Rész
1 1| Megbocsássanak Atyaságtok, ha ifiú szívem érzékenységeit
2 1| völgybe felette.~Bús szavát ha néha harangja hallatja,~
3 1| erõtlennek isméred lelkedet.~Ha magaddal illyen nagy manérral
4 1| mormol bús csavargásával,~Ha felemelkedik nagy hegyek
5 1| sem nagy világosság~Neki, ha csavarog, nem alkalmatlanság;~
6 1| Érzékenységeim a történetektül~Ha fellármáztatnak, mint dühös
7 1| határoztatik édes nyugodalmad,~Ha ezek kínoznak, rád rohan
8 1| csak eldül,~Soha nem tudja, ha fekszik, jár-é vagy ül.~ ~
9 1| jó házassághoz,~Különben ha e’ nincs, mindég gyötrelmet
10 1| BARÁTSÁG~Ha feltaláltatik köztünk a
11 1| szikrázik s szüntelenül mozog.~Ha mást nem égethet, magát
12 1| érzékeny szívünkkel.~NYÁR~Ha múlik a tavasz, rá nyár
13 1| fizetvén.~Mint egy asszony, ki ha sok gyermekeket szül,~Megfárad,
14 1| hül.~Így a nyár is magát ha kigyümölcsözte,~Idejét az
15 2| voltárul elébb ne ítéljen.~Ha elvesszük tõle bíró hivatalát,~
16 2| fontol kis tehetségével;~Mert ha ítéletit Urán nem tehetné,~
17 2| mint a láng, fellobban,~Ha pedig szunnyadunk, setétül
18 2| lélek csapkodni a véren.~Ha reá szél rohan, hánytatja
19 2| habját:~Ekképpen a szív is ha sebesíttetik,~Felzúdult
20 2| képzelõdéseit~Igazgasd, ha alszol, s elmélkedéseit~
21 2| Célom el nem érem.~Mert ha természetem reá nem támasztom,~
22 2| nem gyúlasztom.~A test, ha szerelmet gerjeszt, meghevesül,~
23 2| Megláncolhatod-é létét a barmokkal?~Ha õ gondolattal örök Istenéhez~
24 2| melly csak úgy engedhet,~Ha esmeretibe tetszõ törvényt
25 2| illetném dicsõ Istenemet,~Ha itt ítéletre bocsátnám lelkemet.~
26 2| mehet,~De mégis megmarad, ha vigyázó lehet.~Egy embert
27 2| érte meg nem feddem.~ Ha Atyád gyötrelmét magadba
28 2| nem nyughatom,~Meghalok, ha szíved soká nem láthatom.~
29 2| karjaimra! mindent megengedek,~Ha elfutsz, kínomból már fel
30 2| tévelygésem leírva vádolom.~Ha meghalok, s nállam szerencsésebb
31 2| búsult nemzetemnek.~Ah! ha tudná minden, micsoda kínokkal~
32 2| elébb megesett sorsomat.~Ha valaki látja e magánosságot,~
33 2| halandó gyönyörûségemmel,~Ha te társalkodást nem tehetsz
34 2| Csak néznek, nem szólnak, ha hozzájok menek.~Egy ablak
35 2| árnyékod ez, amelly elõttem ül.~Ha távol vagy tõlem, gyönyörködtethetel,~
36 2| gyönyörködtethetel,~De ha hozzád futok, velem nem
37 2| setét életével,~Ah! Rézus! ha látnád mostani sorsomat,~
38 2| Istenség.~Bûnösnek mondatom, ha rád gondolkozom,~Mert már
39 2| Rézus, s éljél örömmel, ha lehet,~Ediza még érted illy
40 2| közt csendesen utaznak,~És ha a nap feljön, mély völgyekbe
41 2| innét tárgyomat ölelnem.~Ha e rész elválik elsõ vagyonátul,~
42 2| titkon nemes pompájával;~Ha sétálni indul, seregek követik,~
43 2| megölelne, mindenre indulna,~Ha lehetne, egész világot feldúlna.~
44 3| Vedd el tiszteletem, ha reád érdemes,~Hidd el, hogy
45 3| dolgokkal tápláljuk lelkünket.~Ha az idõ nevet, játsszunk,
46 3| Istenünk.~Egy jó poétának lelke ha megindul,~Szívét mellé vévén,
47 3| hátokrul,~Csak dér hull, ha rázzák, alá szakállokrul.~
48 3| papoknak palástján~Keréssük, ha lehet, azt a nyugodalmat,~
49 3| Halandó sorsomat ekként ha szemlélem,~Benne szabadságom
50 3| bántathatik?~Mit tehet egy ember, ha körülvétetik~S égtül, földtül
51 3| maga kénszerítés nélkül?~Ha tanácsot nem vész s nem
52 3| nem tész semmit, csak ül;~Ha pedig tanácsnak engedelmeskedik,~
53 3| rejteztek a lármás népekben.~Ha háború indul; baj ülni oda
54 3| zörög,~Ne csudáljuk néha, ha mennyköve dörög;~Reá sok
55 3| harag festik aranyfalát.~Ha boldogságára igyekszik népének,~
56 3| akadályjit találja mívének.~Ha pedig törvényit igazán nem
57 3| kegyelmem osztani szívembül,~Ha az igazságot elrejtik elõlem,~
58 3| csak titokban szökdös,~S ha dicsõséget lát, arra kiált,
59 3| fontos ítélleted,~Lásd meg, ha nem lelsz-é olly éles fogakat,~
60 3| fáradozni?~Ki mehetne férjhez, ha tökélletesen~Kívánná kiszülni
61 3| nélkül hiába gondolunk,~Ha nincs igaz szívünk, balul
62 3| erõvel tõle tiszteletet:~Ha okos, erejét mutassa munkában,~
63 3| soha még eszet nem vettem;~Ha keresztyén, mért öl kis
64 3| nagy állat magában,~S mégis ha egy egér felszalad orrában,~
65 3| ugat, ott én is bõghetek;~Ha Nagysád szelendek, én bika
66 3| javain híven fáradozik.~Ha tízszer több Nagysád, amint
67 3| több munkát, mint tehettem;~Ha olyan bölcs Nagysád, mit
68 4| kívül jó urat tiszteltünk.~Ha csak õ hatalmas és mindent
69 4| törvényt mért nem tett,~Ha pedig vallásunk nem volt
70 4| kegyelembül?~Nincs olyan kegyelme, ha ménköve kisül.~Ti a békességnek
71 4| pusztítás, gyilkosság.~Ah! Ha csak térítni akar istenetek,~
72 4| szerelemmel.~Okai vagyunk-é, ha törvényeirül~Nem tudunk
73 4| kegyetlenkedni szoktatta hatalma?~Ha igaz, hogy isten az, kit
74 4| jósága ellen cselekesztek.~Ha pedig e dúlást nektek parancsolta,~
75 4| mennyországba menek,~Kivált ha papoknak nehánkor fizetek.~
|