen téged?~S egészlen
17 1| félistenek?~Az Istent nem tudták, hogy van világába,~Kit mindenkor
18 1| okoskodásunk,~Csendesen nézi, hogy különböz vallásunk.~Egy
19 1| magyarázza, millyen nagy Istene,~Hogy széles világunk, mint õ,
20 1| egedbül.~Mutasd az embernek, hogy benne lakozol,~És a természetbe
21 1| bennünk az igazság.~Ne engedd; hogy tovább a világ mérgével~
22 1| szüntelen mozog,~Látszik, hogy futkároz s erdõk hegyin
23 1| gondolkozásokba.~Mellyek, hogy szárazak, szüntelen csörögnek,~
24 1| terméseket takarnak a téltül,~Hogy ne romoljanak fagyosult
25 1| azért fújta ki fajzatit,~Hogy verjék le a föld megvénült
26 1| tartva veti a szeleknek,~Hogy észak ne ártson harcával
27 2| csak úgy kívántam írni, hogy azokba minden gondolkodó
28 2| szabad ítélni, amint tetszik, hogy azzal is lelkének szabadságát
29 2| megkérdezem.~Megnézem határit, hogy hol végezõdnek,~S homályos
30 2| igaza, mibe nem csalatik,~Hogy oktat törvénye, melly róla
31 2| cselekeszik, lássuk.~Engedd meg, hogy magam kebeledbe rejtvén,~
32 2| lélek micsoda jót véljen?~Hogy annak voltárul elébb ne
33 2| teremtésnek feje.~Így ítélsz, hogy hihess egy nagy igazságot,~
34 2| pedig csak azon ítélhet,~Hogy mi lehet jó s rossz: hol
35 2| rajzolni lelkének formáját?~Hogy megmutathassa titkos állapotját.~
36 2| s millyen dolgokkal él?~Hogy a hûlt tagokat boncoló orvasok~
37 2| kihajtott vérinek folyását:~Hogy futkos páránkkal az éltetõ
38 2| bennem, amíg élek?~Mit kíván, hogy velem jobban maradhasson,~
39 2| másikának erejét megviszi,~Sok, hogy szíve, lelke egy, csaknem
40 2| titkáért fáradni,~Elég, hogy léteket nem lehet tagadni.~
41 2| ezer gondolatom,~Azokat, hogy többet formáljak, elhajtom.~
42 2| ollyan törvényt hív vérünkbe,~Hogy egy részbe gyûljön egyedül
43 2| Leülök s azt mondom: akarom, hogy vérem~Sebesebben folyjon.
44 2| leverni kicsoda akarja~Úgy, hogy szabadságát tõle eltakarja?~
45 2| Természet? Isten vagy? hogy törvényt parancsolj,~Halandó
46 2| õhelyette az Úrnak áldozni?~Hogy legyen egy lélek erõszaknak
47 2| Pogányok cselekeszik, hogy az emberek lelkein~ erõszakoskodjanak~
48 2| lelkeinken?~Honnan tudhatod azt, hogy lelkünk vesztettük?~S örök
49 2| alacsony lelked törvényünk hogy lenne?~Eredj! szégyenülj
50 2| leljünk okost életünkbe,~S hogy legyünk szabadok gondoló
51 2| Menjünk s mutassuk meg, hogy az igazságba~Szabad akarat
52 2| tenyészése~Az enyimnek, hogy ne lehessen érzése.~Te,
53 2| Erõs mestereden hatalmat hogy vettél?~Igazság, természet
54 2| dolognak olly nagy szabadsága,~Hogy e földön sehol nem lehet
55 2| ember pálcáját kezébül,~Hogy megítélhesse lelkünket székébül.~
56 2| örök Istenemnek!~Hidd el, hogy aki ezt jól megesmérhette,~
57 2| küldözi jajait.~Mondd meg, hogy javadra mit tegyen szerelmem?~
58 2| Hidd el azt, gyermekem, hogy még jobb barátod~Nállamnál
59 2| szerelmedet csak azért tiltottam,~Hogy állandóságod szívedbe próbáltam.~
60 2| tovább életedet.~Tudjad, hogy tenálad nélkül nem nyughatom,~
61 2| hasztalan kiáltok.~Nem tudják, hogy fijad szerencsétlenné lett.~
62 2| között elszántam magamat,~Hogy csak a tengeren kezdem majd
63 2| látni nem akartam,~Mellyet hogy elhagyjak, hajóra futottam.~
64 2| vettem falaiktul,~Láttam, hogy õértek könyvem ölemre hull.~
65 2| a messzeséggel,~Sejtém, hogy egy hajó jön ránk sebességgel.~
66 2| Merjem-é remélni, Atyám! hogy láthatlak?~S az halandók
67 2| szigetbe, ki engem felleljen?~Hogy veszedelmembül hazavezéreljen.~
68 2| amellybe miattad szaladtam,~Hogy eltávozásod végre meghallottam.~
69 2| meghóltam,~Alig jut eszembe, hogy világon voltam.~ Ez hely,
70 2| ide, kik halni akarnak,~És hogy nem élhettek, szüntelen
71 2| életemet az égnek áldozom.~De hogy taszítsam el árnyékod lelkemtül,~
72 2| veszedelmes létem.~Tudom, hogy én vagyok oka futásodnak,~
73 2| vagyonátul,~Úgy tetszik, hogy fele szakadt el magátul.~
74 2| felfüggeszti kínos dobogását,~Hogy nagyobb erõvel fújja sohajtását.~
75 2| létének!~ Úgy tetszik, hogy jóra, rosszra önként futunk,~
76 2| Megtagadjalak-é, Ediza, hogy gyötresz,~S ifiú életem
77 2| nyughatatlanságát okozhatná talán azért, hogy herceg ESZTERHÁZI MIKLÓS
78 2| nemzetünk dicsõsége kívánta, hogy Eszterháza magát csudává
79 2| tegye. Meg kellett mutatni, hogy a Párizs- és Londonban nevekedett
80 2| MIKLÓS karjaira szalad:~S hogy kedvét tölthesse, Eszterházán
81 2| gyermekét,~Elfogadja õtet; s hogy keresse kedvét,~Rohán fõherceget
82 2| volt illyen bús változást,~Hogy jobban érezzék a többi vidulást.~
83 2| délelõtt csak sétálást tettek;~Hogy magok szellõzzék, a kertbe
84 2| kiáltják szép muzsikájával,~Hogy ismét újítson nótája hangjával.~
85 2| a nagy puskázás végtére hogy elmúlt,~A kacagó sereg egy
86 2| székbe egymással.~Ennek hogy vége volt, vacsorához ültek,~
87 2| játéknézõhely vagyonaiból élt,~S hogy valaki gyõzze mesterségét,
88 3| Miért öleli így ifiúságomat,~Hogy mint atya szülje vigasztalásomat?~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
89 3| ha reád érdemes,~Hidd el, hogy nem lehet erántad félelmes.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
90 3| téged[et] Jung üldöz,~Tudod, hogy a humor egymástól különböz:~
91 3| szüntelenül telet.~Látod, hogy e roppant csatázó világban~
92 3| hallgatom,~És végre felleltem, hogy józan törvényünk,~Akármit
93 3| tudjuk, oly soká zengedez,~Hogy végtére nyelvén vére is
94 3| Hat holnapja múlt már, hogy csak heverészek,~S testem
95 3| sorsán.~Hadd menjék, látom, hogy sok bolondok egybe,~Amit
96 3| is, mert ezelõtt hittem;~Hogy a nyugodalmat köztük fellelhetem.~
97 3| mibül jöttem?~Hol voltam? s hogy esett; hogy világra lettem?~
98 3| Hol voltam? s hogy esett; hogy világra lettem?~Érzek, gondolkodom,
99 3| érezni változásaimat?~S hogy kerülhessem el hányattatásimat?~
100 3| tengerén~Egy kis tûz vezérel, hogy futhassak térjén;~Ennek
101 3| ülök, mozgok, s nem tudom, hogy élek.~Testemben hánykódik
102 3| Nézzed a sok embert együtt, hogy ögyeleg~S élete, halála
103 3| idõt kötözni akarják,~S hogy nem áll szavoknak, magokat
104 3| cselekedték régen az emberek,~Hogy egy emeltessék magasra felettek?~
105 3| igazollotta.~Ki-ki hitte, mint ma, hogy õ helyesen él~S cselekedetiben
106 3| választott, kitõl ítéltessen,~Hogy több ragadozást magán ne
107 3| melyet porban talált.~A nép, hogy urával jobban kevélykedjen,~
108 3| jobban kevélykedjen,~Akarta, hogy annak atyja Isten légyen.~
109 3| kérdezni:~A világ engedett, hogy igazulhasson~S részekre
110 3| tekintsük belölrül,~Lássuk, hogy egy király felettünk miben
111 3| miben ül;~Nyer-é hatalmával, hogy uralkodhatik,~S mint mi,
112 3| tanácsnak engedelmeskedik,~Hogy ezt vagy azt tégye, országi
113 3| halandók küldik,~Kik õt, hogy nyerjenek, igaz színnel
114 3| szívemet mindég szorongatva,~Hogy lássak, isteni erõt senki
115 3| untak.~Mi úgy szóllunk, hogy már megvilágosodtunk,~S
116 3| aztán köztünk,~Hidd el, hogy elmédben hibát mi is lelünk.~
117 3| élõt mutat.~Mutasd meg, hogy hol van itt tökélletlenség,~
118 3| döfést tehetek oldalrul,~Hogy leesik Nagysád ugyis tört
119 3| szelendek nem fut egér után,~Hogy azt fülén marja, s ugy függjön
120 3| tiszteltetni.~Rút dolog, hogy magunk hirdessük magunkat;~
121 4| szoktatta hatalma?~Ha igaz, hogy isten az, kit úgy tiszteltek,~
122 4| Miképpen végeztél felõlünk?~Hogy kívánsz mindenkor tiszteltetni
123 4| népeidnek.~Egyik nyugotra fut, hogy majd ott talál fel,~Másik
124 4| ma is kicsoda nézhetne,~Hogy veszedelmére sírva ne könyvezne?~
125 4| Minekelõtte még meghatározhatja,~Hogy mi az Istennek titkos akaratja.~
126 4| szüntelen hánkódol,~Tudjad, hogy az elme megtévelyedhetik,~
127 4| Jankó, azt kiáltja Pista,~Hogy te is nem élsz úgy köztünk,
128 4| osztán csak az a bûtökkel,~Hogy amit rám vetnek imádni,
129 4| el.~De néked azt mondják, hogy Istenre vigyázz,~Hogyha
|