Rész
1 1| nagy világ bennek mégis csak egyet lel.~Nem látja titkokat
2 1| bennem elsüllyedett,~De végre csak ugyan újonnan éledett.~Alig
3 1| gondolatom,~Hogy jöttem magamhoz, csak alig tudhatom.~Megtért hozzám
4 1| Szomorúnak írom, de ennek csak a télen való ottlétem volt
5 1| közzé érünk.~A természet itt csak maga írta magát,~Nem igazította
6 1| Áhitatossággal borong tekintetek,~Csak néznek, nem szólnak, s titkon
7 1| Félelmes hallgatás származik csak tõlök,~Mert homályossággal
8 1| gondoltatnék. Melyre nézve, csak az arra ismét küldött verseimbül
9 1| Minervának egével lehellvén.~Csak éltem formáját mutatom versemmel,~
10 1| hasztalan nyughatatlanságok,~Csak szárazak tõlök a nagy magasságok.~
11 1| eget süvöltéssel~Hasítván, csak tûnik sebes repüléssel,~
12 1| tõled magasztalásomat,~Talán csak próbálod ifiúságomat.~Ne
13 1| forog, mégsem bomolhatik.~Csak aki teremtett, a’ láthat
14 1| világot, tanácskozz mindennel,~Csak ne háborodj meg soha az
15 1| abban.~Õ terjeszkedett ki csak teremtésével,~Mindent magáért
16 1| okoskodásodba,~Imádjad nagy voltát csak gondolatodba.~Úgy nézd ezt,
17 1| Mint egy cifra árnyék, csak ollyformán habzol,~Érzékenységimben
18 1| múlhat el e nagy természetbe,~Csak változik, de megmarad az
19 1| Mellynek az õ lelke szabhatott csak rendet.~E világon körül
20 1| intézi.~A teremtetésben csak egyforma létünk,~Hanem törvényinkkel
21 1| vallásunk.~Egy bölcs eszével csak csudálkozni tanul,~Mellyel
22 1| széles világunk, mint õ, csak úgy hinne.~Az örök valóság
23 1| formálja törvényét,~Ki-ki csak magába éleszti reményét.~
24 1| Ásítoz, hánykódik s lassan csak úgy morog.~Mint a lomha
25 1| Mindenhez hozzákap; de álmos, s csak eldül,~Soha nem tudja, ha
26 1| veszett szemeket hány.~Csak úgy kuppaszkkodik, magát
27 1| száraz, hitván, szennyes.~Csak bús barlangjai csikorognak
28 1| fövenyén,~Aki benne bolyong, csak sínlik reményén.~Éhség,
29 1| avaron szomorún csavarog.~Itt csak a gazdagok átkoztatnak mindég,~
30 1| Hol napunk világát várván csak hallgattak.~Az álmos természet
31 1| fejér levelek,~Melyeken csak lassan bujdosnak a szelek.~
32 1| elterül.~Itt a füvek között csak úgy csergedeznek,~Hol a
33 1| elpusztult térség,~Kóróji közt csak a sok kolompok dongnak,~
34 1| zöröghet a faleveleken.~Csak mormolva szalad a száraz
35 1| kietlenségen,~Hó repdes csak széjjel a puszta térségen.~
36 1| mindenütt lármáját,~Aki csak eleven, érzi vele baját.~
37 1| erdeink szép madárszavakkal,~Csak csókák krákognak karón a
38 1| koporsója szüntelen havadzik.~Csak ablakainkrul nézzük egeinket,~
39 2| gondolataimat, e következõ részbe, csak úgy kívántam írni, hogy
40 2| törvényérül.~A mi ítéletünk csak esméretre van,~Nem tehetünk
41 2| hatalmat.~A mi lelkünk pedig csak azon ítélhet,~Hogy mi lehet
42 2| pára, tüz, kis sugár vagy csak szél?~Micsoda? hol mozog,
43 2| futnak belé,~Társul vette csak ez hív barátját mellé.~Különben
44 2| elmélkedés,~Éjtszakákon pedig csak csendes lebegés.~Legvéknyabb
45 2| Isten s Természet tettek rá csak igát.~Gondolatot, érzést
46 2| vehetsz?~Teveled tart-é csak tanácsot az Isten?~Adott-é
47 2| akképpen kiterjedt.~Ahol csak valami van, ott Isten beszél,~
48 2| Így beszél a lélek, melly csak úgy engedhet,~Ha esmeretibe
49 2| ítéletre bocsátnám lelkemet.~Csak aki teremtett, az ollyan
50 2| találod.~Ifjú szerelmedet csak azért tiltottam,~Hogy állandóságod
51 2| ütközik,~Mellynek hizakjiba csak titkon küszködik.~Más részrül
52 2| elszántam magamat,~Hogy csak a tengeren kezdem majd utamat.~
53 2| elsüllyedt félig szemem elõtt,~Csak a füstöt néztem, melly belõle
54 2| kínomat, csendesen függenek,~Csak néznek, nem szólnak, ha
55 2| Egy ablak nyújt hozzám csak világosságot,~Ez mutatja
56 2| egeken,~Szerelmesem színét csak lelkembe képzem,~Gerjesztett
57 2| tûnsz karjaim közzül!~Ah, csak árnyékod ez, amelly elõttem
58 2| Elüldözte atyád szeléd életedet,~Csak kínra formálta veszélyes
59 2| el magátul.~Magánosságába csak titkon kesereg,~Kínja közt
60 2| részem, hova tûnsz mellõlem!~Csak sebem, mit rajtam nyögve
61 2| önként futunk,~Noha érzésünk csak, amellytül hajtatunk.~Mért
62 2| kínos méreggé lett.~Ah, csak szerelem az, mellybe egy
63 2| esett,~Mellynek a gondolat csak segítsége lett.~Õbenné parancsol
64 2| kifeszült mellyek~Pihegtek; csak lopva hevesítvén szívek.~
65 2| dolgokra széjjel kitóldulnak.~Csak azért tették volt illyen
66 2| napján~ E napon délelõtt csak sétálást tettek;~Hogy magok
67 2| 15dik napján~ Délelõtt csak álmos sétálás tétetett,~
68 2| voltak,~Zsibbadozva széjjel csak úgy tántorogtak.~Orfeust
69 2| írhattam kis tehetségemmel.~Csak az igyekezet fáradott érettem,~
70 2| Szemöldöke félig mutatja csak szemét,~Lankadoz, és alig
71 2| Gyönyörûségének karján csak úgy nyugszik,~Mársnak és
72 3| lettünk, már akkor elmúlunk.~Csak aki teremtett, az örök valóság.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
73 3| villámlás csapkod ki lelkedbül.~Csak úgy szóllok néked most,
74 3| fetrengsz s elmúlsz társaiddal,~Csak olly lévén, mint mi, élted,
75 3| Mellyel érdem nélkül ki-ki csak büszke váz.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
76 3| én külsõ méltósághoz,~De csak titkon szóllok Minerva fijához.~
77 3| mind egyenlõk vagyunk,~S csak emberi érdem köztünk méltóságunk.~
78 3| törvényünk,~Akármit gondoljunk, csak örök Istenünk.~Egy jó poétának
79 3| hó s vastag jég hátokrul,~Csak dér hull, ha rázzák, alá
80 3| a megszaladt marhák után csak böfögnek.~Sok górók szálain
81 3| serényeket felfelé borzasztván,~Csak félrefarolnak fogok csattogtatván,~
82 3| holnapja múlt már, hogy csak heverészek,~S testem csatái
83 3| bolondok egybe,~Amit az okosok, csak azt viszik végbe.~Minden
84 3| is, jól érzem, voltomban.~Csak az Isten maga örökös igazság;~
85 3| megkülönböztetünk.~Ez nem ember, csak rab; amaz parancsolhat,~
86 3| szüntelen rontott a gonoszság,~S csak némely lelkekben volt józan
87 3| vész s nem tész semmit, csak ül;~Ha pedig tanácsnak engedelmeskedik,~
88 3| szabja,~Megutált életét csak gonoszság csalja;~Maga,
89 3| Mint a tolvaj, itt-ott csak titokban szökdös,~S ha dicsõséget
90 3| lát, arra kiált, köpdös.~Csak õ tud igazat szóllani magábul,~
91 3| törvény egy író kezében,~Ki csak igazságot vész célnak lelkében.~
92 3| formálunk annyi régulákat,~Csak pusztítjuk vélek az édes
93 4| jó urat tiszteltünk.~Ha csak õ hatalmas és mindent teremtett,~
94 4| származtatok,~Hol isteni törvényt csak ti hallhattatok,~Ki küld
95 4| pusztítás, gyilkosság.~Ah! Ha csak térítni akar istenetek,~
96 4| kegyelmét~Elfelejtettétek, s csak égõ ménkövét~Hoztátok el
97 4| uratoknak nincs talán irgalma,~Csak kegyetlenkedni szoktatta
98 4| kitetszik.~Eztet tiszteli csak a föld kereksége,~Kinek
99 4| titkába mélysége~Mindenkor csak egy volt nagy természetibe,~
100 4| magyarázván.~Egyik: én értem csak, ugy mond, az egeket,~Kimagyarázhatom
101 4| Szerencsétlen ember, ki csak okoskodol,~S gondolataidba
102 4| fizetek.~Buzgóságom osztán csak az a bûtökkel,~Hogy amit
|