Rész
1 1| nap meghevítvén egyszer nagy világát,~Hanyatlik egérül,
2 1| kárpitjai~Kékülnek s ragyognak nagy boltozatjai.~A lármás természet
3 1| fájdalmok érzékeny szívekkel.~A nagy magasságba emelik Jupitert,~
4 1| dühösségén,~Vérezvén oltárit nagy kegyetlenségén.~Dúlja világunkat,
5 1| szekerébe utazik szelein.~Nagy harsogást csinál lármás
6 1| Mindent harcnak csinál e nagy természetbe,~Mérget, veszedelmet
7 1| tudománynak,~Urává tétetvén e nagy alkotmánynak,~Megmagyarázhatta
8 1| az harmadik szentel,~E nagy világ bennek mégis csak
9 1| porbul istenné is lehet.~És e nagy világnak örök Istenével,~
10 1| tudhatom.~Megtért hozzám elmém nagy utazásábul,~Törvényeket
11 1| Istenével magát jóra hozta,~Ki e nagy világot egyedül dolgozta.~ ~
12 1| Mely felett egy torony nagy hallgatással áll.~Régiséget
13 1| Áhitatosságok habzik ajakokon,~Nagy tisztesség látszik fejér
14 1| érdemlek, hidd el, olly nagy tiszteletet.~Kárt teszel
15 1| Kárt teszel az ollyan erõs nagy lelkeknek,~Akiket ismérünk
16 1| nyughatatlanságok,~Csak szárazak tõlök a nagy magasságok.~Harsogással
17 1| lelkedet.~Ha magaddal illyen nagy manérral bánhatsz,~Hidd
18 1| setétséget,~Akként járja elménk e nagy erõsséget.~Régi bölcseinktül
19 1| erõsséget.~Régi bölcseinktül nagy tudományokat~Vegyük el,
20 1| csavargásával,~Ha felemelkedik nagy hegyek tetején,~Nyugoszik
21 1| víz, fagy, setétség, sem nagy világosság~Neki, ha csavarog,
22 1| Semmit nem gondolsz már nagy csekélységeddel.~Mondd meg,
23 1| meg, micsoda az, honnan e nagy világ~Kijött, mint egy élõ
24 1| Magyarázza NEFTON az örök nagy rendet.~Mi módon dolgozik
25 1| Amellyek forognak olly nagy serénységbe?~Ez mint egy
26 1| Istennel.~Ne vádoljad eztet nagy teremtésébe,~Ki örökös marad
27 1| teremtésével,~Mindent magáért tart nagy Istenségével.~Ez az erõ,
28 1| okoskodásodba,~Imádjad nagy voltát csak gondolatodba.~
29 1| nyughatatlanságod,~De ne felejtsd soha nagy alacsonyságod.~Semmit nem
30 1| erõsségbe,~Mindég lengedezel egy nagy Istenségbe,~Megtart e nagy
31 1| nagy Istenségbe,~Megtart e nagy erõ belsõ része között,~
32 1| megõrzött.~Semmi nem múlhat el e nagy természetbe,~Csak változik,
33 1| mindennek!~Láthatatlan lelke a nagy természetnek!~Kebeledbe
34 1| alkotván.~Kebelébe tartja e nagy természetet,~Mellynek az
35 1| elevenít.~Örökre megmarad benne nagy munkája,~Hol a természetnek
36 1| állhat reménye?~ Örökös nagy Isten! ki mindenütt terjedsz,~
37 1| mindég kerestettél.~Vérit e nagy világ érted mennyit ontja!~
38 1| lelked?~Ez a roppant világ nagy voltodat nézi,~De életét
39 1| dúlta,~Mégis magyarázni nagy voltod nem tudta.~A földnek
40 1| Ki harcra kiszállott a nagy igazsággal.~Rómára Kálvinus
41 1| nem magyarázza, millyen nagy Istene,~Hogy széles világunk,
42 1| meg egy gondoló elme.~ E nagy természetet, Isten! kebeledbe~
43 1| Itt mászkálunk együtt a nagy kevélységgel,~Büszkélkedünk,
44 1| Isten!~Ne legyen erõszak a nagy természeten.~Szüntelen pennával
45 1| Gyakran elsóhajtja magát nagy hevébe.~Mosolygást, játékot
46 1| anyja a szerelem,~Ez olly nagy oltalom, melly nagy veszedelem.~
47 1| olly nagy oltalom, melly nagy veszedelem.~Mind eget, mind
48 1| legtöbb embert hajta.~Világunk nagy része e térjen sóvárog,~
49 1| setétet komor tengerére.~Nagy természetünkben kacagni
50 1| kacagni kezd minden,~Mellynek nagy lármája elkezdõdik renden:~
51 1| Mert szép lármát tesznek nagy csacsogásokkal.~A Tisza
52 1| hallik a darvaknak.~Ezeknek nagy szavok a magas egeket~Betöltvén,
53 1| ahol életre születtem,~S e nagy természetnek férfi tagja
54 1| öltözetét,~Virágokkal fûzi körül nagy kebelét.~A nap világára
55 1| gyermekivel szépítni kívánja.~Nagy kedvességgel van kiderült
56 1| gyümölcseivel gazdagon érkezik.~Nem nagy gyönyörûség látszik formájába,~
57 1| fejeket lehajtják,~A nyárnak nagy hevét el nem hordozhatják.~
58 1| Így az õsz, õszítvén e nagy természetet,~Elmúlik, s
59 1| Ez a komor állat borzas nagy szõrével,~Lompos, s messze
60 1| Fejérséget okoz földünk nagy térjének,~Hol az erdõk barna
61 2| sugárival,~S hol homályosodik nagy éjtszakáival.~Mibe van igaza,
62 2| Szemlélhedd szemeddel a nagy fényességet.~Egy világ terjedett
63 2| ítélsz, hogy hihess egy nagy igazságot,~S ismérni tanulhasd
64 2| magok:~Vérünk feléledvén e nagy természetbe,~Úgy jár törvény
65 2| foglyává lett.~És így valamikor nagy változást teszünk,~A vérünkbe
66 2| szûnhet.~Ekként rabságokat e nagy természetbe,~Meg nem tagadhatják,
67 2| világ rabja lett,~Mellybe nagy Istenünk egyenes törvényt
68 2| teremtetésnek,~E nemes dolognak olly nagy szabadsága,~Hogy e földön
69 2| házába bevezet magával,~Indul nagy útjára e vízi igával.~Messze
70 2| ínségét.~ A felleg azonban nagy útját haladta,~Egy fekete
71 2| Bolondul a tenger, szórja nagy habjait,~Fenekén álmokbul
72 2| múlt el egy ember; kit e nagy természet~A földnek porábul
73 2| ínségembe.~Isten! örök Ura e nagy természetnek,~Parancsold
74 2| reménye.~Hijába rugdosok nagy hatalma ellen,~Mert örökös
75 2| nevekedik.~Nézi világunkat nagy méltóságával,~Tanácskozik
76 2| muzsikák egyszerre zendülnek.~A nagy épületek széjjel megrendülnek.~
77 2| testektõl ezek iszonyodtak,~S nagy emberségekkel lassan vonakodtak.~
78 2| Mellynek vezettetik egy nagy szobájába.~Itt egy játéknézõ
79 2| asztalt terítenek,~Hová a nagy rendek sorjába leülnek.~
80 2| Ambróziaszaggal telik bé a nagy ház,~Csattog kanál, tányér,
81 2| kedvesen.~Kijõnek rakással egy nagy folyosóra:~Szép kert mosolyodik
82 2| lapályjára.~Égõ szárnyak mentek a nagy fellegekre,~Bámulással néztek
83 2| ezer nyilakat tett,~Kik a nagy láng között, mint istenasszonyok~
84 2| halva telepedett.~ Itt a nagy puskázás végtére hogy elmúlt,~
85 2| elmúlt,~A kacagó sereg egy nagy háznak indult.~Terített
86 2| aranyalmáért, mellyen vetekednek.~Nagy nyereségekre Páris ítéletét~
87 3| világnál vakon.~Felemelt nagy lelkét, megvallom, tisztelem,~
88 3| Neved nagy hazánkban már halhatatlan
89 3| nevethetjük;~A világ magában igen nagy valóság,~De a mi életünk
90 3| De a tréfában is légyünk nagy emberek.~Bécs, 20. Martii,
91 3| lehet,~Hol még a szarvas vad nagy búvást nem tehet.~Apró madárkáink
92 3| halál jön ennek hatalmátul.~Nagy hivatalokra osztánk fel
93 3| Minden magassság zúg s ing a nagy szelekkel.~A trónuson mindég
94 3| Maga, gyalázatra, átkozza nagy nevét,~Nevetik, csúfolják
95 3| fényedet?~Így kiált egy trónus nagy panasszaiba;~Keseregjük
96 3| inkább igyekezetemben?~A nagy embereknek ez tulajdonságok,~
97 3| Mért nem ád más munkát nagy tudományának?~Gróf Uram!
98 3| Uram! e földön nincsen oly nagy állat,~Mely kis dolgokban
99 3| találhat.~Az elefánt erõs, nagy állat magában,~S mégis ha
100 3| Megdöglik, elenyész szörnyû nagy ereje,~Nagyon mérgesülvén
101 3| marad szavának,~Felleli nagy tárgyát mély tudományának.~
102 4| VALLÁS~Nagy Isten! Miképpen végeztél
103 4| kiált: amaz délre szalad,~Nagy világod érted széjjel ekként
104 4| így: ez az isteni kép.~E nagy élõ világ, amiólta látszik,~
105 4| Mindenkor csak egy volt nagy természetibe,~Nem változik
106 4| magyarázója lett~A földön tévelygõ nagy emberi nemzet.~Istenét a
107 4| Így mondják ezt köztünk a nagy tönénetek,~Beszélhetünk
108 4| nemzet sokszor fegyverébe.~Nagy károkat tehet a vakult buzgóság,~
109 4| áldozik annak, ki teremtett,~Nagy buzgóságába ekként tévelyedett.~
|